Mindennapi praktikák I.

Sokan sokféleképpen írtak már arról, hogyan tudnánk energia-takarékosak, környezettudatosak lenni a hétköznapokban. Hadd osszam meg Veletek a saját tapasztalataimat, mindennapi gyakorlatomat. Meglátjátok a kis cikksorozat végére, hogy nagyon egyszerű, csak egy kis odafigyelést, összeszedettséget igényel mindenkitől, és utána garantált a tiszta lelkiismeret, vagyis megéri!!

Már elcsépelt dolog, mégsem alkalmazzák elegen: vásárold a kevésbé becsomagolt árut! Legjobb, ha mindent frissen veszel, kerüld az előrecsomagolt termékeket! Inkább a papírcsomagolást részesítsd előnyben, mint a műanyagot! Járj piacra!

Hordj magaddal textil, vagy bármilyen más anyagból készült bevásárlószatyrot, ahelyett, hogy elfogadnád minden vásárláskor a nylon zacskót. Ugyan már néhány üzlet környezettudatosabban papír táskában adja át a megvásárolt árut, de ha ezt is mindenhol elfogadjuk, pár héten belül arra leszünk figyelmesek, hogy kitúrnak minket a lakásunkból a pénzköltésre emlékeztető corpus delicti-k. Bár, ez néha hasznos, ugyanis, ha kicsit odafigyelünk, mire költünk és mennyit, rájöhetünk, hogy rengeteg haszontalan dologra tapsoljuk el a pénzünket, nem árt, ha erre néha valami figyelmeztet. A túlzott fogyasztás is eredője a nagy mértékű környezetszennyezésnek, de válasszunk az erre való figyelmeztetés eszközéül megfelelőbb módszert, például tegyük el a számlákat, blokkokat és időnként nézzük át azokat! Ilyenkor lehet csak igazán rádöbbenni, mennyi pénzt - és nem utolsó sorban csomagolást - spórolhattunk volna meg. Egy szó mint száz, nálam mindig van bevásárlószatyor, ha élelmiszert, ha ruhát vásárolok, soha nem kérek szatyrot, főleg nem műanyagot! Képzeljük csak el, ha minden nap minden egyes liter tej vásárlásakor egy újabb nylon szatyrot visz haza mindenki, mennyire terheljük ezzel a környezetünket? Sajnos még nem megoldott ezek 100%-os újrahasznosítása, és még egy jó darabig nem is lesz. Az európai uniós kötelezettség is úgy szól, hogy 2020-ra kell a háztartásokból származó műanyag hulladék 50%-át újrafeldolgozni. Régiónkban a pusztazámori hulladéklerakó kupacait fogják díszíteni a sokszor szelek szárnyán a pufferzóna területén repkedő szatyrok, jelezve ezzel, melyik üzletláncnak megy éppen legjobban az üzlet. A nylon szatyrok és egyáltalán, bármilyen műanyag elégetése egyébként súlyosan környezetszennyező és egészségromboló.

Fenti témakörhöz tartozik még a műanyag tányérok, poharak és evőeszközök kérdése. Bár sajnos sok étkezde dolgozik ezzel a megoldással, megelőzve az üveg és porcelán készségek ellopását és elmosogatását (bár, hozzáteszem, ez energia-hatékonyság szempontjából dicséretes lenne, ha nem ez a nagy fokú környezetterhelést eredményező megoldás lenne az alternatíva), megkérdezhetjük, nem tudják-e előbbiekben tálalni az ebédünket. Ne lepődjünk meg, ha furán néznek ránk, sajnos ez még gyakran előfordul, de én már megtanultam ezt kezelni, nem foglalkozom vele, hogy ilyenkor mit gondolnak rólam, jó lenne, ha már ők is megszoknák ezt a kérést, ugyanis az azt jelentené, hogy sokan megyünk így be egy étkezdébe, van rá igény, a kereslethez kellene formálniuk a kínálatukat. Volt már rá példa, hogy nagyon meg voltam elégedve egy étteremmel, ami egyébként egy bioétkezde, de műanyagban tálalnak, ezért a vendégkönyvben nemcsak az elégedettségemet fejeztem ki, hanem hozzátettem, hogy a komfortérzetemet nagyban növelné, és a lelkiismeretem is tisztább volna (és az övék is, biztos vagyok benne), ha nem kellene kidobnom az egész garnitúrát egy negyed órás használat után. Műanyag evőeszközt is általában hordok magamnál, hogy legalább abból ne kelljen mindig újat fogyasztani. Azt pedig már megszoktam, hogy kicsit "bogarasnak" tarthat, aki látja, hogy előveszem a táskámból.

Megesett nemrég egy "aranyos" eset velem: betértem egy kínai gyorsétterembe, ahol egyébként nem műanyag tányérral és evőeszközzel dolgoznak. Kértem egy pohár üdítőt is az ebédhez, de kikötöttem, hogy legyen szíves a pincérnő üveg pohárba tölteni azt. Megfogott a kínai hölgy egy műanyag poharat, abban kimérte a két decit, beletöltötte az üveg pohárba, majd eldobta a műanyagot. Vagyis sikerült még jobban terhelni a környezetet azzal, hogy az üveg poharamat még el is kell majd mosogatni (vízzel, vegyszerrel), míg a műanyag pohár ugyanúgy a kukába került. No komment. Kína még egyelőre a gazdasági fejlődésnél tart. Nem jutottak még el addig a luxus javak fogyasztásában, hogy már a környezet védelme is szempont legyen. Ilyenkor szoktuk már-már az unalomig ismételt szóval összegezni a történteket: A SZEMLÉLETVÁLTÁS a lényeg!

Folytatása következik...

1 komment

Nincs veszély, nincs pánik

Prófétának lenni jó érzés, rossz prófétának lenni szörnyű.

Alig múlt el néhány nap, mióta Pierre Pellerin (az utóbbi számára egyébként kedvező döntéssel végzódött) peréről szóltunk, és immár robbanás történt, méghozzá épp Franciaországban, Marcoule közelében, egy atomerőmű területén, pontosabban a radioaktív hulladékok egyik tárolójában. A obbanás egy villanytűzhelyt érintett, amelyet a hulladékok terjedelmének csökkentéséhez használtak. Egy ember életét a helyszínen követelte, további négyen megsérültek, akik közül az egyik súlyosan.

A francia atomügynökség titkársága  szerint az erőművön kívüli területeket nem fenyegeti szennyezés veszélye. A rendőrség nem rendelt evakuációt. 

Ismerősen cseng, nemde? Nincs veszély, nincs pánik...

És ha tényleg nincs is ok a pánikra, továbbra sem világos – nyilvánvalóan többek számára sem – miért nem tanul az ember a hibáiból. Mert jó, hogy valaki otthon nem vigyáz a vasalódeszkájára vagy tűzhelyére....De egy ilyan helyen???

És most ugye könnyű megmondani, hogy nincs veszély...No és ha lenne? Akkor mit nyilatkozott volna a francia atomügynökség titkársága?

Megint, mindig ugyanaz(t): nyugtatjuk magunkat....miközben ezáltal valószínűleg lenyugtázzuk saját vesztünket.

 
Fénykép: Le Monde 
  

 

Szólj hozzá! · 1 trackback

Csernobil és a francia igazságügy avagy Pierre Pellerin “csodálatos” története

Fotó: lci.tf1.fr

Igaz vajon, hogy sokatoknak semmit nem mond Pierre Pellerin neve? Ha valamelyikőtöknek mond valamit, le a kalappal előtte. Nekem ugyanis nemrégig abszolút semmit sem mondott.

A most “idős” és “beteg” orvosprofesszor 1986. április 29.-én a SCPRI (a francia sugárzásvédelmi központ) igazgatójának minőségében azt nyilatkozta a TV-nek, hogy “A [mag] felhő tulajdonképpen senkit nem veszélyeztet.”

Jelen pillanatban 656-an vannak, akik idősek vagy kevésbe azok, de mind betegek, és igazságra várnak, bár egyre fakuló reményben. Mert már elmúlt 25 év...

Természetesen ilyenkor az elpusztított földek, növények és állatok még fakóbb reménnyel lehetnek: az ő véleményüket ki sem kéri senki. Őket nem védi az igazságügy ilyen esetekben. Őket elfelejtették.

És hiába múlt el 25 év, az embereknek ettől nem lesz jobb – de nem lesz jobb a föntebb említett földeknek, növényeknek és állatoknak sem.

És hiába múlt el 25 év, a történet ma is ismétlődik! Ma is ugyanúgy győzködnek, hogy nem veszélyeztet minket az üvegházhatás, a globális felmelegedés, a globális pusztítás...

És hiába haladt, hiába nagyobb a tudományunk: az eszünk ugyanott van, ha nem fejlődött vissza.

Ma is találni olyan szakembereket, akik vagy nem azok, vagy pedig éppen ilyen-olyan megfontolásokból olyanokat nyilatkoznak, amelyek következményeit ártatlanok százai, ezrei viselik éveken át, akár egész (néha váratlanul rövid) életük végéig. Nem is beszélve a már lépten-nyomon, már-már untig szóba jövő kék bolygóról, anyaföldünkről.

A szakembereknek pedig egyértelműen nem szabad politikai érdekeknek beadni a derekukat, ugyanis akkor már nem lesznek szakemberek. Ugyanakkor nem biztos, melyik veszélyesebb: az, ha egy szakember politikát csinál, vagy az, ha egy politikus a szakembert játssza.

Egy viszont biztos: ha valaki politikát akar csinálni, mindenképpen szakembernek kell lennie, vagyis szakpolitikát kell csinálnia. Akkor is, ha nem azt csinálja, aminek tanult. Tehát, ki kell választania egy szakterületet, amellyel foglalkozni akar politikusként, és alaposan meg kell ismernie: így indulhat neki a nagy karrierjének. Ha pedig úgy indul hivatásos politikusnak, hogy egyetlen szakterülete maga a puszta politizálás lesz, akkor inkább ne is induljon... Mert ilyen hivatásos politikusok és a voltaképpen rájuk hallgató (“szakember”) tanácsadóik olyan robbanékony koktélokat képesek bekeverni, amelyek ereje és kihatása akár több Csernobili katasztrófáéval egyenlő...

Szólj hozzá!

Fenntartható városi élet: közösségi kert

A XXI. század első évtizedében a világ lakosságának a fele városokban él. A városi létnek nagyon sok pozitív oldala van, a jobb életkörülmények, a lehetőségek széles tárháza mágnesként vonzza az embereket. De valóban olyan jó dolog városban élni? Gondoljunk csak az egyre szűkösebb térre, az állandó forgalomra, a légszennyezésre, a hulladékkezelési problémákra, és még sorolhatnánk. Az egyre jobban koncentrált városoknak rengeteg mindennel kell szembe nézniük és meg kell oldaniuk, hogy élhetőek maradjanak az ember számára. Erre nyújt megoldást a közösségi kert. 

De hogyan is képzeljünk el egy ilyen kertet?

A közösségi kert alapvető célja, hogy a városi ember számára biztosítson olyan helyet, ahol növénytermesztéssel, kertgondozással foglalkozhat. Ha szétnézünk az európai és tengeren túli országokban, láthatjuk, hogy a közösségi kertek szinte az egész világon nagy népszerűségnek örvendenek. Az Egyesült Királyságban és az USA-ban van manapság a legnagyobb sikere, de a skandináv országoktól Japánig, mindenhol találkozhatunk velük. 

Közösségi kertet nagyon sokféle formában létre lehet hozni. Két nagyobb típusa van, az egyik az angolul community garden-nek nevezett közösségi kert, amelynek általános jellemzője, hogy egy nagyobb földterületet parcellákra osztanak, és mindenki azt termeszt a parcelláján, amit akar, vagy amit a közös szabályzatban lefektettek (például csak haszonnövényeket). A másik típus pedig az angolul allotment-nek nevezett forma, ami magyarul veteményeskertet jelent. Ennek jellemzője, hogy bár ugyanúgy közösségi forma, a kert mindenkinek a saját tulajdona, ami nagyobb, mint egy community garden parcella, és általában kis ház is tartozik hozzá. Ez a kertész magántulajdona, de ezek a telkek is egy helyen, egymás szomszédságában találhatóak. 

Ezen kívül persze még nagyon sok forma létezik, például iskolai kertek, amelyeknek főként oktatási célja van, közösségi parkok, ahol kizárólag virágokat, dísznövényeket nevelnek, és még sorolhatnánk.

Nézzünk meg pár nagyvárost, ahol közösségi kerteket találunk!

London és a Capital Growth kezdeményezés

Európa egyik legnagyobb városában, Londonban sok szervezetet találunk, amely felkarolta és támogatja a közösségi kerteket. Ennek egyik legjobb példája a Capital Growth, melynek célja 2012-re 2012 közösségi kert létrehozása Londonban a City kerületén kívül. 

 
 Fotó: capitalrowth.org

 

Olyan hálózatot hoztak létre, amely nyilvántartja azokat a területeket, amelyek alkalmasak a kertek számára, és bárki, aki eleget tesz a közösségi szabályzatban foglaltaknak, használhatja a kertet saját művelés céljából. Fórumokat, tréningeket szerveznek, ahol a kertészek tapasztalatokat cserélhetnek és megtanulhatják a kerti munkák csínját-bínját. 

Egyébként Angliában törvény szabályozza, hogy az államnak kötelessége bárkinek – aki kertet szeretne művelni - biztosítani földterületet.

 
Kép:  visitsweden.com

 

Stockholm 

Az 59. szélességi fokon fekvő, nem túl barátságos éghajlatú városról elsősorban nem a növénytermesztés jut az emberek eszébe. Pedig itt is találunk közösségi kerteket, allotmenteket, melyek több mint 100 éve színesítik a svéd fővárost. 

 
 Fotó: visitsweden.com

 

A Királyi palotától 2 km-re található Tanto Allotments területe is ilyen. Az itt lévő kertek 1915. óta működnek, eredetileg paradicsom-termesztés céljából. Azóta sokat bővült a terület, egyre több kertész művel földet különböző formában. Vannak designer kertészek, konyhakertet üzemeltetők és kifejezetten zöldségekre specializálódottak. 

Az itt munkálkodó kertészek erős közösséget alkotnak, gyakran vendégeskednek egymásnál a munka után, és augusztus végén fesztivállal zárják az idényt.

 
 Fotó: eurogallery.com

 

USA 

A közösségi kertek talán az Egyesült Államokban örvendenek a legnagyobb népszerűségnek. Hogy hány kert található az országban (sok statisztikába a kanadai kerteket is beleszámítják), nem tudni pontosan. Az American Community Garden Association szerint 20.000 db, Michelle Obama viszont azt nyilatkozta, hogy 1 millió. A first lady mellesleg saját konyhakertet művel a Fehér Ház területén, ahova rendszeresen járnak iskolások oktatási program keretében. A Gardener’s Supply Company felmérése szerint 19 millió amerikai tervez kertet művelni a nyáron, ebből 7 millióan fognak először neki a kerti munkáknak.

Közösségi kerteket Amerika szinte minden nagy városában találunk, még New Yorkban is.  A New York City Community Garden Coalition 1996-ban alakult, azzal a céllal, hogy elősegítse a kertek megőrzését a betonrengetegben.


 
 Kép: Google térkép
 
 
 Fotók: observer.com, treehugger.com

 

Ám nemcsak a világ nyugati felén léteznek közösségi kertek, hanem a messzi Távol-Keleten is, például Tokióban. A japánok nagyon szeretnek kertészkedni, ezért minden négyzetcentiméter helyet kihasználnak erre a célra. A közösségi hálózatok itt talán még nem olyan kiforrottak, mint az Államokban, de mindenképp nagy jövő vár még rájuk. 

A Tokyo Green Space kezdeményezés 2009-ben alakult, hogy a fenntarthatóság jegyében városfejlesztési lépéseket tegyen. Ennek egyik része a közösségi kertek felkarolása és felvirágoztatása.

 
 Fotók: tokyofreenspace.com

 

Szólj hozzá!

2011.09.05. 06:00 Vaeltaja Címkék: ökokuka

Youth in Action?

 
 Fotó: Vaeltaja, 2011 augusztus

 

Wissembourg környékén,  Elzász szívében. Néhány jövőbeli önkéntes gyakorlaton van.

Micsoda öröm kint lenni, a természetben, igazi, tényleg friss levegőt venni,  a szél susogását s a madarak csicsergését hallgatni. Hát nem?

Hát de...De! Nézzük csak meg közelebbről, mit is csinál a három önkéntes?

 
 Fotó: Vaeltaja, 2011. augusztus


A kép hazudik...vagy pontosabban a szörnyű, könyörtelen igazságot sejteti.

A néhány fiatal, aki élvezte a friss levegő csodálatos felüdítő erejét, az előbb kivágott egy fiatal ligetet. Ezzel készülve jövő évi önkéntes szolgálatára az...emberiség javára.

Fáj.

Nemcsak az erdőnek, nemcsak az anyaföldnek és az utódainknak, akitől nem egy jókora adag friss levegőt vettünk el pusztán azért, hogy néhány ezer turista meglátogathassa egyszer ezt az egykor a  franciák által fölemelt mesterséges dombot, amely a németek elleni védelmet volt hivatva szolgálni a spanyol örökségért vívott háború idején.  A turisták természetesen nem németek, bár talán német kocsiva jönnek. Ami biztos viszont az, hogy kocsival jönnek. Ha nem is némettel.

Nekem is fáj, aki ugyancsak vágtam, illetve összegereblyéztem a zsenge levegőtermelő hulláit.

Minek?

Szólj hozzá!

Élelmiszerbiztonság és közbizalom

Megfelelő tápértékű és biztonságos élelmiszerhez jutni minden ember joga.”

(WHO)

 

Környezetünk védelmében, egészségünk érdekében fontos a megfelelő minőségű élelmiszerek forgalmazása és fogyasztása. Kiemelten fontos az előállításnál a környezettudatos szemlélet, az újrahasznosítható csomagolás, minél kevesebb káros adalékanyag felhasználása. A veszélyes és gyanús adalékanyagok felhasználásának mérséklése, esetleg megszüntetése. Vigyázat, az E 123 erősen rákkeltő! Az USA-ban és Oroszországban tiltott a használata. Az E 330 a legveszélyesebb, fokozottan rákkeltő adalék, a Düsseldorfi Orvosi Egyetem gyermekklinikájának megállapításai közt szerepel.

Társadalom-biztonsági, sőt, stratégiai jelentőségű kérdéssé vált a népesség egészséges táplálékkal és ivóvízzel való ellátása, melyről alapvető emberi jogként is beszélhetünk. Biztonsági kérdés, mert hatással van a közegészségügyre, és stratégiai kérdés, hogy a népesség ellátása ne behozatalra, hanem önellátásra alapuljon!

Fotó: Google képek

 

Mindkét tényező nyilvánvalóan hosszú távú nemzetpolitikai kérdés is, hiszen kihatással van úgy a munkaerő gazdálkodásra (a betegállomány és munkanélküliség viszonylatain keresztül), miként befolyásolhatja az elvárható népesedési mutatókat is!

A közelmúltban sajnálatos módon bekövetkezett élelmiszerrel kapcsolatos botrányok − gondoljunk csak a franciaországi lisztéria baktérium által okozott halálesetekre, a dioxinos csirkékre, a paprika aflatoxin tartalmára, az Ír sertéshúsbotrányra, az indiai guar-gumira vagy a kínai melaninra, miként a hazai közétkeztetésben előforduló ételmérgezésekre is −, melyek megrengették a fogyasztók élelmiszer-biztonságba vetett bizalmát.

Fotó: Google képek

 

Általános jelenség, hogy − különösen a fejlett gazdasággal rendelkező országokban − az élelmiszer termelése, feldolgozása térben és időben elválik egymástól. A nagy mennyiségben előállított − ezen belül az esetleges ártalmas élelmiszerek is − a világkereskedelem vérkeringésébe kerülnek, rövid időn belül nagy számú fogyasztó vásárolja meg a világ különböző pontján. A fogyasztóknak szinte nincs már rálátásuk az előállítás körülményeire, a technológiára, csak az élelmiszer-előállítókba vetett bizalma segíthet a termékek választásánál, hogy tényleg azt kapja, amire számít. (Vö. http://www. agraroldal.hu/ipar-cikk.html)

Egyre gyakrabban merül fel a jogos aggodalom: biztonságosak-e a termelt és importált élelmiszereink? Milyen kockázatokkal kell számolnunk? Melyik gyártó termékeiben bízhatunk meg? És mindig biztosak lehetünk-e abban, hogy az adott élelmiszer-előállító termékei nem jelentenek-e az emberi egészségre ártalmas veszélyforrást, illetve megfelelő minőségűek-e?

Az intenzív nagyüzemi mezőgazdaság helyett és mellett, mely a magas vegyszerigénye mellett még talajeróziót is okoz, meg kell erősítenünk az egyéni gazdálkodást, a feldolgozó házi manufaktúrákat, biztosítva számukra a feltételeket!

Támogatni kell a kárpát-medencei fajták termesztését, és törekedni kell a vegyszermentes, fokozottan bio-organikus növényvédelem térhódítására. A figyelem középpontjába kell tartanunk azt, hogy nemcsak az élelmiszer-előállítás, hanem a forgalmazás során is biztosítva legyen az élelem megóvása a külső fertőződésektől, fizikai szennyeződésektől. Mindezt annál is inkább sürgetni kell, mert Magyarország az elkövetkezendő évtizedekben széleskörűen, igen komoly kihívások elé néz. Tekintve, hogy hazánk kevés ágazatban önálló, a globális gazdasági és ökológiai folyamatok különösen súlyosan érinthetik. A globális éghajlatváltozás miatt hazánkban az átlaghőmérséklet emelkedése mellett a következő évtizedekre az éves csapadékmennyiség csökkenése, de főként eloszlásának átrendeződése várható (több csapadék télen és kevesebb nyáron).

Fotó: Google képek

 

 

 

 

 

 

 

 


Szólj hozzá!

Magyarország nagy lehetősége a zöld gazdaságban

A nyári uborkaszezon legemlékezetesebb hazai környezetpolitikai eseménye számomra az európai GLOBE EU szervezet parlamenti konferenciája volt, amely Magyarország lehetőségeiről szólt a zöldgazdaság-fejlesztés területén.
 
A magyar és külföldi szakpolitikusokat és energetikai szakembereket is felvonultató konferencia kiindulási pontja az volt, hogy az Európai Unió nem lesz képes a 2020-as stratégia célkitűzései teljesítésére, ha a kelet-közép európai tagállamok nem javítanak a zöldgazdasági fejlesztésekre fordítható strukturális források lehívásának és felhasználásának hatékonyságán. A konferencián olyan fontos szereplők mondtak beszédet, mint Dr. Kövér László az Országgyűlés Elnöke, de felszólalt Dr. Olajos Péter az NFM és Dr. Baranyai Gábor a Külügyminisztérium helyettes államtitkára is. A legkellemesebb meglepetés azonban a rendezvény pártpolitikát átívelő jellege volt, amit Dr. Nagy Andor kereszténydemokrata és Dr. Jávor Benedek "ökopárti" politikusok "egymásra rímelő" szakmapolitikai hitvallásai mutatattak. 
 
Az előadásokból a résztvevők megtudhatták, hogy az Európai Bizottság 2050-ig terjedő útitervében kitűzött 85-95 százalékos kibocsátás-csökkentési célok csak akkor válnak teljesíthetővé, hogyha az Európai Unió tagállamai nemzeti össztermékük legalább 1,5 százalékát erre a célra fordítják. A befektetések közel felét a közlekedés dekarbonizálására lenne érdemes költeni, de hasonlóan fontosak az energiahatékonysági beruházások és jelentős kibocsátás-csökkentés érhető el villamosenergia-termelés és –elosztási rendszerek fenntarthatóbbá tételével.
 
Zárszavába Nagy Andor, az Országgyűlés Fenntartható fejlődés bizottságának alelnöke összegezte a konferencián elhangzottakat, amelynek legfontosabb tanulsága szerinte az volt, hogy az EU 2014-2020-as költségvetésének a zöld gazdasági és energiahatékonysági támogatáspolitikát érintő tervezésekor a kelet-közép európai régiót külön kell kezelni. Ez a régió ugyanis, a jelenlegi feltételek mellett nem tudja hatékonyan felhasználni strukturális forrásokat. Ugyanakkor az olyan országok, mint Magyarország rendelkeznek az EU-ban a legjobb energiahatékonyság-javítási lehetőségekkel, azaz megfelelő fejlesztésekkel itt takarítható meg a legtöbb energia. Az üvegházgáz-kibocsátás kiváltásának legtöbbet igérő területe ugyanis az energiahatékony építőipar. Különösen igaz ez Magyarországra, amely az Európai Unió egyik legelavultabb lakásállományával rendelkező országa.
 
Számomra ismét bebizonyosodott, hogy a kulcs a fenntartható fejlődéshez az 'energiatakarékosság - energiahatékonyság - zöld ipar' háromszögben helyezkedik el. Ebből az első kettő a legkévésbé sem elvont fogalmak... sőt, bárki megvalósíthatja őket a mindennapokban.

 

A konferencia anyagai letölthetők a fenntartható fejlődéssel foglalkozó parlamenti politikusokat nemzetközi hálózatba szervező GLOBE EU internetes oldaláról.

Szólj hozzá!

Ökomércén a SZIN

Augusztus 28-ával véget ért az ország zöld fesztiváljaként emlegetett Szegedi Ifjúsági Napok. Lelkes környezetvédőként evidens volt, hogy hova megyek fesztiválozni, és ha már ott voltam, igyekeztem alaposan felmérni a terepet, hogy mennyire beszélnek zöldséget a SZIN-esek, vagy tényleg azok.

·  Hulladék: A legelső dolog, ami az embernek eszébe jut a fesztiválokról, meg a környezetvédelemről, a hulladéktermelés. A Sziget például egy kisebb falu havi hulladékmennyiségét produkálja egyetlen hét alatt. Itt a repohárnak köszönhetően fajlagosan sokkal kevesebb keletkezik. Kíváncsi voltam, hogy én mint kicsit tudatosabb egység sugarú SZIN-es vajon az átlag alatt vagy fölött vagyok hulladéktermelésben, ezért fesztiválozó társammal lelkesen eltettünk az utolsó szalvétáig mindent, hogy a végén lemérjük, mennyit szemeteltünk. A végeredmény: kb. 15 l hulladék/2 fő. A legtöbb része műanyag és alumínium volt, papír alig keletkezett. A szelektív gyűjtés természetesen jelen volt, így a részünkről nem sok minden került a kommunálisba. Sajnos a szervezők, akiket kérdeztem, nem tudták megmondani, hogy mennyi hulladék keletkezett összesen, mivel ezek az adatok csak egy-két hét múlva lesznek elérhetőek, de a szelektív mennyisége hozzávetőlegesen 50 m3.
Amit személy szerint hiányoltam, az a repohár rendszer bővítése volt. Amekkora tumultus volt esténként a Jäger pultnál, akkora sor állt másnap reggel a kis büfénél a kávéért. Koffeinmániások lévén ugyanígy tettünk mi is, ennek következtében jó néhány kávés poharat összegyűjtöttünk a 4 nap alatt.

8/10

 

·      Kaja: ennél már nem tudok olyan sok pozitívumot elmondani. A kommersz strandkajákon kívül nem igazán lehetett mást találni. Ha pedig vegetáriánus vagy, választhattál a tejfölös lángos vagy a kovászos uborka repertoárja között. Egyébként meg ehetted a kilós grillcsülköt – aranyáron. Egy fenntartható fesztiváltól elvártam volna, hogy valamilyen szinten ösztönözzön arra, hogy kevesebb húst együnk, ez azonban abszolút nem volt jelen. A menü hiányosságait a szervezők pótolták ugyan annyival, hogy lehetett ételt behozni, szóval, mi sem maradtunk éhen.

6/10

 

 

·        Kommunikáció: természetesen a Tisza-parton is lehetett bálnát menteni a Greenpeace-szel, vagy a fair trade kereskedelemről és egyéb okosságokról tájékozódni a civil szervezetek standjainál. Visszatérő SZIN-esként hiányoztak tavalyról a mindenféle feliratok és üzenetek a fákról, ezeket kár, hogy idén nem rakták ki.
Saját bőrömön tapasztalt nagyon nagy ötlet azonban a babzsák fotel. Amikor egy sátorba betévedve kómásan reggel lehuppansz egy ilyenbe egy kávéval a kezedben, tényleg azt érzed: „Aaahdejó… én innen fel nem kelek… dumáljatok bármiről.” Így csöppentünk mi is egy atomenergiáról szóló előadásba, ami még érdekes is volt.

8/10

 

 

·       Zene: ha már zenei fesztiválról van szó, tegyünk erről is említést egy pár mondat erejéig. A zenei repertoár mindenképpen fair trade-nek mondható, hiszen a fellépők nagyjából 90%-a magyar volt, úgyhogy támogattuk a helyi piacot, nem beszélve arról, hogy az utazással, hangszerek szállításával járó plusz CO2 kibocsátás is kisebb lett ezáltal. (Bár van egy sejtésem, hogy nem ez volt a fő szervezési szempont.) Olyan bandát azonban nem nagyon láttam a programfüzetben, akiről köztudott lenne, hogy környezetvédő (pl. Kardos-Horváth). Ennek ellenére azért minden estére találtunk 2-3 jó koncertet.

7/10

                                                                             

Összesítés:

7,3/10

 

Szólj hozzá!

Irénke vendégeskedett New Yorkban

 A tegnapi napot az USA keleti partjának lakosai számára lázas készülődés fémjelezte. Ám most nem a soron következő díjkiosztásról, filmbemutatóról vagy sztárkoncertről volt szó.

Történetének egyik legpuszítóbb viharára számítottak New Yorkban, ahol is déltől (hazai idő szerint este 6-tól) minden repteret bezártak. A folyamatosan növekvő sebességgel közelítő szél átmérője 820 km, vagyis a keleti part egész hosszának (2675) csaknem harmada. A világ egyik legelbűvölőbb városának 1985. óta nem volt szerencséje ilyen vendéghez. A hölgyeményt egyébként ezúttal Irenének hívják, és megközelítőleg 12 milliárd dollárnak megfelelő értékű kárt okoz majd.

A készülések nemcsak emberi erőt vettek igénybe: tömeges evakuálás esetén – mint amilyennel ez alkalommal is dolgunk van – többszörösére nő az energia- és főleg az üzemanyag-fogyasztás. Ilyenkor az átlagember nem gondol bele, hogy a hurrikánok is – ha nem is a klímaváltozás közvetlen következményei közé tartoznak – nem jelentenek akkora veszélyt – se számukat, se hatásukat tekintve – a klímaváltozás nélkül előzményük gyanánt. A klímaváltozásban pedig tudvalevőleg a túlzott energia- és üzemanyag-fogyasztás, illetve -termelés játszik döntő szerepet.

Más szóval: bezárul a kör. Pontosabban újra nyílik, hiszen nem egyébről van itt szó, hanem egy ördögi körről – egyfolytában kényelmét keresve az ember egyre nagyobb problémákba ütközik élete során, melyeknek túlnyomó többségét saját maga okozza ily módon. De nem is kell az ilyen minket nem érintőnek tűnő példákhoz folyamodni, ugyanis sokunk épp az ózonréteget károsító anyagokat tartalmazó légkondival – vagy az ugyancsak ilyen anyagokat felhasználó hűtővel (a sörhűtés végett) próbálja túlélni a kánikulát.

Estére Irénke enyhébbé, a Shaffir-Simpson skála szerint csupán első fokúvá gyengült le. A riadó ettől függetlenül természetesen érvényben maradt.

És valóban igazuk lesz azoknak, akik azt kérdik: akkor cserben is hagyjuk az embereket, ne is evakuáljuk őket? De azt hiszem, nekem is igazam van, amikor azt kérdem: meddig tehetjük ezt?  

FKépek: Google

Szólj hozzá!

Fukusima után - avagy még mindig olyan „trendi” a sushi bár?

Az utóbbi években hazánkban is egyre inkább elterjedt a sushi, sorra nyíltak a sushi bárok, japán éttermek. Először idegenkedtem tőle, bevallom, kicsit sznob szokásnak tartottam a rendszeres japán étterembe járást, arról nem is beszélve, hogy nem tartozik a legolcsóbb „mulatságok” közé. De persze furdalta az oldalam a kíváncsiság, és én is kipróbáltam, megkóstoltam. Rá kellett jönnöm, hogy van valami ebben a rajongásban, hiszen rengetegféle elkészítési mód létezik, és a látszattal ellentétben, nagyon ízletesek tudnak lenni ezek a falatkák, ráadásul, ahogy általában a távol-keleti étkek, egészségesek is, hiszen a zöldségek nincsenek szétfőzve, magasabb marad a vitamintartalmuk, egy szóval, megszerettem én is a japán kosztot.

2011. március 11-én azonban bekövetkezett a mindenki által ismert atomkatasztrófa Fukusimában, és némileg megváltozott a világ véleménye Japánról, több értelemben is. Egyrészt felnézünk a japán emberekre, hogy a hitük segítségével milyen méltóságteljesen és önfeláldozóan viselik a sorsukat, másrészt sajnáljuk őket és elgondolkodunk, hogy velünk is megeshet-e ugyanez, illetve elég biztonságos-e a paksi atomerőmű, vagy a szomszédos államokban lévők… Hallunk a környezetvédelmi szervezetek ismételt felzúdulásáról is – Stop atom! – de ez az írás most egy kevésbé magasztos aspektusból kívánja a témát feldolgozni.

Vajon biztonságosak-e a hazai japán éttermekben felszolgált fogások? Egyáltalán Japánból szállítják-e az alapanyagokat, vagy környezettudatosabb szemléletet követve, amely hozzávaló beszerezhető közelebbi termőhelyről, azt nem utaztatják fölöslegesen, növelve az üvegházhatású gázok kibocsátását.

Utóbbira nem tudok egzakt választ adni, előbbivel kapcsolatban azonban – legalább a jogi szabályozás szintjén – nézzük meg, van-e okunk aggodalomra!

Az Európai Unió - mondhatni - azonnal reagált a sajnálatos eseményre, ti. egy március 25-ei keltezésű, általános hatályú, kötelező és közvetlenül alkalmazandó uniós jogi aktust bocsájtott ki (a Japánból származó vagy onnan szállított takarmánynak és élelmiszernek a fukusimai atomerőműben bekövetkezett balesetet követő behozatalára vonatkozó különleges feltételek megállapításáról szóló 297/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet). A rendeleteknél nincs szükség külön tagállami jogalkotásra, vagyis a szóban forgó rendelet is saját jogforrási erejénél fogva érvényesül valamennyi tagállamban, nem kellett Magyarországnak külön jogalkotással figyelmeztetni a veszélyre, illetve azt orvosolni.

A 297/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet meghozatalának oka, hogy a március 11-én bekövetkezett balesetet követően a Bizottság arról értesült, hogy egyes, Japánból származó élelmiszertermékek (pl. tej és spenót) radionuklidszintje meghaladja a Japánban az élelmiszerekre vonatkozóan megállapított beavatkozási szintet. Ez a szennyeződés veszélyt jelenthet a közegészségre és az állatok egészségére az Unióban, ezért megelőzésképpen sürgősen uniós intézkedéseket hoztak a Japánból származó vagy onnan szállított takarmány és élelmiszer – ezen belül a hal és a halászati termékek – biztonságosságának érdekében. Mivel két héttel a baleset után még nem sikerült ellenőrzés alá vonni a katasztrófa helyszínét, célszerű volt előírni, hogy az érintett prefektúrákból, valamint az azokat körülvevő védő zónából származó takarmányra és élelmiszerre a kivitelt megelőző kötelező vizsgálat vonatkozzon, Japán területéről bárhonnan származó takarmány és élelmiszer esetében pedig végezzenek véletlenszerű vizsgálatot.

Ezen vizsgálatok során alkalmazott megengedhető legmagasabb határértékeket a 770/90/Euratom bizottsági rendelet állapítja meg (melyek alkalmazását azt követően lehet elrendelni, hogy a Bizottság olyan nukleáris balesetről értesül, amellyel kapcsolatban feltételezhető, hogy az élelmiszerek és takarmányok radioaktív szennyezettsége el fogja érni vagy már el is érte a megengedett legmagasabb határértéket). A baleset felderítéséig ideiglenes hivatkozási értékként alkalmazták ezeket az előre megállapított megengedhető legmagasabb határértékeket annak elbírálásához, hogy az élelmiszerek és takarmányok forgalomba hozatala elfogadható-e.

A japán hatóságok arról tájékoztatták a bizottsági szolgálatokat, hogy a Japánból exportált, az érintett régióból származó élelmiszertermékeket megfelelő vizsgálatnak vetik alá. A japán hatóságok arról is értesítették a Bizottságot, hogy az olyan termékeket, amelyek a japán piacon nem hozhatók forgalomba, exportálni sem szabad (bízzunk a japán hatóságok felelősségtudatában!).

A fent említett véletlenszerű vizsgálat (melyet a Bizottság a szóban forgó rendelettel írt elő) kötelezettsége azon termékek valamennyi szállítmányára vonatkozik, melyek Japánból származnak vagy azokat onnan szállították, kivéve azokat a termékeket, amelyek 2011. március 28. előtt elhagyták Japánt, valamint azokat a termékeket, amelyeket 2011. március 11. előtt betakarítottak és/vagy feldolgoztak.

A szállítmányokhoz nyilatkozatot kell mellékelni, amely igazolja 2011. március 11. előtt betakarították és/vagy feldolgozták, vagy a termék nem Fukusima, Gunma, Ibaraki, Tocsigi, Mijagi, Jamagata, Niigata, Nagano, Jamanasi, Szaitama, Tokió vagy Csiba prefektúrából származik, vagy amennyiben az említett prefektúrák valamelyikéből származik, a termék jód-131, cézium-134 és cézium-137 radionukleid-tartalmának szintje nem haladja meg megengedhető legmagasabb határértékeket.

A takarmány- vagy élelmiszer-ipari vállalkozások a szállítmányok érkezéséről - azok tényleges megérkezése előtt legalább két munkanappal - értesítést küldenek az állat-egészségügyi határállomás vagy kijelölt beléptetési hely illetékes hatóságainak, melyek elvégzik a szállítmány okmányellenőrzését és származás-ellenőrzését, valamint a termékek legalább 10 illetve 20 %-ának fizikai vizsgálatát (jód-131, a cézium-134 és a cézium-137 jelenlétének kimutatására irányuló laboratóriumi vizsgálatát). A vizsgálat eredményeinek meglétéig, de legfeljebb 5 munkanapig a szállítmányt hatósági ellenőrzés alatt tartják.

A szállítmányok szabad forgalomba bocsátásának feltétele, hogy a takarmány- és élelmiszeripari vállalkozó bemutassa a vámhatóságoknak a mellékletben említett, az állat-egészségügyi határállomás vagy kijelölt beléptetési hely illetékes hatóságai által megfelelő záradékkal ellátott nyilatkozatot, mely tanúsítja, hogy az említett hatósági ellenőrzéseket elvégezték, és amennyiben fizikai ellenőrzéseket kellett végezni, e fizikai ellenőrzések eredményei kedvezőek lettek.

A megengedett legmagasabb határértékeknek nem megfelelő takarmányokat és élelmiszereket nem hozzák forgalomba, hanem biztonságosan ártalmatlanítják, vagy visszaküldik a származási országba.

A tagállamok az élelmiszer- és takarmánybiztonsági riasztási rendszeren (RASFF) keresztül és az Európai Unió radiológiai veszélyhelyzet esetén történő gyors információcseréje (ECURIE) révén valamennyi vizsgálati eredményről kötelesek tájékoztatni a Bizottságot. Az intézkedések felülvizsgálatára e vizsgálati eredmények alapján kerül majd sor.

Ezeket a szabályokat (az alaprendeletet) 2011. június 30-ig kell alkalmazni.

Az alaprendeletet a hatályba lépése óta háromszor módosították, ugyanis március 25-e óta három alkalommal kapott az Európai Bizottság a japán hatóságoktól tájékoztatást újabb ellenőrzési eredményekről.

Az első módosítás (tájékoztatás) áprilisban történt, amikor is nyilvánvalóvá vált, hogy a japán beavatkozási szinteket Japánban hosszabb ideig fogják alkalmazni. A japán hatóságok által kivitel előtt végrehajtott ellenőrzések, valamint a Japánból származó vagy onnan szállított takarmány és élelmiszer radionuklidszintjeinek az EU-ba való belépés pontján végzett ellenőrzései közötti összhang megteremtése érdekében célszerű, ha a Japánból származó takarmány és élelmiszer radionuklidszintjeire az EU-ban ideiglenesen ugyanakkora megengedhető legmagasabb határértékeket alkalmaznak, mint a Japánban alkalmazott beavatkozási szintek, ha ezek alacsonyabbak az uniós értékeknél.

A rendelet-módosítás másik fő oka, hogy mivel Japánban stroncium-izotópokra nem határoztak meg értékeket, a módosító rendelet a 3954/87/Euratom rendeletre utalással az abban megállapított értékeket alkalmazza.

A módosító rendelet a kötelező ellenőrzéseket a jód-131, a cézium-134 és a cézium-137 jelenlétének vizsgálatára korlátozza, mivel arra utaló jel nincs, hogy a Japánból származó vagy onnan szállított takarmány és élelmiszer egyéb radionukliddel lenne szennyezett. A tagállamok azonban önkéntes alapon egyéb radionuklidok jelenlétét is vizsgálhatják.

Az alaprendelet májusi módosításának indoka, hogy a Bizottság május 12-én arról értesült, hogy Kanagava prefektúrából származó zöldtealevelekben nagy mennyiségű radioaktív céziumot találtak. Az észlelteket 2011. május 13-án megerősítette, hogy három további esetben találtak nagy mennyiségű radioaktív céziumot ebből a prefektúrából származó zöldtealevelekben. Kanagava nem tartozik az érintett területhez tartozó 12 prefektúra közé, amelyek esetében előírás, hogy az ezen prefektúrákból származó valamennyi takarmányt és élelmiszert vizsgálatnak kell alávetni, mielőtt azokat az EU-ba exportálnák. Fenti észlelésekre tekintettel azonban Kanagavát 13. prefektúraként az érintett területekhez kell sorolni.

A második módosítás kitolta az alaprendelet alkalmazási határidejét 2011. szeptember 30-ára.

Az eddigi utolsó, júliusi módosítást hasonló megfigyelés okozta, miszerint június 14-én arról értesült a Bizottság, hogy Sizuoka prefektúrából származó zöldtealevelekben is nagy mennyiségű radioaktív céziumot találtak. Ezt 2011. június 15-én megerősítette, hogy három további esetben találtak nagy mennyiségű radioaktív céziumot Sizuoka prefektúrából származó zöldtealevelekben. Sizuoka sem tartozik az érintett területhez tartozó prefektúrák közé, azonban a fenti gyakorlat analógiájára szükséges Sizuoka prefektúrát az érintett területekhez sorolni.

A japán hatóságok által a Niigata és Jamagata prefektúrákban előállított élelmiszerekből vett minták jelentős része azt mutatja, hogy az ezekben az prefektúrákban előállított takarmányt és élelmiszert csak nagyon korlátozott mértékben érintette a fukusimai atomerőműben bekövetkezett baleset, mivel egyik minta sem mutatott nem megfelelő mértékű radioaktivitást, ezért ezek a prefektúrák kikerülnek - a Sizuokával együtt - 14-es felsorolásból.

Látható tehát, hogy a vizsgálatok folyamatosan zajlanak, jelenlegi helyzet szerint szeptember 30-áig. Havonta érkezik új információ a japán hatóságoktól, ezeket követnie kell az uniós jogalkotásnak is, elképzelhető, hogy az elkövetkezendő eredmények fényében ki fog tolódni ismételten az alaprendelet alkalmazási határideje, és szeptember 30-a után is folytatódnak a vizsgálatok.

Mi, fogyasztók pedig eldönthetjük, hogy maximálisan elhisszük-e a japán hatóságok tájékoztatását, illetve elegendőnek tartjuk-e a szállítmányok 10, illetve 20%-ának forgalomba kerülés előtti hazai ellenőrzését.

Szólj hozzá!

50 dolog, amit érdemes megtenned

Most egy olyan poszt következik, mely nem saját agyszüleményem; de annyira hasznosnak tartom, hogy most meg merészelem osztani a kedves olvasókkal.

A 50waystohelp.com oldalon a Wire&Twine grafikusai 50 pontban remekül összefoglalták mindazt, amit egy környezettudatos embernek tennie kell. Az oldal szerint így kell segíteni a bolygónkon, de én inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy minden ember így segíthet saját magán. Elsősorban az amerikai társadalomnak szánták ezt az életmód-programot, de nekünk magyaroknak is tanulságos lehet. A Hatodik Elem blog ezzel a bejegyzéssel az ötvenediket teljesítette!

Az oldal angol nyelven közli velünk ezeket a pofonegyszerű háztartási tippeket, magyarra fordítva így foglalnám össze:

1. Használj energia-takarékos világítást!

2. Kapcsold ki éjszaka a számítógépeket!

3. Ne öblítsd az edényeket, mielőtt üzembe helyezed a mosogatógépet!

4. Ne melegítsd elő a sütődet!

5. Hasznosítsd újra az üvegeket!

6. Pelenkázd a babáidat környezettudatosan (pl. ruhával)!

7. Szárítsd ruháidat felakasztva a levegőn!

8. Hetente egyszer légy vegetáriánus!

9. Mosd a ruhákat hideg vagy langyos vízben!

10. Használj kevesebb papírszalvétát!

11. A papírnak két oldala van, írj vagy nyomtass mindkettőre!

12. Hasznosítsd újra az újságpapírt!

13. Légy kreatív az ajándék-csomagolásban - újrahasznosítással!

14. Gondolkozz el egy kicsit, mielőtt műanyag palackban veszel vizet!

15. Ne ülj fürdőkádba, inkább zuhanyozz!

16. Zárd el a csapot fogmosás közben!

17. Ha van párod, zuhanyozzatok együtt! ;)

18. Csak annyi ideig zuhanyozz, amíg eléred a megfelelő tisztaságot! Tehát nem kell sokáig...

19. Ültess fákat, ha van rá lehetőséged!

20. Használd a tempomatot az autódban!

21. Vásárolj nyugodtan használt termékeket!

22. Vegyél hazai termékeket!

23. A termosztátot nyáron állítsd 1°C-kal magasabbra, télen ugyanennyivel alacsonyabbra!

24. Minden nap kávézz a saját egy szem bögrédből!

25. Tervezd meg az ügyintézéseidet úgy, hogy a lehető leggyorsabban túl legyél rajtuk!

26. Mindig kapcsold le a villanyt, ha kimész egy helyiségből!

27. Tudatosan gondozd a kertedet! Ha locsolni kell a pázsitot, csináld korán reggel, amikor a legkevesebb víz párolog el.

28. Piknikezés vagy kert grillparti során mindenki jelölje be a saját (eldobható) edényét, hogy egy alkalommal csak egyet használjanak!

29. Gondoskodj elhasznált mobiltelefonod újrahasznosításáról!

30. Vigyázz a járművedre! A hosszabb élettartammal mindenki jól jár.

31. A vállfa nem szemét, azt is újra kell hasznosítani!

32. Vidd az alumínium és üveg hulladékokat a szelektív gyűjtőbe!

33. Használd ki a telekommunikáció lehetőségeit! Intézd otthonról, amit csak lehet, pl. a munkádat.

34. Ha van kandallód, jól zárd el amikor nem használod!

35. Csökkentsd a levélszemetet a postaládában! És most nem az emailekre gondolok...

36. Használj gyufát öngyújtó helyett!

37. Nyomtatott telefonkönyv helyett használd az internetet!

38. Próbáld meg továbbadni valakinek azokat a tárgyakat, amiktől meg akarsz szabadulni!

39. Ne mosd a kocsidat, inkább menj autómosóba!

40. Ne használj műanyag zacskót a bevásárláshoz!

41. Válts repülőjegyet a neten! Sokkal költséghatékonyabb, mint elmenni érte egy pénztárba...

42. CD vagy DVD vásárlás helyett inkább töltsd le a netről a szoftvereket, amiket használsz! Ennek van legális módja is.

43. Ne használj üzenetrögzítőt!

44. Ne kevergesd a kávédat! Úgy is el lehet készíteni, hogy már jól meg van keveredve.

45. Télen használj környezetbarát anyagot a jeget út szórására!

46. Olyan vattát vásárolj, amit műanyag zacskó helyett papírdobozban árulnak!

47. Fizesd a számláidat online!

48. Állíttasd le a papírra nyomtatott bankszámlakivonatok postázását! Már ezt is lehet interneten nézegetni.

49. Újratölthető elemeket tegyél a készülékeidbe!

50. Add tovább ezt a sok jó tanácsot barátaidnak, ismerőseidnek! / Ezt megteheted úgy, hogy megnyomod a poszt alján a Facebook-like, Google + vagy egyéb közösségi-oldalak megosztó gombjait, VAGY elküldöd/megosztod az eredeti oldalt

(51.) Szerezz egy pólót, amin rajta van az 50 pont!

Aki nem érti az angol nyelvű leírást, és szeretné hogy bővebben kifejtsem, mit miért tartsunk fontosnak, legyen szíves egy hozzászólásban jelezni.

3 komment

Öko"inda" Gödör-módra

Ökosítások a neve annak a sorozatunknak, amely a jövőben a különböző „egységek” (szórakozó, vendéglátóipari, stb.) öko-küldetéseit fogja nektek bemutatni. Merthogy szórakozni fenntarthatóan is lehet. Lsd. Gödör Klub.

Hunyadi Rékával a Gödör zöld- és civilprogram-vezetőjével beszélgettem erről.

 

6.e: Induljunk el a kályhától. Mikorra tendálható érkezésed, s ténykedésed a zöld pályán?

2010 áprilisától gyarapítom a Klub stábját. Korábban a Védegylet Egyesületben dolgoztam, közben találkoztam Filep Ákos építésszel, aki 9 évvel ezelőtt jogász feleségével közösen indította útjára a kulturális központot. A korai években elsősorban a kulturális tartalomra fordították az erőforrásokat. Azonban az évek során lehetővé vált, hogy a kezdetektől fontos környezetvédelem, civil ügyek, egyetemi együttműködések egyre jobban fókuszba kerüljenek. Zöld elkötelezettségem és civil társadalmi múltam így kapóra jött a klubvezetőnek. Így kezdtem el dolgozni a Gödör Klubban.

6.e.: Egy mondatban meg tudnád fogalmazni az általatok képviselt környezetvédelmi prioritást?

A környezettudatos üzemelés és közönségünk érzékenyítése a fenntartható szórakozásra, kulturálódásra az ownership érzés kialakításán keresztül. A Gödör nagy és sok ember fordul meg benne. Ezért ha mérsékelni tudjuk a hely ökolábnyomát, mérvadó változást tudunk elérni a környezet védelmében. A Klubban jó időben, nyáron 2-3 ezer fiatal fordul meg naponta. Ez nem egy elhanyagolható szám és közülük egyre többüket lehet meggyőzni az előremutató szemléletről a zöld működésünkkel, a helyszíni információs táblákkal, civil programjainkkal, figyelemfelkeltő akcióinkkal, egyetemi együttműködésekkel létrejövő projektekkel, stb..

6.e.: Tiltást alkalmaztok ehhez az „előremutató szemlélet” eléréséhez?

A cél a partneri viszony kialakítása, hiszen mindenki szeretne tiszta környezetben élni. A jogok és kötelezettségek egyidejű kommunikálására törekszünk úgy a természeti, mind a társadalmi fenntarthatóság terén. Tiltások helyett rávezetések, konfrontációk helyett együttműködések. Szórakozás, kulturálódás közben közvetlenül és közvetve igyekszünk rávezetni a nálunk megfordulókat a környezet- és társadalomtudatos életmódra. Ezt hivatott kommunikálni az információs tábláinkon szlogenül szereplő „MI-TI-ZÖLD”.

6.e.: Hogyan realizálódik mindez a gyakorlatban?

Bevonjuk a fiatalokat a programalkotásba. Például június 5-én, a környezetvédelmi világnapon „Tag helyett graffiti !” versenyt szerveztünk a környezetvédelem témájában. GödörÖrdögök járják a parkot csütörtöktől szombatig esténként, akik beszélgetnek a parkban ücsörgőkkel különöbző zöld témákról. Igyekszünk hagyományt teremteni az egyetemi együttműködésekből: idén a MOME betonworkshopját, valamit a Design Héten majd a Momeline Hellowood projektjét fogadjuk be, tavaly márciusban BME alkotó hetet tartottunk. Egyetemistákat kérdeztünk meg „Mit terveznétek annak érdekében, hogy a Gödör zöldebb legyen?”

6.e.: Milyen válaszok érkeztek rá?

A zöldfal, a madáretető, a térplasztikák, amelyek a 2010-es Föld Napján debütáltak. 

A Zöld FalEnergiatakarékos csaptelep információs táblával
Fotók: Ygen., 2011. augusztus

 

6.e.: Ha jól tudom, az elmúlt egy évben az intézmény több része „ökosodáson” ment keresztül. Melyek ezek?

A „zöldülések” leginkább a Gödörinda fedőnévre hallgató zöld programunk részeként jöttek létre, mellyel a fenntartható művelődés és szórakozás kultúráját szeretnénk erősíteni. Szelektíven gyűjtjük a hulladékot a vendéglátóipari egységben, valamint a takarításnál és a szemétszedésnél, energiatakarékos csaptelepek vannak a mosdókban (a jövőre nézve perkolátorok beépítését tervezzük a csaptelepekbe), energiatakarékos izzókkal világítunk használt molinóinkból lampionokat készítünk, újrahasznosított papírra nyomtatunk, környezetbarát tisztító és mosogatószereket használunk, visszaváltható re-pohár rendszert vezettünk be. Nyáron a tavalyi toi-toi WC-k helyett, idén kulturáltabb konténer WC-ket üzemeltetünk, amelyek a belső szennyvízrendszerre vannak rávezetve. A bringázni vágyóknak pedig létrehoztunk egy kölcsönzőt. 

6.e.: Melyek a jövőbeni tervek?

A környezettel maximális szimbiózisban élni. Ha hosszú távon tudunk gondolkozni, akkor tervünk a kulturális helyszín passzív házként való befejezése: napelemek, esővízgyűjtés, olyan tánctér, ami a mozgásból energiát generál, csupa-csupa fenntarthatóság. J

6.e.: Végezetül, Te a privát szférádban hogyan „tartasz fenn”?

Tudatosan vásárolok, szelektíven gyűjtöm a hulladékot, víztisztító berendezést építettem be a lakásomba, bicajozom és kerülöm a repülést. Európán belül, ha tehetem, vonaton utazom.

Re-pohár limonádéval - Fotó: Ygen., 2011 augusztus

 

 

 

Szólj hozzá!

Eltankoljuk az Északi-tenger életét?

Sokunk autózik, minden nap, akár többször, és biztos sokan gyűjtik a Shell-pontokat, amelyeket be lehet váltani, s így pl. kólás poharakat lehet venni, ha megvan a szükséges mennyiség.

Sokunkat megdöbbentett a Breivik-féle tömegmészárlás.

Ilyenkor természetesnek találjuk azt, hogy megbotránkozunk egy ilyen, vagy bármily olyan eseményen, mely sok ember életét követeli, sok ártatlan áldozatot hoz.

Ám belegondolunk-e abba, hogy hány – szó szerint ártatlan – lény életét veszélyeztetjük, valahányszor beülünk az autóba, és a Shellnél vagy bárhol máshol tankolunk?

És az ő pusztulásukat nem a golyó hozza, nem gyorsan távoznak el: lassan és gyötrelmesen ér véget földi életük. És nincs, ki siratná.

A héten több mint 200 (szám szerint 216) tonna olaj ömlött ki az Északi-tengerbe Skócia szinte közvetlen közelében. Aberdeen városától csupán 18 (a BBC adatai szerint 113) mérföldre. Az olajszivárgás nemcsak halakat és egyéb tengeri lényeket, hanem azon madarak (lunda, lumma, alka) populációit is veszélyezteti, akiknek a kicsinyei még nem tudnak repülni, így elhagyni a tenger felületét sem. 

A DECC brit energiaügynökség egyik képviselője azt nyilatkozta ugyan, hogy a Macondo-katasztófához képest jelentéktelen esettel van dolgunk, ám föl tudjuk-e igazán fogni, miről van szó? Jelenti-e az, hogy kevesebb élőlény pusztult el egy katasztrófa során mint egy másikén, hogy az utóbbiak élete fontos volt a természet (és tán az emberiség számára), az előbbieké pedig nem? Jelenti-e vajon? Ugyanezeket mondta-e volna el, ha az olajszivárgásra nem Aberdeenhez közel, hanem Aberdeen városában kerül sor?

A Shell csak két nappal a történtek után adott információt róluk. Könnyű, viaszmentes nyersolaj ömlött ki. A szivárgás területe 0,5 négyzetkilométer.

De ilyen nemcsak a Shell-lel történik, nemcsak az ExxonMobil-lal, nemcsak a BP-vel. Történik, illetve történhet ez mindenütt, és történni fog addig, amíg az emberiség mohósága, illetve felelőtlensége kockázatnak teszi ki szűkebb vagy tágabb környezetünket.

És akárhogy is próbálgatjuk meggyőzni magunkat, hogy azt ők, a nagyok csinálják, és nem tehetünk róla: hiába. Igenis tehetünk róla.

Igaz – nem mehetünk mindenhova gyalog, biciklivel vagy metróval. Néha repülni is kényszerülünk.

De amit tudunk korlátozni, azt tudjuk korlátozni. És kell is korlátoznunk.

Senki nem vár el csodákat tőlünk. A csodákat Más teszi.

Rajtunk áll viszont, hogy valahányszor olyan helyzetbe kerülünk, hogy csak saját magunk kényelme kedvéért ülünk be az autóba, eszünkbe jusson a számtalan hal és madár, és minden élőlény, mely a Gamet Alpha, a Macondo és egyéb katasztrófák folyamán, ártatlanul pusztul el.

Az Északi Pusztító - Fotó: Google Képek

 

20 komment · 1 trackback

Tiszta udvar rendes ház

Az élet döntések halmaza, eldobom a szemetet vagy sem, rendebe tartom a környezetem vagy sem. Feltehetjük a kérdést meddig tart az a környezet amelyet tisztán kell tartani, pusztán a lakásra korlátozódik vagy az ahhoz tartozó kert, járda kapcsolódó közterület is ide sorolandó. Az idősebb generáció elmeséléseiből tudom pár évtizeddel ezelőtt még a házmester minden hajnalban lemosta a járdát, a lépcsőházak tiszták voltak falfirkákkal pedig nem igen lehetett találkozni. Ez a jó szokás szépen alább hagyott, bár sok helyen újból fontos, hogy ősszel ne a csúszós faleveleken vagy kutyapiszkok közt kellejen lavírozni. Pozitív az is, hogy egyre tisztábbak Fővárosunk aluljárói, a megállókba már alig találkozunk eldobott csikkekkel. A virágosítás egyre elterjedtebb mind a közterületeken mind pedig a magánházak ablakában. Ehhez hozzájárul számos önkormányzat kedvezményes vagy ingyenes virág osztási programja. A TeSzedd Önkéntesen a tiszta Magyarországért program egyrészről komoly eredményt ért el, másrészt eklatáns, nyilvánvaló példája az önzetlen munkának, példamutatásnak. Az emberek jó része igényes, hisz fontos számára milyen autóval jár, milyen az öltözete, fontosnak tartja milyen benyomást kelt,  már csak azt kell elérni ugyanilyen fontos legyen lakókörnyezete tisztasága. Ha vendéget hívunk az is minősít minket milyen a kertünk, kapunk, környező járdánk. Sokszor a munka után csak 10 perc sepregetés is csodákra képes. Egy kis kertészkedés takarítás pedig munka után stressz oldásnak sem utolsó. Örömmel láttam pár hete a Belvárosban járdatakarító gépek tisztították a Vértanúk terét, amely nem egyedüli példa.

A hőségnapok száma igazolhatóan növekszik. Az 1901-2010 időszakra vetítve 0.98°C-kal nőtt az évi középhőmérséklet. Ha az utolsó 30 évet vizsgáljuk ugyanez a különbség +1,17 °C-nak adódik (forráswww.met.hu). Tanácsos ilyenkor öntözni a frissen ültetett cserjéket fákat, idősebb társaik is meghálálják gondoskodásunkat.

És be kell látnunk Budapest nem a legkoszosabb város amit sokszor hallunk esetenként korábban tapasztalhattunk, Rómához képest Fővárosunk a köztisztaság szimbóluma lehetne.

Ahogy vidéken sokszor láttuk tiszta udvar rendes ház, úgy ezt a kis jelképes táblát lehessen mind több helyre kifüggeszteni. A söprűket lapátokat keressük elő és tegyük rendezetté környezetünket! Ne feledjük, a jó példa meghozza gyümölcsét.

Szólj hozzá!

2011.08.16. 09:00 vinczjud Címkék: egyetem környezettudatosság

Zöldek egy kalap alatt – Tikópia találkozó

Ha fognánk az ország összes egyetemista vagy főiskolás hallgatóját, bedobnánk őket egy gigantikus cilinderbe, közjegyző jelenlétében jól megkavarnánk őket, majd találomra kihúzunk egyet, igen nagy a valószínűsége, hogy az illető kérdésünkre, miszerint mennyire él környezettudatosan, az lenne a válasz: „Háttööö, izé, nem igazán.”

Szerencsére egyre nő azoknak a száma, akik mind inkább figyelembe veszik, hogy hétköznapi döntéseik mennyire növelik a környezetterhelésüket. Ennek megfelelően gombamód szaporodnak a környezetvédelemmel foglalkozó egyetemista zöld körök is (nem összetévesztendő a vízipipa körökkel), amelyek tárt karokkal várják a tenni vágyó fiatalokat. Bár az alma mater különböző, a szervezetek nagyon hasonlítanak egymásra, akár a célkitűzéseket, akár a kisebb-nagyobb működési problémákat tekintjük.

A Tikópia Országos Hálózat azzal a céllal jött létre, hogy egy információs csatornát képezzen a kisebb körök között, az azonos érdeklődésű hallgatók megismerjék egymást, és tanuljanak a másik hibáiból. Hiszen lehet, hogy ami Szolnokon gondot jelent, arra Gödöllőn már megtalálták a megoldást, vagy éppen fordítva. A még kissé gyerekcipőben járó, ám nagy potenciállal rendelkező ernyőszervezet először két éve hallatott magáról az ú.n. Villanyleó! akciójával.

Mielőtt mindenki elszaladt volna fesztiválozni, a hálózat régi és új tagjai a július 27. és 29. között Szegeden megrendezett találkozón cserélhettek eszmét. A hallgatók és oktatók által egyaránt tartott előadások, ill. a műhelymunkák a Szegedi Piarista Központ, valamint a Szegedi Tudományegyetem inspiratív falai között zajlottak. A résztvevők többek között megismerkedhettek a Nulla Hulladék Programmal, az SZTE-TIK környezetvédelmi fejlesztéseivel, vagy a BME-EZK működésével és projektjeivel. A műhelymunka során a tagok meghatározták a Tikópia további stratégiáját és célkitűzéseit.

A szegedi TITOK Klub szervezői munkájának köszönhetően a programdús három nap alatt mindenki rengeteget tanult, lexikális ismereteket és gyakorlati tapasztalatokat tekintve egyaránt. Szeptemberrel mindegyikük visszakerül saját egyetemének nagy kalapjába, hogy odabent igyekezzen meggyőzni a többieket, hogy már nem menő nagy ökolábon élni. A következő közös megmozdulást pedig ősszel várhatjuk.

 

Szólj hozzá!

Fesztivállatok, nőjön szárnyatok!

"Ki tanyája ez a nyárfás?
Nem hallatszik a kurjantás
Nyárfaerdő, széllel inog
Én a fákkal együtt ringok..."

Subscribe: Delirium II - The Tremens

 

Pénteken ellátogattam hazánk legnagyobb, legismertebb és legnépszerűbb fesztiváljára, a Szigetre. Elsősorban azzal a szándékkal, hogy fényképes beszámolót írhassak ide. Sajnos a drágaságomat, Nikont ellopták, így kénytelen vagyok saját készítésű képek nélkül folytatni...

Voltam Subscribe, Turbo, Depresszió, Budapest Bár és Prodigy koncerteken, Meex sátorban és Blues kocsmában, remekül szórakoztam. Csakhogy most nem ezekről fogok nyilatkozni, bár a koncertek fantasztikusak voltak, a Szigeten vendégeskedő brit leányzók között pedig vannak egészen tüneményesek is. Idei Sziget-látogatásom fő célja - Iron Maiden koncert híján - az volt, hogy környezetvédelmi szempontból elemezzem egy kicsit a fesztiváléletet.

Mint tudjuk, a fesztivál egy nagyon szennyező dolog, mivel többezer embert gyűjt össze kis helyre. Már csütörtök este találkoztam a sokat emlegetett zajszennyezéssel, melytől a környék lakóioly sokat szenvedtek. Furcsa élmény volt, mivel eddig velem nem fordult elő, hogy a XII. kerületben, a Széchenyi-hegyen szigeti zenét hallottam volna. Ezen nem vagyok különösebben kiakadva, mert csak egyszer van ilyen egy évben, bár az ilyen mértékű hangerő értelmét továbbra sem látom.

Az első negatív élmény rögtön a bejáratnál fogadott. A K-híd előtti terület tele van azokkal a bizonyos karszalag-foszlányokkal, melyeket a fesztiválozók akkor szednek le, amikor a csuklójukra helyezik a karszalagjukat. Ez azért döbbenetes, mert a hídon szinte minden ötödik méteren ki van helyezve kukászsák. Csak addig kellene kibírni, hogy egy cetlit a kezünkben tartsunk. Ejnye! A Szigeten egyébként sosem a fesztivál szervezőivel van a baj, ha környezettudatosságról van szó. Tehát ha valami rosszat láttam odabent, az többnyire a fesztivállatoknak volt köszönhető. Továbbra sem képesek a csikket elvinni a legközelebbi szemetesig, melyből annyi van lassan, mint csillag az égen. Az olyan apró méretű hulladékokat, melyektől a nagy tömegben észrevétlenül lehet "megszabadulni", lazán eldobálják. A Sziget látogatói köztudottan nagyrészt külföldiek (nem tudok pontos adatokat, de odabent ezt tapasztaltam), mégis elsősorban a magyar szigetlakók hajlamosabbak a szemetelésre.

Sok ilyen eldugott szeglete van még a Szigetnek... És bizony mindegyikbe elrejtett valamit egy leleményes szigetelő. Gondoljunk csak bele, mennyi plusz munkát jelent a takarító brigádnak! Zöld udvar: ilyen is volt a Szigeten, és még sok más helyszín, mely szemléletük fejlesztésére ösztönözte a fesztivál vendégeit. - Fotók: GG, 2011. augusztus

 

Csak hogy ne kelljen negatívan értékelnem a fesztivált, most térjünk át a pozitívumokra, melyekért nagyon hálás vagyok minden szervezőnek és önkéntesnek. Az első kellemes látvány a Magyar Villamos Művek Energia 2.0 standja volt, ahol energia-takarékosságra, tudatos életmódra kívánják nevelni a fiatalokat, valamint egy kicsit szoktatják őket a megújuló energiaforrásokhoz. Napenergiával lehetett náluk sört hűteni és hajat szárítani, valamint biciklitekeréssel mobilt tölteni. Ez utóbbit nagyon hasznosnak találtam; kár hogy nem jutott eszembe szombaton, hajnali 4 óra körül... A helyi aktivisták felhívták rá a figyelmemet, hogy az Európai Unió 2020-ig 20%-os szén-dioxid kibocsátás csökkenést kíván elérni, a Magyar Villamos Művek pedig komolyan veszi ezt a feladatot. Mivel a fiataloké a jövő, ezért az idei nyári fesztiválokon az ő segítségüket kérik ahhoz, hogy Magyarország élen járjon e cél megvalósításában.

Mobiltöltő bicikli, Energia 2.0 - Fotó: GG, 2011. augusztus

 

Az Energia 2.0 területéről tovább haladva a szokásos látvány fogadott: vidám emberek, itt-ott egy kis szemét a földön, de cigaretta-csikk mindenhol, a fő útvonalakon pedig műanyag burkoló-lapok. A Szigeten mindig problémát jelentett a szálló por, ennek megfékezésére találták ki ezeket a burkolóelemeket. Szintén a fesztiválok nagy találmánya egyébként a toi-toi piszoár. Pár évvel ezelőtt még megszokott dolog volt, hogy az ittas fesztiválozók szemérmetlenül a rét közepén intézték el kis dolgukat, mondván hogy a wc-fülke messze van. Ennek a rossz szokásnak véget vetett a fesztiválpiszoár, melybe ugyanúgy lehet vizelni ország-világ szeme láttára, de legalább nem a földre megy, ahová mások lépnek vagy ülnek. A harmadik létesítmény, melynek látványa elégedettséget okozott nekem körsétám közben, a szelektív hulladékgyűjtők sokasága. A standard zsákos kukák, melyekbe a vegyes hulladék kerül, még mindig többségben vannak, de jó volt látni hogy idáig fejlődött a szigeti hulladék-kultúra.

Szelektív hulladékgyűtők - Fotó: GG, 2011. augusztus

 

Közlekedési szempontból szintén nem a legborzalmasabb dolgok közé tartozik a Sziget. Autóval nem igazán lehet megközelíteni, a HÉV és a dunai hajók éjjel-nappal sűrűn jártak. A belső úttesteken elhaladt néha pár robogó meg teherautó, de ezek légszennyezése - úgy vélem - elhanyagolható a belvárosi szmoghoz képest. Napközben gyakran járt körbe egy locsoló kocsi az FKF jóvoltából, hogy az úttest porát rávegye arra, hogy ne szálldosson.

A következő nevezetesség a ZöldÖvezet Társulás sátra volt. Az itteni aktivisták rendszeresen járják a Szigetet, hogy szeketíven összeszedjék az eldobált szemetet, valamint erre buzdítják a szigetlakókat is. A sátorban ajándékokkal várják azokat, akik az általuk kiadott zsákokban szelektíven gyűjtött szemetet elhozzák nekik. Elmondásuk szerint elsősorban a külföldieket izgatta ez a lehetőség, akik így jutottak hozzá szuvenírekhez. A ZöldÖvezet célja szintén a szemlélet-formálás volt: fontosnak tartják, hogy a fesztiválozó fiatalok környezettudatosan éljenek akkor (is), amikor a Szigeten vagy más rendezvényen tartózkodnak. Mellettük volt a szigeti szelektív gyűjtő projekt fő támogatója, az Öko-Pannon Nonprofit Kft. standja is. Itt készségfejlesztő játékokkal várták a kisebb gyermekeket - néha az illuminált nagyobbakat. A játékok célja természetesen a tudatos hulladék-kezelési ismeretek bővítése volt.

Még sokat kell fejlődnie a "Zöld Fesztivál" elismerést is kiérdemelt Szigetnek, de mindent összevetve úgy érzem, elégedettek lehetünk a törekvéseikkel. Hogy a nyári fesztiválok tényleg tiszta, környezetbarát rendezvények legyenek, ahhoz a szórakozni vágyó fiataloknak is meg kéne tenniük a magukét. Mert a szervezők nem tudnak több tízezer ember helyett tudatosan viselkedni, csak megadják erre a lehetőséget. Egy apróságot azért hiányoltam: a csapolt sör még mindig eldobható műanyag pohárban jön át a pult fölött a szám irányéába, és ez nem helyénvaló. Jó lenne egy olyan rendszer kialakítása, melyben strapabíróbb poharakat adnak a tisztelt vendégeknek, melyek moshatóak és újratölthetőek. A ZöldÖvezet működteti a repohár rendszert, melyet egyre több rendezvényen alkalmaznak, pl SZIN, Hegyalja és Fekete Zaj fesztiválokon. Korábban írtam egy beszámolót az erdélyi Tusványos fesztiválról - technikai baki miatt sajnos elveszett - melyben felhívtam a figyelmet egy érdekes eljárásra, melyet a Szigeten is nyugodtan lehet alkalmazni. Ott úgy ösztönözték az embereket arra, hogy ne járkáljanak nyugodtan szétdobált poharak közt, hogy 99 darab összeszedett pohárért cserébe ajándék 1 korsó sört adtak.

Ha sikerül majd egyszer elérni, hogy a fesztivállatok változtassanak szokásaikon, akkor remélhetőleg eljön az a nap is, amikor mindenki remekül tud szórakozni szemetelés és egyéb szennyezéő tevékenység nélkül. Búcsúzóul egy magyar nóta, melyből a poszt címe lenyúlatott:

 

 

46 komment · 1 trackback

Tallinn, Európa E-fővárosa

Oh, én még nem is tudom, hogy kezdjem el...

Először tehát ott, vagyis azzal, hogy hol vagyok...hisz nem akárhol, hanem Tallinnban! Igen, nevezetesen Európa egyik kulturális fővárosában. De talán nem sokan tudják, hogy Tallinn akár Európa elektronikus fővárosa is lehetne. Észtországban – és főleg itt ugyanis – szinte bárhol lehet netezni, még buszokon és egyéb járműveken is. Egy csomó minden digitalizált és elektrizált.

Szóval, nagyon jó itt lenni. Igazi civilizáció.

Mégis lehet olyanokat tapasztalni, amelyek kétségbe vonják az előző mérvadóságát, holott korántsem jelentéktelen az, hogy ott áll az ország, ahol.

Egy egyszerű, a wifi meglétének vagy éppen hiányának kérdésénél jóval mindennapibb problémáról lenne szó. A Tallink Express szállóban vagyunk elszállásolva, ahol is, ahhoz, hogy föl tudd kapcsolni a villanyt a fürdőben, ugyanezt kell tenned a szobában is: legalább is első nézésre.

És ugyan lehet, hogy mégsem.

(És az egy másik kérdés, hogy a szobatársad fütyül a környezetvédelemre, és nem hagyja megoldani a problémát, mert sötétben - azt hiszi - nem tudja kezelni a helyzetet, s egyszersmind pazarolja a vizet.)

Ami jelentős, az az, hogy egy ilyen szinten álló országban, egy központinak mondható szállodában az ember azt várná el, az lenne a természetes, ha nem kéne senkinek a türelméhez vagy éppen környezettudatosságához folyamodni, hogy ne égjen egyszerre két lámpa fényes nappal. És nem az, hogy meg lehessen oldani a problémát – hanem az, hogy ne is kelljen.  

Szólj hozzá!

Volt egyszer egy kender

Ma egy olyan témával indítom a napot, melyre sokan felfigyelnek majd, hiszen egy rendkívül ismert és népszerű növényről lesz szó: Cannabis, magyarul kender.

Máris lehet kételkedni abban, hogy ez a blog valóban a környezetvédő szemlélete miatt "zöld", vagy inkább eme növény iránti rajongása miatt. A többi szerkesztő nevében nem tudok nyilatkozni, de ami engem illet, az imént felmerült kérdésre azt mondanám: mindkét dolog igaz. Merthogy engem nem érdekel az, hogy a kenderből olyan dolgokat lehet készíteni, melytől az ember  - népiesen mondva - betép. És most tisztázzuk egyszer s mindenkorra, hogy mire való ez a növény, és miért lett belőle "tiltott gaz" az elmúlt évszázadban. Lehet, hogy pár olvasónk nincs ezekkel tisztában, pedig azt hiszik, hogy igen...

Cannabis - Forrás: Google Képek

 

Azt a dolgot, ami mindenkinek először eszébe jut a kenderről, úgy hívják hogy marihuána (magyarul: fű). Ezzel még nem mondtam újat. Viszont azt tudni kéne, hogy a marihuána nem maga a kender növény, hanem annak szárított, megtermékenyítetlen termős virágzata. Ebből szokták a jóemberek tekerni a jointot. A virágzaton és a kísérő leveleken levő mirigyek által termelt gyanta összepréselve a könnyű drogosok másik nagy kedvence, a hasis (magyarul: csoki). Nos, én mindezt nem akarom legálissá tenni, mert egészségünkre káros anyagok, pl. THC található bennük. Tény hogy ezeknek a cuccoknak az illegalitása azt eredményezte, hogy világszerte elterjedt szervezett bűnözés épült rájuk, tehát minden egyes szál spanglihoz vér és korrupció tapad. Ezért egy környezettudatos ember nem is szív ilyeneket. Akkor miért is kéne szeretnünk a kendert?

Főszereplőnk egy  nagyon hasznos ipari növény. Erős rostok vannak benne, melyeknek köszönhetően kiváló alapanyagként szolgál a textil- és papíriparnak, manapság pedig egyre többet kísérleteznek hasznosításával. Az Audi gyár például olyan autót fog hamarosan piacra dobni, melynek utasterében kenderből készült műszerfal található. Azt ugye mondanom sem kell, hogy kiváló műszaki szövetek, vitorlavásznak, kötelek és egyéb fontos termékek készülnek a növényből. Ugye most már nemcsak a füvezés jut eszünkbe a Cannabisról? Remélem mostantól így lesz!

Ha arra a kérdésre keresnénk a választ, hogy miért lett a kender törvényen kívüli, akkor sokan egyből a füvezésre fognák a dolgot. Pedig az igazság az, hogy a THC egyáltalán nem játszott szerepet abban, hogy a kender legális termesztését visszaszorítsák. A 20. század elején fejlesztették ki azt a technológiát, melynek köszönhetően a kenderből papírt lehetne gyártani. Az 1930-as években viszont a konkurencia, mely a papírgyártáshoz a fát használta alapanyagául, gondoskodott róla, hogy a kender törvénytelen legyen. Ha ez nem történt volna meg, szinte minden fafeldolgozó papírgyártó csődbe ment volna. A mai napig azzal indokolják a kender illegalitását, hogy drogot lehet belőle készíteni, és már lassan kezdik elfelejteni az igazságot. A kender tehát nagyon jó ipari növény, csak volt neki egy konkurenciája, mely legyőzte. Ha a dohány is ipari szempontból hasznos növény lenne, talán ma már az is az illegális termékek közé tartozna...

Mit veszítettünk azzal, hogy a kender termesztését ma nem tekintik tisztességes vállalkozásnak? Pár helyen még engedélyezik tudományos célra, ill. ipari célra való termesztését, de mivel a konkurens alapanyagokhoz képest jóval drágább, ezért nem látunk belőle annyit, amennyit kéne. A rostkender - most kapaszkodjunk meg - pont az olyan adottságú területeket kedveli, mint Magyarország. Tehát van egy tökéletes ipari növény, mely imádja hazánk klímáját és talaját, és baromi sokat lehetne keresni vele. 2010-ben miniszterelnökünk bejelentette, hogy egymillió munkahelyet kell létrehozni Magyarországon a következő években. Sokan kritizálják ezért, hogy micsoda őrült ötlet, pedig mindenki tudja, hogy igaza van. Egymillió dolgozó, adófizető emberre van szükség, és punktum. A kérdés már csak az, mindezt hogyan érhetjük el. A környezetvédelem szerintem rengeteg lehetőséget kínál új munkahelyek teremtésére, például a hulladék szelektív kezelése és az újrahasznosító iparág kiépítése. De ha már a kenderrel kezdtük a napot, tegyünk a mindenkori magyar kormánynak egy javaslatot: termesszünk kendert, amennyit csak bírunk! Újra fellendülhetne a kinyírt magyar textilipar, a fafeldolgozó papíripar és az import papír kiszorításával felvirágozhatna a magyar kenderpapíripar. Mind emellet a többi hazai iparágnak is lehetőséget adnánk környezettudatos alkatrészek fejlesztésre, pl. autók belső terének kialakításában. Mindez rengeteg munkahelyet adna a mezőgazdaságnak, az iparnak, és ne feledkezzünk meg a füvesekről sem: valakinek arra is vigyáznia kell, hogy ezek az eszeveszett mai fiatalok ne osonjanak be a földekre spanglit tekerni. Mert talán nem tudják, hogy önmagában a rostkendert elszívni még nem érdemes, mivel a THC tartalma is alacsonyabb, meg hát az nem is marihuána amit a földről felszednek.

Ha jól tudom, Diósgyőrben van - vagy már csak volt - működő kenderpapír gyár. Kedves olvasók, tegyék be a kurzort a komment felületre, és aki tud valamit erről, tájékoztasson! Nagyon hálás leszek érte. 

3 komment

Izland, a Zöld Ország

Idén húsvétkor volt szerencsém elutazni a legészakibb helyre, ahol valaha jártam. Az Észak-Atlanti hátságon fekszik Európa második legnagyobb szigete: Izland. Ahogy az észak-európai országokra általában jellemző, ez a kicsi (és mégis nagy) ország élen jár a természet védelmében és a környezettudatosságban. Ennek részben az lehet az oka, hogy mindössze 320000 ember lakik 103000 négyzetkilométeren. Az alacsony népsűrűség pedig általában a természetnek kedvez, még akkor is ha a lakosság lelkesen törekedne környezetének szennyezésére és pusztítására, ám az izlandiak nem ilyenek. Bár ők szeretnek bálnára vadászni, amit én nem díjazok, de még mindig nem olyan aktívak ezen a területen, mint a japánok.

Európa és Amerika határa - Izland egy vulkanikus sziget, mely az eurázsiai és az észak-amerikai tektonikus lemezek határterületén helyezkedik el. A két lemez távolodása hozta létre az Észak-Atlanti hátságot, melynek a repedéseiből előtörő magma hozta létre a szigetet. Itt lalálható az a felszíni hasadék, mely Európa és Amerika tényleges földrajzi határának tekinthető. Az ezernél is több vulkáni kráterben gyönyörű tavak találhatók, meg persze a mai napig aktív vulkánok is, melyek néha izgalmassá teszik az izlandiak életét.
Fotók: Vad_Alma, 2011. április

 

Mikor elindultam repülővel Izland felé, arra számítottam, hogy egy tiszta, barátságos országot fogok találni, meseszép tájakkal. Mikor hazatértem, az érdeklődők kérdéseire elsősorban azt válaszoltam, hogy borzalmasan rossz időjárás volt egész idő alatt. Az öt napon át tartó 2°C hőmérséklet, átlagosan 60 km/h szél, megannyi eső- és hószakadás enyhén depressziós állapotba hozott, mégis rengeteg pozitív élménnyel tértem vissza. Ez az ország valóban tiszta: minden izlandinak van autója, mégsincs szmog a levegőben; a folyók és a tavak vizéből pedig inni lehetne. A tájak tényleg gyönyörűek: az eurázsiai és az észak-amerikai kőzetlemezek határán levő vulkanikus sziget tele van hegyekkel, völgyekkel, vízesésekkel, kráterekkel, gleccserekkel és gejzírekkel. Mivel az ország belső területe nehezen lakható - vagy ahogy az idegenvezetőnk mondta, itt nem lehet éjjel ittas állapotban hazamenni - a természet szinte érintetlen területeket mondhat magáénak. Négy nemzeti park őrzi a növény- és állatvilágot, az Atlanti Óceán pedig kegyetlen nagy hullámokkal gondoskodik róla, hogy ne háborgassák a hajók csak úgy, ok nélkül a vizét.

Gejzír - Kitörés előtt, közben és után - Fotók: Vad_Alma, 2011. április

 

Első felemelő élményem a fővárosban, Reykjavíkban ért. Az utcák tiszták és rendezettek, az emberek - ha sikerül néha látni néhányat - kedvesek és segítőkészek. Közlekedési dugó errefelé nem létezik, a szemetelés pedig nem oly divatos szokás, mint nálunk. Arra lettem figyelmes, hogy a jól megszokott gyorsétterem-hálózatok, pl. a McDonald's nem vetette meg itt a lábát. Kiderítettem, hogy egyszer már voltak Izlandon, de túl veszteséges volt vállalkozásuk, ezért kivonultak. Ez annak köszönhető, hogy vidéken rendkívül jó minőségű marhahúst termelnek. A levegő és az ivóvíz tiszta, a szennyezéstől megkímélt talajon kiváló legelők nőnek, a marhák pedig remekül érzik magukat. Ezzel a minőséggel nem tudott versenyezni a Meki, merthogy a világon minden éttermében egyforma színvonalú húst kell tennie a hamburgerekbe, és a túl jó izlandi hús helyett Németországból szállították az alapanyagot. Ez pedig nem volt kifizetődő, főleg úgy hogy a benzinkutak kis hamburgeresei is népszerűbbek voltak a helyi lakosság számára. Jómagam is megkóstoltam pár helyen a steaket, mennyei érzés volt! A marha mellett még különösen jó halat, rákot, bálnát és bárányt lehet náluk enni, tehát aki gasztronómiai túrát szeretne rendezni, nem fog csalódni.

   
Madarak belvárosa - Reykjavíkban ritkán látni embereket, pedig ez az ország legnépesebb városa. Nyáron előfordul a 15°C körüli hőmérséklet, ilyenkor a helybélieknek annyira melegük van, hogy pólóban és rövidnadrágban többen is kivonulnak az utcára. Állítólag sok izlandi nem bírja az itteni "zsúfolt tömeget és zajt", ezért inkább a békésebb vidékre költöznek, ahol már annyira kevés ember látható, hogy egy magamfajta közép-európai ember megrémül a magánytól. Húsvétkor a legnagyobb népsűrűséget a belvárosi tónál tapasztaltam, ahol egyértelműen a sirályokból, hattyúkból és kacsákból álló tömeg uralja a terepet.
Fotók: Vad_Alma, 2011. április
 

 

Vidéken sok tájat bejártam, élvezhettem a csendet és a nyugalmat. Annyi vízeséssel találkoztam, hogy a végén már untam. Bár az itt élő emberek nem okoznak sok bajt a környezetnek, néhány természeti katasztrófa nyomát is sikerült felfedeznem. A tavalyi vulkánkitörés feketére festette a hegyeket szinte az egész országban. Szerencsére az izlandiak felkészülten várták a vulkán aktivitását, így nem történt nagyobb baj párszáz ember kitelepítésénél. A másik jelenség már ennél szomorúbb: az egyik gleccser látogatásánál láttam táblákat az út mentén, melyek azt jelezték, hol volt a gleccser vége az elmúlt években. A 2009-es tábla is irdatlan messze volt a jelenlegi végétől, hát még a többi... A globális felmelegedés bizony elérte az itteni jégtakarót is.

   
balra: Olvadó gleccser; jobbra: A Kék Lagúna vize - Fotók: Vad_Alma, 2011. április

 

Környezettudatosság szempontjából a villamos energia-ellátás a leginkább figyelemre méltó. A többezer vízesés a vízerőműveket látja el kifogyhatatlan energiával, a geotermikus erőműveknek pedig gyakorlatilag ez a föld a Mekkája. A sok aktív vulkánnak köszönhetően rengeteg hévíz van a talajban: ezek látják el melegvízzel a teljes lakosságot - ez érezhető a kénszagú fürdővízben - valamint néhány erőművet is. Az egyik geotermikus erőmű a Kék Lagúna közelében van, ennek a fel nem használt "maradék" vizét engedik bele a világszerte ismert fürdőbe. A hasadékokkal és sziklákkal barázdált területen nem volt nehéz kialakítani a "medencéket", csak egy stílusos komplexumot kellett hozzáépíteni. A több napon át tartó túrázás a dermesztő hidegben kissé elvette a kedvemet az élettől, de a Lagúna 70°C-os vizében újratöltődtem. A többi turista valami fehér trutymót kenegetett az arcára, ami állítólag a Lagúna vizének gyógyhatású iszapja volt. Én nem próbáltam ki, de amilyen szép bőre van az izlandi hölgyeknek, biztos igazuk van.

Akinek az a remek ötlete támad, hogy Amerikába utazik, javaslom hogy útközben álljon meg ezen a szigeten. Egyrészt azért, mert az óceán feletti hosszú repülőutat nem túl kellemes átélni, tehát praktikus lenne izlandi átszállással menni, pár napos pihenővel. Másrészt azért, hogy élvezze a természet szépségét, a csendet és nyugalmat, meg a Lagúna vizét.

Szólj hozzá!

Az igazi bezártság, ami nem „villalét”

Milyen érzés lett volna a „villalakóknak”, vagy nekünk - a szó kifejezetten pozitív értelmében - átlagos embereknek hónapokat eltölteni fejenként körülbelül egy négyzetméternyi területen? Nos, ha ebbe belegondoltunk, és legalább a fele „társaságnak” részben kialakult az idáig nem létező klausztrofóbiája, vágjunk bele annak vizsgálatába, hogy mit jelent mindez a csirkék és tojótyúkok rövid életében.
Amikor a bevásárlóközpontban leemeljük a polcról a tojástartót, érdemes lenne közvélemény-kutatást végezni, hányunknak jut eszébe megnézni, milyen tenyészetből származik a beltartalom...
Ugyanis megtehetjük. A tojások esetében érvényre juttathatjuk állatvédő énünket a tudatos vásárló megtestesítőjeként.
Vegyük sorra, hogy a tojástartón lévő jelzések milyen tartási körülményeket rejtenek! Utána mérlegelhetünk a hétköznapokban, hogy hozzá kívánunk-e járulni egy gerinces (fejlettebb idegrendszerrel rendelkező, a fájdalmat, kellemetlen közérzetet intenzívebben megélő) állat életminőségének javításához.
Ha a 0-t látjuk a tojástartón, ökológiai gazdálkodásból származik a tojás. Ez azt jelenti, hogy a gazdálkodás a lehető leginkább (divatos szóval élve) organikus módon tenyészti, tartja a jószágokat, a természet folyamatait leginkább figyelembe vevő mechanizmust alkalmaz. Minden bizonnyal itt van a legjobb sorsa tojótyúkunknak. Az ökológiai gazdálkodás fogalmáról bővebben itt olvashatunk.

Ha az 1-es számjegy van feltüntetve a tartón, szabad tartásból származnak az állatok. Ezekben az esetekben is boldogan kapirgálnak, illetve elégítik ki egyéb etológiai és biológiai szükségleteiket a szárnyasok egy elkerített, biztonságos területen, de természetesen itt is rendelkezésükre kell, hogy álljanak az élettani szükségleteiknek megfelelő életfeltételek (megfelelő búvó-, pihenőhely, stb.), vagyis, minden olyan körülmény, melyek megteremtésével megvalósul a jó gazda gondosságának állatvédelmi törvény által elrendelt követelménye.
A 2-essel jelölt, vagyis alternatív tartású tojótyúkoknak már nincs ilyen jó dolguk. Az alternatív tartás körülményeit meghatározza a tojótyúkok védelmére vonatkozó minimum-követelmények megállapításáról szóló uniós (tanácsi) irányelv, melyet (részben) a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól szóló 32/1999. (III. 31.) FVM rendelet ültet át a magyar jogrendszerbe (az irányelveket kötelező átültetni minden EU-s tagállamnak saját jogrendszerébe).
A vonatkozó irányelv állatvédelmi szempontú hatékonyságával szemben számtalan kifogás emelhető. Azt mondja ugyanis, hogy a tagállamoknak az általuk elfogadott tartási rendszernek, vagy rendszereknek megfelelően kell biztosítaniuk, hogy a tojótyúkok tulajdonosai és tartói alkalmazzák az alternatív rendszerekre, a fel nem javított ketrecrendszerekre megállapított rendelkezések és a feljavított ketrecekre vonatkozó rendelkezések különleges követelményeit.
Mindez azt jelenti, hogy az állattartók nincsenek arra kötelezve, hogy felhagyjanak a ketreces tartással és a humánusabb megoldást válasszák, csupán arra utal, hogy éppen amelyik módszerrel tartják az irányelv átültetésének pillanatában az állatokat, arra a módszerre az irányelvben (és az átültető magyar jogszabályban) meghatározott követelményeket kell alkalmazni. Kétséges, hogy ha a tagállami meglévő tartási módszert figyelembe lehet venni, akkor mennyire érvényesül az EU által kikényszeríteni kívánt, néhány tagállaménál minden bizonnyal szigorúbb állatvédelmi előírásokat tartalmazó irányelvi követelményrendszer. A legkisebb szigor klauzulája értelmében azonban a tagállamok megállapíthatnak az irányelv rendelkezéseinél szigorúbb szabályokat, azonban ez szintén opcionális rendelkezés a tojótyúkok védelméről szóló irányelvben, ez nem biztosítja a tagállamok állat- és emberbarátabb tartási módjának elterjedését (hazánk nem élt ebben az esetben a szigorúbb jogalkotás lehetőségével).
Alternatív tartási rendszernek nevezi az irányelv az újonnan épített vagy átépített, valamint az első alkalommal üzembe helyezett termelési rendszereket, melyek megfelelnek az irányelv által támasztott követelményeknek. A teljesség igénye nélkül néhány, a fenti rendszerekre vonatkozó figyelemreméltó kritérium: legalább 10 cm egyenes, vagy 4 cm kör alakú etető/tojótyúk, 2,5 cm folyamatos, vagy 1 cm kör alakú itatóvályú; ha szelepes vagy csészés itató használatos, legalább egy szelepes vagy csészés itató/10 tojótyúk, egy fészekre legfeljebb hét tyúk, csoportos fészek esetén egy m2 területű fészekre legfeljebb 120 tyúk jusson, ülőrúdból legalább 15 cm-t kell biztosítani tyúkonként, illetve legalább 250 cm2 almozott területet, az állomány sűrűsége nem haladhatja meg a hasznosítható terület egy m2-ére számítva a kilenc tojótyúkot.
Az olyan alternatív tartási rendszerekben, ahol a tojótyúkok kifutóra is kimehetnek, az épület teljes hossza mentén több kijárati nyílásnak kell lennie, összeadva legalább 2 méter nyílás álljon minden 1000 tyúk rendelkezésére, a kifutó olyan területű legyen, amely megfelel az állomány sűrűségének és a talaj jellegének, hogy bármilyen fertőződés megakadályozható legyen. Legyen felszerelve menedékhellyel a szélsőséges időjárás és a ragadozók ellen, valamint megfelelő itatóvályúkkal is.
Fentiek humánusabbnak tűnnek a ketreces megoldásnál, azonban semmi nem kötelezi az állattartókat, hogy biztosítsák a kifutót, hiszen a jogszabály úgy fogalmaz, hogy ahol megadatik ez a lehetőség a szárnyasoknak, ott kell a fenti kritériumoknak megfelelni.
Hiányossága a szabályozásnak, hogy nem azt írja elő, hogy egy bizonyos határidőtől már nem lehet méltánytalan körülmények között, ketrecben tartani a tojótyúkokat, hanem, ha a tagállamok úgy döntenek, hogy lehetővé teszik alternatív tartási módszer alkalmazását, akkor meg kell felelniük az irányelvben lefektetett követelményeknek.
Az irányelv előírja, hogy a fel nem javított ketrecekben a tenyésztést 2012. január 1-jei hatállyal be kell tiltani, illetve azok (a fel nem javított ketrecek paramétereinek megfelelő tenyésztési rendszerek) 2003. január 1-jei hatállyal nem építhetők és nem állíthatók üzembe első alkalommal. Ez alapján azt mondhatjuk, hogy 2003. január 1-je és 2012. január 1-je között a fel nem javított ketrecrendszereknek meg kell felelni az irányelv által támasztott követelményeknek, 2012. január 1-je után azonban már csak a feljavított ketrecrendszerek üzemelhetnek, valamint lehetősége van a tagállamoknak az alternatív tartási módszerek fenntartására.
Utóbbi módszerek inkább megfelelnek a 21. század állatvédelmi követelményeinek, ugyanis ezek kizárják a ketrecben való tartást. Mivel az ilyen módszerek kötelezővé tétele az állattenyésztési gyakorlatban jelenleg egyik napról a másikra nem kivitelezhető, illetve minden bizonnyal sok állattenyésztő gazda megélhetése kerülne veszélybe, hiszen nincs lehetőség, tér mindenhol az udvari és csarnokban való tartásra, valamint helyenként nagyobb költséggel járna a meglévő ketrecrendszer lebontása, az ezzel járó hulladékkezelési kötelezettség, így a jogszabályok szerint 2012. január 1-je után is lehetőség van a ketreces tartásra (a tojástartón 3-as számjeggyel jelölve), mely esetben azonban a feljavítottnak megfelelő paraméterek sem biztosítanak számottevően nagyobb teret a tojótyúkok méltóságteljes életéhez. Az alábbi néhány példa mutatja a feljavított és fel nem javított ketrecek paraméterei közötti különbségek csekély voltát.
Tyúkonként legalább 550 cm2 méretű, korlátozás nélkül használható ketrecterületet kell biztosítani, vízszintes síkban mérve, nem számítva a takarmányveszteség mérséklésére kialakított peremeket, amelyek csökkenthetik a rendelkezésre álló területet, a feljavított rendszerben ugyanez 750 cm2-nyi területre vonatkozik.
Korlátozás nélkül használható etetővályúról kell gondoskodni, ennek legalább 10 cm hosszúnak kell lennie, megszorozva a ketrecben lévő tyúkok számával; a feljavított rendszerben ugyanez 12 cm.
A ketrecek magasságának területük legalább 65 %-án legalább 40 cm-nek kell lennie, de sehol sem lehet 35 cm-nél kevesebb; a feljavított rendszerben ugyanennek mindenhol legalább 20 cm-nek kell lenni, ami a fel nem javítotthoz képest bizonyos szintű visszaesésnek tekinthető.
Az irányelv melléklete meghatároz egyéb kötelező körülményeket is, melyek között szintén akadnak kifogásolható feltételek. Példa erre az az előírás, hogy az ürüléket szükség szerinti gyakorisággal, az elhullott állatokat pedig naponta kell eltávolítani. A „szükség szerinti” fordulat bizonytalanságra és a rendelkezés célja érvényesülésének elmaradására adhat alapot, hiszen az irányelv nem határozza meg, mit ért szükség szerinti gyakoriságon, az elhullott állatokról való rendelkezés azon túl, hogy esetenként egy teljes napig is összezárva lehetnek az egészséges jószágok a bizonytalan eredetű elhullás áldozatával, rávilágít valamelyest a gyakori elhullás lehetőségére.
Ha már a baromfiaknál tartunk, vizsgáljuk meg a hústermelés céljából tartott csirkék tartásának minimum-követelményeiről szóló uniós irányelvet is, melyet szintén át kellett ültetni a hazai jogrendbe. Ez esetben is a 32/1999. (III. 31.) FVM rendeletben találjuk a tartási paramétereket. A pár hónaposan elfogyasztandó madarainknak azért van nehezebb dolga, mint a tojótyúkoknak, vagyis akiket a tojásukért tartanak (az állatokat a legkevésbé sem tartom alacsonyabb rendű élőlénynek az embernél, ezért szándékos a megszemélyesítés), mert az ő tartási helyükkel kapcsolatban csupán a gazdaság és az ól fogalmakat határozza meg mind az irányelv, mind a hazai miniszteri rendelet. Fentiek szerint a gazdaság olyan termelési hely, ahol csirkéket tartanak, az ól pedig a gazdaság azon épülete, ahol csirkeállományt tartanak. Véleményem szerint ez alapján bizonytalan, hogy az ól egy „hangár”, ahol, ha a "népsűrűség" engedi, szabadon közlekedik a jószág, vagy felállíthatók az ólban ugyanúgy ketrecek, melyben aztán egész nap kuporognak a szerencsétlenek.
Nem alkalmazandó az irányelv a kevesebb mint 500 csirkét tartó gazdaságokra, a kizárólag tenyészállat-állományokat tartó gazdaságokra, a keltetőállomásokra, külterjes zárt tartású és szabad tartású csirkékre és az ökológiai módszerekkel tenyésztett csirkékre.
Mindezekből leszűrhetjük, hogy a legfeljebb 499 csirkét tartó gazdaságoknak még a mellékletünkben szereplő minimum-követelményeknek sem kell megfelelniük. Kiolvashatjuk továbbá fentiekből, hogy a hústermelés céljából tartott csirkék esetében sincs kötelező előírás arra, hogy szabadon, vagy akár ökológiai körülmények között tartsák az állatokat, csupán az ólban tartás esetére léteznek előírások.
Az I. melléklet meghatározza, hogy az ólnak milyen paraméterekkel és tulajdonságokkal kell rendelkezni. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a gazdaságban vagy a gazdaság óljában az állománysűrűség legmagasabb értéke egyetlen esetben se haladhatja meg a 33 kg/m2-t.
Ettől eltérve azonban a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a csirkék állománysűrűsége magasabb legyen, amennyiben a tulajdonos vagy tartó – az I. mellékletben előírt követelményeken felül – megfelel a II. mellékletben meghatározott követelményeknek.
Az irányelv hatálya alá tartozó területen a tagállamok azonban szabadon hozhatnak szigorúbb intézkedéseket. Ezzel az opcióval sem élt hazánk jogalkotása.
Az I. mellékletben foglalt alábbi követelmények betartásának ellenőrzésére minden tagállamnak ki kellett jelölnie az illetékes hatóságot. Előbbivel együtt a hatósági állatorvos elvégzi az előírt vizsgálatokat, ellenőrzést.
Ha a tagállam úgy dönt, hogy a gazdaságban vagy a gazdaság óljában megenged nagyobb állománysűrűséget, ennek legmagasabb értéke nem haladhatja meg a 39 kg/m2-t! Ki lehet számítani, hogy átlagos súlyú csirkék esetében ez hány „főt” jelent egy m2-re. Az eredmény nem lesz szívderítő...
További betartandó követelmény, hogy amikor az árnyékban mért külső hőmérséklet meghaladja a 30 °C-ot, a belső hőmérséklet ezt a külső hőmérsékletet legfeljebb 3 °C-kal haladhatja meg! Ebben az esetben is belegondolhatunk szárnyasaink „komfortérzetének” fokába... 

Összefoglalásként tehát, nézzük meg, mit tehetünk átlagos jogalkalmazóként a mindennapokban ezeknek a gerinces állatoknak a minél kevesebb szenvedést tartalmazó életéért!
Ahogyan korábban kifejtettem, a tojások esetében lehetőségünk van a számos jelölés segítségével figyelembe venni az állattartás körülményeit, és a vásárlásunkkal közvetetten befolyásolni szárnyas barátaink életminőségét: vásároljunk legalább 2-essel jelölt tojást, a 3-assal szignált ketreces tartást mindenképpen kerüljük! A húsukért tenyésztett csirkék esetében azonban még nincs kötelezően előírt állatjóléti címkézés. Ezt az állatvédelmi problémát is a tudatos vásárlással tudjuk kis léptékben orvosolni, vagyis, vásároljunk háztól, piacon, vásárcsarnokban háztájit...!
Jelen írással csupán a jogszabályi környezetet tekintettem át, nem tértem ki (talán szándékosan) a gyakorlatra, hogy egyáltalán érvényesülnek-e mindenütt ezek a - valljuk be – első olvasatra nem túl szigorú szabályok. A hazai állatvédelmi szabályok végrehajtásán, gyakorlatban való érvényesülésén sajnos volna mit javítani, nem csupán a mezőgazdasági haszonállatok, hanem a kedvtelésből tartott állatok tekintetében is. Személy szerint én bízom a szebb jövőben...

2 komment

Energiatakarékosság, avagy a házfoglaló lemmingek vacsorája

Ezt az egész “otthoni energiatakarékosság” témakört kétféleképpen lehet megközelíteni: mint pénzspórolási lehetőséget, vagy mint egyfajta mentálhigiéniás mércét. Lehet tippelni melyik megközelítés mond többet az átlagembernek. Szeretnék egy olyan társadalomban élni, ahol az elektromos készülékek éjszakai áramtalanítása olyan természetes igényként jelentkezik, mint az esti fogmosás, és ha valaki reggel érszreveszi, hogy mégis égve hagyott egy piros LED-et, az olyan lelki reakciót vált ki belőle, mint a kellemetlen reggeli szájszag. Viszont ameddig ez az utópia valóra válik, addig maradnak a piszkos anyagiak, tudniillik, hogy egy kis odafigyeléssel, takarékossággal össze lehet kapkodni a családi büdzséből elgurulni akaró százforintosokat (mindjárt a lemmingekről is szó esik). Következzen tehát egy kis szájbarágó a háztartási energiatakarékosságról:

Állandó készenlét

Talán voltak már annyira hatásosak az ezzel kapcsolatos kampányok, hogy azt legtöbben tudjuk, hogy a konnektorban hagyott mobiltöltő illetve a készenléti üzemmódban hagyott házi elektronika egész addig fogyasztja az energiát, ameddig nem áramtalanítják teljesen. Több oldalon meg lehet találni az ezzel kapcsolatos egyenleteket, kilówattórákkal, átalánydíjakkal, stb., úgyhogy a részletekbe nem mennék bele. Az egyik ilyen oldal  segítségével kiszámoltam, hogy teljesen átlagos háztartásomban, teljesen átlagos életvitelemmel mennyit spórolok az éjszakai áramtalanítással, és az eredmény évi 13.000 jó magyar forint volt. Nem rossz. Aki pedig hozzám hasonlóan utálja késő este kitapogatni a porcicák között a nyomtató hátoldalán található kikapcs/bekapcs gombot, annak ajánlom a kikapcsolható hosszabbítókat és elosztókat. Ezek már csak azért is praktikusak mert a nem kikapcsolható elosztók önmagukban is pazarolják az energiát. Erre a legjobb bizonyíték az, hogy annyi hulladékhőt termelnek, ami elegendő egy átlagos lemmingcsalád bográcsozós bulijához.

Ökotudatos kütyük

Remélhetőleg az is mindenkinél “alap”, hogy ‘A’ kategóriás hűtőgépet, mosógépet, stb. vesz. Viszont talán nem mindenki tudja, hogy a háztartási elektronikai berendezéseknél érdemes figyelni az apróságokra is. Több gyártó megadja például, hogy a készüléke mennyi energiát fogyaszt ‘stand-by’ üzemmódban. Vásárláskor ezeket az adatokat is érdemes összehasonlítani. Sőt megjelentek olyan számítógépek is a piacon, amelyeknél használat közben csak az igénybevett egység van áram alatt, ezzel is csökkentve fogyasztott energia-mennyiséget.

Okos világítás

A világ több országában vannak már izzócsere programok, amelyeknek az a célja, hogy minél több hagyományos (wolfram-szálas) izzót cseréljenek le energiatakarékos (kompakt fénycsöves) izzókra. Kevésbé közismert a LED izzók előnye/hátránya a fénycsöves izzókkal szemben. Lámpa-geek barátokból szerencsére nekem kettő is jutott, úgyhogy a közeljövőben várható külön a világításról egy post. Annyit azonban magam is leszűrtem a félórás előadásokból (lumenekről, világítási szögekről, melegedésről), hogy a LED-es égők kevesebbet fogyasztanak a hasonló teljesítményű kompakt fénycsöves izzóknál, viszont általában még így is lassabban térülnek meg. Különösen akkor praktikusak a LED-es izzók, ha pl. konyhában spot megvilágításra van szükségünk vagy ha az adott lámpát sokat kapcsolgatjuk és szeretnénk gyorsan teljes fényerőt elérni.

Okos ...agy!

... és végül a legfontosabb a logika és a praktikusság a mindennapokban. Ez az amit nem lehet tanítani igazán. A hűtőgépet nem tesszük ki direkt napfénynek, nyáron árnyékolót használunk, kánikulában, hajnalban szellőztetünk, téli éjszakákra levesszük a fűtést 1-2 fokkal, a vizet vízforralóval melegítjük nem mikróban, vagy elektromos tűzhelyen (a vízforralós melegítésre való átállás egymaga több ezer forint éves megtakarítást hozott nálunk idehaza). Megérné egy teljes gyűjteményt összeírni ezekből, úgyhogy várom, várjuk az olvasói tippeket… alább.

1 komment

Vigyázz a csigákra!

Mostanában sokan panaszkodunk a rossz időre. Augusztus van, nyárnak kéne lennie, mégis olyan érzésünk van, mintha a legcsúnyább őszi napokat élnénk át. Az eső néha szakad, néha csak csöpög, és ezt nem szeretjük. Hétvégére jön egy meleg front, tehát hamarosan véget ér ez a szutyok idő. Kihasználnám az alkalmat arra, hogy figyelmeztessem olvasóinkat egy apróságra, melyre nem árt odafigyelni legközelebb, ha hasonló körülményeket élünk át.

Esős időben szoktak előjönni a címben említett aranyos kis állatok. Egy gond van velük: ilyenkor imádnak a járdán, úttesten, lépcsőkön mászkálni, mi pedig a nagy sietségben észre sem vesszük őket. Sajnos velem is előfordult már, hogy siettem a busz felé, és reccs! Eltapostam egyet.

Tudom, furán hangzik, de néha oda szoktam figyelni rájuk. Ha meglátok egyet, akkor a házánál fogva felkapom, és olyan helyre teszem ahol nem gázolhatja el senki, pl. egy bokorba. Legutóbb a Formula 1 Magyar Nagydíj hétvégéjén volt szerencsém találkozni egy eltévedt turistával, aki szombat reggel 7-kor cipelte át hétvégi nyaralóját a Hungaroring aszfaltján. Sportbíró kollegáimmal úgy döntöttünk, hogy veszélyes lenne otthagynunk a pálya közepén egy puhatestűt, ezért szakszerűen áthelyeztük a fűbe.

Javaslom mindenkinek, hogy cselekedjen hasonlóképp, amikor találkozik kedves csúszómászó barátainkkal!

Hajnali versenyző a Hungaroringen - Fotó: Vad_Alma, 2011.július

 

Szólj hozzá!

Környezetvédelem - Egy ipari formatervező szemszögéből / III. rész

Figyelem! Ennek a bejegyzésnek van előzménye is: I. rész, II. rész!

Az előzményekben alaposan megrágcsáltam azokat a kérdéseket, hogy miért és hogyan tervez környezettudatosan egy terméktervező. Most vegyük sorra a környezetszempontú design alapelveit, hogy a tisztelt olvasók egy kis betekintést nyerjenek abba a rengeteg munkába, amit egy tervezőnek el kell végeznie ahhoz, hogy igazi környezetbarát terméket hozzon létre.

1. Hatékony anyagfelhasználás

A termék funkcióját minél kevesebb anyaggal kell ellátnunk. Fölöslegesen nem növeljük a méretét és a tömegét egy tárgynak. Ennek többek közt az a célja, hogy pl. szállításnál kevesebb terhet kell mozgatni, ezzel pedig a szállító járművek szennyezését csökkentjük. Az anyagfelhasználást a szerkezet optimalizálásával és alternatív anyagok alkalmazásával tudjuk csökkenteni. Ugyanakkor törekedni kell a hosszú élettartamra, valamint a keletkező hulladékok visszaforgathatóságára. Mondok erre egy példát: sokan kritizálják a dobozos söröket, mert azok "nem környezetbarát termékek". Ilyenkor igyekszem felvilágosítani a sörtársakat, hogy tévednek. A sörös (vagy egyéb italos) doboz alumíniumból van, amit újra lehet hasznosítani! Mifelénk ez sajnos még nem jött divatba, de vannak olyan helyek a világon, ahol működik a rendszer: São Paulo városában minden italos dobozt begyűjtenek, beolvasztják és a megfelelő eljárásokkal új dobozokat gyártanak belőlük. Az újrahasznosítás és az újragyárthatóság nagyon fontos szempont, és még a legszennyezőbbnek vélt termékek esetében is alkalmazhatóak. Gondolták volna, hogy a gumiabroncsokkal is lehet még kezdeni valamit, miután elhasználtuk őket? Mert az autóutak felszíni rétegeibe keverve, vagy versenypályák gumifalába építve remekül tudnak ám működni.

Az anyagfelhasználásnál fontos szempont még, hogy megújuló készleteket használjunk. A kőolajból készült termékeknél ugyebár nem számíthatunk rajta, hogy belátható időn belül újabb készleteket tárunk fel, viszont a faipar alapanyagát könnyen újra lehet termelni: ha kivágunk egy fát ipari célra, ültetünk egy másikat a helyébe.

2. Hatékony energiafelhasználás

Minél kevesebb energiát használunk fel akárminek a működtetéséhez, annál kevesebb környezetszennyezés történik ott, ahonnan jön az energia. A 21. század egyik legnagyobb vívmánya, hogy a társadalom lassacskán kezdi ezt megérteni. Tehát energiatakarékos berendezésekkel, az energiaveszteségek csökkentésével vagy újrahasznosításával nagyon hasznosak tudunk lenni önmagunk és környezetünk, nem mellesleg a pénztárcánk számára. Fontos még az is, hogy törekedjünk az alternatív energiaforrások használatára a termék teljes életciklusában.

3. Környezeti kockázatok csökkentése

A környezeti kockázatok nemcsak a természeti környezetre vonatkoznak, hanem a társadalmi és munkahelyi környezetre is. Ezek csökkentése vagy teljes megszüntetése érdekében a lehető legkevesebb veszélyes komponenst alkalmazhatjuk egy termék összeállításában. Ez különösen nehéz feladat lehet például az autóiparban. Ugye mondanom sem kell, hogy az egyik legtisztább környezetbarát jármű a hidrogénnel működő üzemanyagcellás autó. Egy baj van vele: félünk a hidrogéntől, és még mindig nincs meg a tökéletes technológia a biztonságos tárolásához - bízunk benne hogy ez a probléma hamarosan megoldódik. A kockázatok mérsékléséhez elengedhetetlen a kezelési körülmények megfelelő biztosítása, valamint a felhasználók teljes körű tájékoztatása a termék veszélyességéről.

4. Környezetbarát csomagolás

Mivel a csomagolás önmagában is egy termék, gyakorlatilag ugyanazokat az elveket felsorolhatjuk rá, mint amik a benne levő termékre vonatkoznak. A kiürült csomagolások általában a szeméttelepen végzik - ettől pedig néha nagyon mérges tudok lenni. Ezt elkerülhetjük azzal az egyszerű eljárással, hogy a gyártó vagy a forgalmazó visszagyűjti őket. Ez a módszer már ismert és gyakran alkalmazzák, de sajnos nem mindenhol!

5. Alternatív megoldások

A termékek által kielégített funkcióra mindig lehet más technológiát találni. Ezen megoldások kutatása a legtöbb innovációt igénylő terület. Egészen más termékeket is alkalmazhatunk ugyanarra a feladatra. Például egy konzervet nyithatunk árammal működő konyhai géppel, de ezt a terméket helyettesíthetjük olyan konzervnyitóval, melyet könnyedén és gyorsan működtethetünk puszta kézzel is. És nem hagyhatom ki a számomra legfontosabb párosítást: ha gyorsulási versenyen szeretnénk lenyomni a haverokat, ugyan miért ne csinálhatnánk ezt egy jó elektromos autóval, az amúgy nagyon szépen bömbölő turbodízeles sportautó helyett?


Most pedig nézzünk meg néhány olyan terméket, melyek tényleg "zöldek", és nemcsak azért, mert gyártóik azt mondják. Bár én még ezeken is tudnék találni olyan hibákat, melyekre azt mondanám: ejnye. Inkább nem teszem, mert sokkal közelebb állnak a tökéletes környezetbarát termékhez, mint az olyan "kamu-zöld" termékek, mint a biodízeles autók, vagy a lebomló bevásárlózacskók.

Elsőként egy magyar termékcsaládot mutatnék be, a Terbe János műhelyében készült Karton Design bútorokat. A papír az egyik legjobban újrahasznosítható anyag, így akár az is lehetséges, hogy 100% újrahasznosított papírból készítsünk kartonlapokat. A karton tulajdonságai pedig alkalmasak arra, hogy nagy terhelést is elviselő szerkezeti elemeket készítsünk belőlük. És ha nem öntjük le egy vödörnyi forró kávéval, akkor nagyon sokáig elállhatnak lakásunkban ezek a szép bútorok!

 Karton bútorok - Terbe Design Company termékei 

 

A következő érdekesség Finnországból származik. Az egyre jobban fejlődő elektromos autók egyik díszpéldánya az Electric Raceabout. Egy töltéssel 200 km-t megy, legnagyobb sebessége 200 km/h. Ha figyelembe vesszük, hogy mennyit költünk 200 km-nyi benzin fogyasztásra, és az autópályákon a megengedett legnagyobb sebesség 130 km/h, akkor beláthatjuk, hogy megéri egy ilyen autót venni. Talán nem szívesen állnánk meg minden 200. km-nél a nagy utazásokon, hogy konnektorba dugjuk, de városi autónak tökéletesen megfelel. Főleg úgy, hogy jobban nézünk ki egy ilyenben, mint egy közönséges Suzukiban. A karosszéria nagyrészt karbonszálas kompozitból van, ami lényegesen csökkenti a tömegét, valamint a minimálisra csökkentett fémalkatrészek miatt a rendkívül szennyező fémipar-igénye is jóval kevesebb, mint egy átlagos autónál. Bár nem felel meg az autó minden alapelvnek, amiket az imént felsoroltam, én inkább ilyen kocsit vennék hibridek meg bioetanolos marhaságok helyett.

ERA - Helsinki Metropolia University of Applied Sciences, 2010

 

Végül egy olyan termékre, vagy inkább szolgáltatásra hívnám fel a figyelmet, mely nem designerek műve, viszont sok szempontból megfelel a környezettudatos termék fogalmának. Bizonyára sokan ismerik az Angliában régóta működő rendszert, a tejesember-szolgálatot. Lényege, hogy a tejért nem kell boltba menni, hanem házhoz szállítják. Nem ezer jármű megy el ezer tejért, hanem egy jármű szállít ezer tejet egy adott területre. A csomagolás nem a nálunk megszokott tetrás doboz vagy műanyag flakon, hanem rendes üveg palack, amit ki lehet mosni, újra lehet tölteni. Többféle szolgáltató is működik, és mindegyiknél lehet még kapni természetes, friss tejet. Nekünk magyaroknak pedig keresgélnünk kell a hipermarketekben a sok UHT műtej között valami igazit... További érdekesség, hogy manapság nemcsak tejet, hanem egyéb élelmiszert is szállítanak!

Tejesember régen...... és napjainkban

 

1 komment

Környezetvédelem - Egy ipari formatervező szemszögéből / II. rész

Figyelem! Ennek a bejegyzésnek van előzménye és folytatása is: I. rész, III. rész!

Az előző részben azt fejtegettük, miért védi a környezetét egy formatervező. A folytatásban a következő kérdésre próbálok választ találni: Hogyan valósítja meg a környezetvédelmet egy formatervező?

A környezetszempontú tervezés olyan eszköz a designerek kezében, mely minimálisra csökkenti a termék nem kívánt hatásait a természetre. Sokan abban a tévedésben élnek, hogy az így készült termékeknél elég, ha csak a legszembetűnőbb problémákat oldják meg. Például a hibrid autók, melyeknek felhasználás közben sokkal alacsonyabb a károsanyag-kibocsátása, mint a többi benzines vagy dízeles autónak, tényleg zöld terméknek minősülnek? Vagy az olyan polimer bevásárlózacskók, melyek a "természetben lebomlanak", valóban jó választás a környezettudatos vásárlónak? Rengeteg tárgyat sorolhatnék fel, melyekről mindenki azt gondolja: na ez aztán védi a környezetet! Pedig ez a megállapítás tévedés. Az ilyen termékek nem a környezetszempontú tervezők kreálmányai, hanem az olyan marketinges szakembereké, akik felismerték a környezetvédelemben rejlő trendeket, s ezekből próbálnak még több profitot szerezni vállalatuknak. "Vegyél hibrid autót, mert akkor kevesebb benzint fogyasztasz! Ettől aztán zöld leszel!" Nahát, ez fantasztikus. Miért ne járhatnék olyan autóval, ami egyáltalán nem fogyaszt benzint? Nekem se kellene fölöslegesen szórnom a pénzt, és a város lakói sem szívnák a gázt... Csakhogy az olajipar szeretne nagyon sokáig fennmaradni a vészesen fogyó készleteivel, ezért a gyártó olyan autót ad, ami kevesebbet fogyaszt - tovább kitart a benzin-készlet. Hát nem érdekes? A másik példa a lebomló műanyag zacskó: ugyan miért ne használhatnék olyan eszközt a bevásárlásra, amit nem kell kidobni? Szerencsére manapság egyre több üzletben adnak olyan "zöld bevásárlótáskát", amellyel nagyon sokszor visszatérhetek az üzletükbe. Az még kérdéses, hogy egy ilyen zacskó mennyi ideig bírja a használatot, és tényleg megfelel-e a célnak, vagy csak az áruházat akarja megváltóként hirdetni a nép számára.

Miután sikerült pesszimista módon kritizálnom a hétköznapi emberek számára megszokott környezetbarát termékeket, vizsgáljuk meg a posztban feltett alapkérdést egy kicsit mélyebbről. Korábban már utaltam rá, hogy egy terméket a teljes életciklusában figyelemmel kell kísérni. Mi is az az életciklus? Ezalatt a tárgyaknak a teljes életútját és annak természetes körforgását értjük. Nagyvonalakban: tervezés, prototípus tesztelés, gyártás, forgalmazás, használat, újrahasznosítás - innen pedig kezdődik elölről a kör, újra meg újra. Egy életciklus persze nem ilyen egyszerű, hiszen mindegyik fázis rengeteg lépésből áll, melyekhez más termékek életciklusai kapcsolódnak. A tervezőnek pedig a teljes ciklust úgy kell megalkotnia, hogy maga a tárgy mindig harmonikus kapcsolatban álljon a környezetével. És itt jön az a gondolat, melyre leginkább szeretném felhívni a figyelmet: nem elég csak a természet elvárásainak megfeleni! A termékfejlesztés ökológiai szemléletú formája három tényező közötti egyensúly megteremtésére törekszik: a természeti környezet tisztasága, a gazdaság profitigénye és a szociális szükségletek. Ez a három dolog szoros kapcsolatban áll egymással, és ha az egyiket valamilyen károsodás éri, az a másik kettőre is rossz hatással van. Emlékszünk még a Mexikói öböl olaj-katasztrófájára? Ott nemcsak a tenger élővilága szenvedett sorscsapást, hanem a tengerhez és az olajhoz tartozó gazdaság, és az abból élő emberek is. Minden természeti katasztrófa egyben társadalmi és gazdasági krízist is jelent. Tehát ha egy terméknél nem vesszük figyelembe a működése teljes életciklusa alatt környezetre gyakorolt hatásait, azzal nagyban hozzájárulunk a gazdaság és a társadalom válságaihoz is. Ez talán durván hangzik, de így van. Ha egy benzines autóval (akár hibrid, akár nem) járkálunk, olyan iparágakat támogatunk vele, melyek szennyezik a levegőt, a tengereket, a talajt, tehát mindent, ami egyébként bennünket táplál. Ha ezek a természeti erőforrások sérülnek, az előbb-utóbb hiányosságokat szül, a hiány pedig szinte mindig társadalmi válságot okoz. Persze a világban az emberek közti konfliktusok ennél jóval bonyolultabbak, ezért nem is szeretnék jobban beleesni e témának a csapdájába.

A fenntartható tervezés három tényezője - Grafika: Vad_Alma, 2011.augusztus

 

A termék életciklusában rengeteg környezeti hatást kell figyelembe venni. Egy fogyasztó ember képtelen arra, hogy minden terméknél végiggondolja ezeket, ezért van a tervező, akinek csak arról az egy tárgyról kell gondoskodnia, amit a fogyasztó számára létrehozott. Az életciklus minden fázisában vizsgálnia kell a szükséges erőforrásokat, energiaigényt, ill. a természetbe kibocsátott anyagokat. A szükséges energia előállításához a lehető legjobb megoldást kell választaunk, mely nem okoz kárt a természetnek; a keletkező melléktermékeket pedig a legnagyobb mértékben újra kell hasznosítani. A tudomány és a technológia első számú kihívása a 21. században, hogy a megújuló energia-forrásokat és az újra felhasználható anyagokat kutassa. Ezek nélkül kissé nehéz dolga lenne a designereknek, hogy megalkossák termékeik tökéletes életútját. Viszont a tervezők és a gyártók törekvése korántsem elég ahhoz, hogy elinduljunk egy környezettudatos világ felé, mert a kereskedőknek és a fogyasztói társadalomnak is meg kell tennie a maga kötelességét. Erre pedig - valljuk be őszintén - nem lesz könnyű rávenni őket.

 

A következő részben a környezettudatos tervezés alapelveiről és néhány igazi "zöld termékről" lehet majd olvasni.

 

1 komment

Környezetvédelem - Egy ipari formatervező szemszögéből / I. rész

Figyelem! Ennek a bejegyzésnek van folytatása is: II. rész, III. rész!

Mielőtt elkezdenék komolyabb bejegyzéseket írni ezen a blogon, úgy érzem közölnöm kell egy kis ars poeticát. Leírok mindent, amit a témáról gondolok, érzek, tapasztalok; a későbbiekben pedig erre a poszt-sorozatra tekintsenek vissza, ha nem értenék kissé bonyolult világnézeteimet.

Válaszolnék a költői kérdésre: Miért fontos a környezetvédelem egy ipari termék- és formatervező szakos hallgatónak? Nos, a válaszhoz kicsit értelmeznünk kell magát a kérdést, mint amikor középiskolában elemeztük a verseket. Az első szó: "miért". Ezzel már beismertem, hogy az állítmány, vagyis a "fontos" már tény, tehát nem kell kérdeznünk, hogy fontos-e a környezetünk védelme. A mondat alanya a "környezetvédelem". Sokan már azzal sincsenek tisztában, hogy mit jelent ez a szó, vagy csak félreértik, rossz fogalmakkal azonosítják. Elmondom hát, hogy számomra mit jelent ez a kifejezés, s ezzel talán a kedves olvasók is közelebb kerülnek magához a fogalomhoz, ami emögött a hosszú, kellemetlen szó mögött áll.

A környezet védelme nem egy harc, amiben képzelt ellenséget kell legyőznünk. A környezetet szándékosan nem támadja senki, csupán áldozatául esik a tudatlan viselkedésünknek. Ezért nem is tudom komolyan venni az olyan "környezetvédőket", akik dzsihádot hirdetnek minden ellen, ami jelenleg az emberiség életszínvonalát biztosítja: ipar, közlekedés, stb. Ha valóban visszatérnénk a természetes életmódunkhoz, akkor újra lehetnénk ősemberek, akik barlangban élnek, de még a tűzzel nem kezdenek el játszani. Én nem ezt szeretném, hanem inkább a 21. században kéne megtalálnunk azt az életmódot, ami környezetünk számára is élhető. Ennek pedig - reményeim szerint - előbb-utóbb megtaláljuk a racionális módját, és akkor a "környezetvédő" már nem olyan ember lesz a köztudatban, aki odaláncolja magát a fákhoz és a koala macikhoz. Saját magát védi az az ember, aki környezettudatosan él, a jövő nemzedékeinek pedig ezt az alapelvet kellene követnie.

És most tömören megmagyarázom az "ipari termék- és formatervező szakos hallgató" kifejezést a kérdésben, merthogy egy ilyen személynek (vagyis jómagamnak) a szemszögéből vizsgáljuk a témát. Valahányszor megkérdezik, mit tanulok az egyetemen, mindig elmondom ezt a rémesen hosszú elnevezését a szakomnak, ennek következtében pedig csodálkozó arckifejezéseket, és buta kérdéseket szoktam kapni. "Akkor ti sokat rajzolgattok?" Hát nem egészen. A terméktervező mérnökök olyan műszaki szakemberek, akik termékekkel látják el a piacot. Ha esetleg nem lenne világos, mit jelent a termék fogalma, a tisztelt olvasó menjen el egy boltba, vegyen le valamit a polcról, nézze meg: na, ez egy termék. Gyakorlatilag minden olyan tárgy, ami előrébb vitte az emberiség fejlődését, az első kőfegyvertől egészen az elektromos autóig, valójában a designerek agyszüleménye. Ez az alkotó képesség az, ami az embert kiemelte a környezetéből, és bizony nagy felelősséggel jár. A formatervezőnek az a feladata, hogy a többi ember helyett vállalja ezt a felelősséget, és termékeivel hozzájáruljon a fejlődésünkhöz. Többek közt ezt a szakmát tanulom, és ezzel eljutottunk az alapkérdéshez, melyre egy kis agyfárasztás után végre választ is adok - a magam módján.

A környezetvédelem valóban fontos dolog; de egy formatervezőnek másképp, mint egy lelkes aktivistának, aki a sok probléma közül kiválaszt magának egy szimpatikusat, és az ellen tiltakozik jó hangosan, hogy mindenki lássa: ő bizony zöld. Csakhogy az ilyen emberek, akik látványosan hirdetik a maguk "környezettudatát", valójában nem élnek környezettudatosan. Gondolhatunk olyan bakikra, mint pl. egy kerékpáros, aki felvonul a tiszta városi levegőért, aztán leül a Városligetbe dohányozni és szemetelni. Vagy egy olyan (egyébként tiszteletre és megbecsülésre méltó) háziasszonyra, aki otthon szelektíven gyűjti a szemetet, és rendszeresen hordja a legközelebbi gyűjtőbe, de fogalma sincs arról, mi történik a hulladékával a jövőben. Egy designernek a feladata, hogy megpróbálja azt, ami szinte lehetetlennek tűnik: egy terméket meg kell vizsgálni a teljes életciklusában, anyag- és gyártástechnológiai, gazdasági és egyéb szempontok szerint, hogy ismerje annak hatását a környezetre.

Sokan élünk ezen a bolygón, és rengeteg dologgal foglaljuk el magunkat életünk során. Kizárt, hogy mindenki mindig mindenre odafigyeljen. Az egyén helyzetét az könnyítheti meg, ha a közösség tudatosan bocsátja rendelkezésére a szükséges dolgokat. Egy terméknek a teljes életciklusában olyan kapcsolatban kell állnia a környezetével, hogy az ne okozzon károsodást. Én ebben látom a választ a "miért?"-re: azoknak a szakembereknek, akik termékekkel látják el a világot, kötelességük úgy tervezni, hogy tekintettel legyenek a jövőre. Azért választottam egyebek mellett ezt a hivatást, és azért kezdtem el írogatni a Hatodik Elem blogba is, mert nem bírom tétlenül nézni, hogy manapság a fejlődés csak a látszat, valójában egy helyben toporgunk. Közben folyamatosan szennyezünk mindent magunk körül, és saját magunkat is. Nem vagyok borúlátó; sőt, optimistán látom a jövőt, melyben a hétköznapi embereknek is teljesen megszokott dolog lesz, hogy nem kell benzint égetnie, energia-zabáló lámpát égetnie és több tonna papírt fölöslegesen elhasználnia.

 

A folytatásban részletesebben ismertetem a környezettudatos tervezés fogalmát.

 

 

Szólj hozzá!

A Hatodik Elem

A négy ősi elem: levegő, tűz, víz, föld; az ötödik elem: a szerelem; a hatodik elem: a környezettudatosság!

Címkék

agrárképzés (1) agro (1) aktivisták (1) alga (1) algák (1) állat (19) állatkínzás (4) állatlínzás (1) állatok (8) állatvédelem (18) almásfüzítő (2) alternatív energia (2) apple (1) áram (1) áramforrás (3) arktika (2) atoerőmű (2) atom (4) atomenergia (8) atomerőmű (1) autó (1) autodidakta mérnök (1) autózás (5) balaton (2) baleset (1) barefoot college (1) belföld (3) benzin (1) bihar (1) bikaviadal (1) billentyűzet (1) bio (1) biomarine (1) biotechnológiák (1) bme ezk (2) brasilia (1) brazília (1) brit tudósok (2) brundtland (1) budapest (1) budapesttakarékosság (1) bulgária (2) bunker roy (1) coca cola (1) cohn bendit (3) család (3) csomagolás (1) cunami (1) deepwater horizon (1) dell (1) demokrácia (4) design (4) dohányzás (4) duna (1) durban (1) egészség (15) egészségügy (8) egyetem (3) élelmiszer biztonság (8) életciklus (1) életmód (52) életmódtisztaság (1) ember (6) emberi méltóság (2) energia (9) energia hatékonyság (4) energia takarékosság (16) ensz (2) erdő (1) erdőirtás (1) erőmű (1) események (26) ételhulladék (1) étkezés (2) eu (6) európai unió (3) exxon (1) faj (1) felsőoktatási törvény (1) fenntartható fejlődés (7) fenyő (2) film (1) flashmob (1) foci (1) fogyasztó (3) föld (1) franciaország (6) françois hollande (1) fukushima (1) gasztro (4) gasztronómia (7) gazdaság (35) gazdaságosság (1) gazdaságos életvitel (2) gázkiömlés (1) gedeon (18) geotermikus energia (2) globális felmelegedés (3) globalizáció (1) gödör (1) greenpeace (2) gyilkosság (4) hagyományok (6) hajók (1) hajóturizmus (1) harlem (1) hazai termék (1) házasság (1) háziállat (1) háztartás (7) hellókarácsony (3) hétvége (1) hibrid (1) hivatal (1) (5) hp (1) hulladék (2) hulladékcsökkentés európai hete (1) hulladékgazdálkodás (2) hummer (1) hunnia (1) idő (2) igazságszolgáltatás (1) igazságügy (1) illés zoltán (1) india (2) interjú (1) ipad (1) ipar (10) ivartalanítás (3) jangce (1) japán (1) jég (2) jegesmedve (1) jéghoki (1) jégpálya (1) jóga (1) jövő (2) k2 (1) kafkaz (2) kanada (1) karácsony (4) karácsonyfa termelés (1) kardos horváth jános (1) kaukázus (2) kender (1) képmutatók (1) kérdés (1) kerékpár (1) kert (1) kertépítés (2) kertészet (3) kiállítás (3) kína (2) kisgazdák (2) klímacsúcs (1) klímaváltozás (8) klimaváltozás (1) kóla (1) komposztkészítés (1) kőolaj (1) kormány (1) környezetpolitika (18) környezettudatosság (70) környezettudtosság (1) környezetvédelem (27) környezetvédelmi politika (5) környezetvédők (5) közlekedés (9) közös jövőnk (5) köztársasági elnök (1) közterület (2) külföld (36) kullancsok (1) kultúra (4) kutyák (1) labdarúgás (1) lábnyom (2) légszennyezettség (4) levegő (9) life (1) logitech (1) magyarország (9) magyar kormány (2) magyar termék (2) marcoule (1) mcdonalds (1) média (1) médiatörvény (1) megújuló energiaforrás (1) megújuló energiaforrások (1) méhészet (1) mérgezés (1) mérgező anyagok (3) méz (1) mezőgazdaság (10) michael jackson (1) mikroalga (1) műanyag (3) műkorcsolya (1) munkamorál (1) nádas (1) nanotechnológiák (1) napelem (1) napenergia (3) napfény (1) napkitörés (1) németország (1) nicholas sarkozy (2) nicolas sarkozy (1) növények (12) növényi kémia (1) nyersolaj (1) ökokatasztrófa (5) ökokuka (42) ökopop (1) ökosítások (2) ökouka (1) oktatás (2) olaj (1) olajfolt (1) olajszivargás (1) olaszország (1) olcsó munkaerő (2) olimpia (1) ólom (1) omék (1) orbán viktor (2) őstermelő (1) pályázatok (1) papírmentes (1) párizs (1) pazarlás (6) pedofil (1) pet palack (1) piac (1) pihenés (1) pláza (2) politika (16) politikus (1) problémamegoldás (2) pvc (1) rabszolga (1) radioaktív hulladék (2) rasszizmus (1) robbanás (1) sarko (1) sárközy (1) sarkvidék (2) sebességkorlátozás (1) shell (1) síelés (1) (2) sötétzöld (1) sport (5) steve jobs (1) sugárzás (2) svájc (1) szálló por (1) szánkó (1) szatyor (1) szél (1) szelektív hulladékgyűjtés (11) szélenergia (1) szélerőmű (1) szemét (3) szemetelés (7) szennyezés (20) szex (2) sziget (1) szilisztra (1) szmog (4) szófia (1) szólásszabadság (1) szőrme (1) takarékosság (12) találmányok (1) társadalom (25) tavasz (1) tech (21) technológia (1) tél (2) telefon (1) téli sport (1) tenger (1) termékek (5) természet (2) természeti katasztrófa (3) természetvédelem (4) terror (1) teszedd (1) tévhitek (2) tisztaság (7) (1) törmelék (1) tragédia (2) tudomány (18) tüntetés (3) turizmus (1) újrahasznosítás (7) ünnepek (4) usa (1) üzemanyag (1) üzlet (2) választások (2) válság (2) város (3) városi élet (3) vegyszerek (2) veszély (1) vidék (1) világbajnokság (1) világfórum (2) világkonferencia (3) villamos (1) virág (2) vitamin (1) vitosa (1) víz (3) vízi sport (1) víz szennyezés (2) vörösiszap (2) vörös dani (1) wwf (2) zeitgeist (1) zene (1) zöld (27) zöldség (2) zöldségek (2) zöld gazdaság (11) zöld oldalak (3) zöld politika (9) zöld politikusok (1) zöld szervezetek (2) zöld technológia (1) zöld vállalatok (1) Címkefelhő

Közösség

Visit The Venus Project

legutóbbi hozzászólások

Naptár

október 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31
süti beállítások módosítása