"Ki tanyája ez a nyárfás?
Nem hallatszik a kurjantás
Nyárfaerdő, széllel inog
Én a fákkal együtt ringok..."

Subscribe: Delirium II - The Tremens

Pénteken ellátogattam hazánk legnagyobb, legismertebb és legnépszerűbb fesztiváljára, a Szigetre. Elsősorban azzal a szándékkal, hogy fényképes beszámolót írhassak ide. Sajnos a drágaságomat, Nikont ellopták, így kénytelen vagyok saját készítésű képek nélkül folytatni...

Voltam Subscribe, Turbo, Depresszió, Budapest Bár és Prodigy koncerteken, Meex sátorban és Blues kocsmában, remekül szórakoztam. Csakhogy most nem ezekről fogok nyilatkozni, bár a koncertek fantasztikusak voltak, a Szigeten vendégeskedő brit leányzók között pedig vannak egészen tüneményesek is. Idei Sziget-látogatásom fő célja - Iron Maiden koncert híján - az volt, hogy környezetvédelmi szempontból elemezzem egy kicsit a fesztiváléletet.

Mint tudjuk, a fesztivál egy nagyon szennyező dolog, mivel többezer embert gyűjt össze kis helyre. Már csütörtök este találkoztam a sokat emlegetett zajszennyezéssel, melytől a környék lakóioly sokat szenvedtek. Furcsa élmény volt, mivel eddig velem nem fordult elő, hogy a XII. kerületben, a Széchenyi-hegyen szigeti zenét hallottam volna. Ezen nem vagyok különösebben kiakadva, mert csak egyszer van ilyen egy évben, bár az ilyen mértékű hangerő értelmét továbbra sem látom.

Az első negatív élmény rögtön a bejáratnál fogadott. A K-híd előtti terület tele van azokkal a bizonyos karszalag-foszlányokkal, melyeket a fesztiválozók akkor szednek le, amikor a csuklójukra helyezik a karszalagjukat. Ez azért döbbenetes, mert a hídon szinte minden ötödik méteren ki van helyezve kukászsák. Csak addig kellene kibírni, hogy egy cetlit a kezünkben tartsunk. Ejnye! A Szigeten egyébként sosem a fesztivál szervezőivel van a baj, ha környezettudatosságról van szó. Tehát ha valami rosszat láttam odabent, az többnyire a fesztivállatoknak volt köszönhető. Továbbra sem képesek a csikket elvinni a legközelebbi szemetesig, melyből annyi van lassan, mint csillag az égen. Az olyan apró méretű hulladékokat, melyektől a nagy tömegben észrevétlenül lehet "megszabadulni", lazán eldobálják. A Sziget látogatói köztudottan nagyrészt külföldiek (nem tudok pontos adatokat, de odabent ezt tapasztaltam), mégis elsősorban a magyar szigetlakók hajlamosabbak a szemetelésre.

Sok ilyen eldugott szeglete van még a Szigetnek... És bizony mindegyikbe elrejtett valamit egy leleményes szigetelő. Gondoljunk csak bele, mennyi plusz munkát jelent a takarító brigádnak!	Zöld udvar: ilyen is volt a Szigeten, és még sok más helyszín, mely szemléletük fejlesztésére ösztönözte a fesztivál vendégeit. - Fotók: GG, 2011. augusztus

Csak hogy ne kelljen negatívan értékelnem a fesztivált, most térjünk át a pozitívumokra, melyekért nagyon hálás vagyok minden szervezőnek és önkéntesnek. Az első kellemes látvány a Magyar Villamos Művek Energia 2.0 standja volt, ahol energia-takarékosságra, tudatos életmódra kívánják nevelni a fiatalokat, valamint egy kicsit szoktatják őket a megújuló energiaforrásokhoz. Napenergiával lehetett náluk sört hűteni és hajat szárítani, valamint biciklitekeréssel mobilt tölteni. Ez utóbbit nagyon hasznosnak találtam; kár hogy nem jutott eszembe szombaton, hajnali 4 óra körül... A helyi aktivisták felhívták rá a figyelmemet, hogy az Európai Unió 2020-ig 20%-os szén-dioxid kibocsátás csökkenést kíván elérni, a Magyar Villamos Művek pedig komolyan veszi ezt a feladatot. Mivel a fiataloké a jövő, ezért az idei nyári fesztiválokon az ő segítségüket kérik ahhoz, hogy Magyarország élen járjon e cél megvalósításában.

Mobiltöltő bicikli, Energia 2.0 - Fotó: GG, 2011. augusztus

Az Energia 2.0 területéről tovább haladva a szokásos látvány fogadott: vidám emberek, itt-ott egy kis szemét a földön, de cigaretta-csikk mindenhol, a fő útvonalakon pedig műanyag burkoló-lapok. A Szigeten mindig problémát jelentett a szálló por, ennek megfékezésére találták ki ezeket a burkolóelemeket. Szintén a fesztiválok nagy találmánya egyébként a toi-toi piszoár. Pár évvel ezelőtt még megszokott dolog volt, hogy az ittas fesztiválozók szemérmetlenül a rét közepén intézték el kis dolgukat, mondván hogy a wc-fülke messze van. Ennek a rossz szokásnak véget vetett a fesztiválpiszoár, melybe ugyanúgy lehet vizelni ország-világ szeme láttára, de legalább nem a földre megy, ahová mások lépnek vagy ülnek. A harmadik létesítmény, melynek látványa elégedettséget okozott nekem körsétám közben, a szelektív hulladékgyűjtők sokasága. A standard zsákos kukák, melyekbe a vegyes hulladék kerül, még mindig többségben vannak, de jó volt látni hogy idáig fejlődött a szigeti hulladék-kultúra.

Szelektív hulladékgyűtők - Fotó: GG, 2011. augusztus

Közlekedési szempontból szintén nem a legborzalmasabb dolgok közé tartozik a Sziget. Autóval nem igazán lehet megközelíteni, a HÉV és a dunai hajók éjjel-nappal sűrűn jártak. A belső úttesteken elhaladt néha pár robogó meg teherautó, de ezek légszennyezése - úgy vélem - elhanyagolható a belvárosi szmoghoz képest. Napközben gyakran járt körbe egy locsoló kocsi az FKF jóvoltából, hogy az úttest porát rávegye arra, hogy ne szálldosson.

A következő nevezetesség a ZöldÖvezet Társulás sátra volt. Az itteni aktivisták rendszeresen járják a Szigetet, hogy szeketíven összeszedjék az eldobált szemetet, valamint erre buzdítják a szigetlakókat is. A sátorban ajándékokkal várják azokat, akik az általuk kiadott zsákokban szelektíven gyűjtött szemetet elhozzák nekik. Elmondásuk szerint elsősorban a külföldieket izgatta ez a lehetőség, akik így jutottak hozzá szuvenírekhez. A ZöldÖvezet célja szintén a szemlélet-formálás volt: fontosnak tartják, hogy a fesztiválozó fiatalok környezettudatosan éljenek akkor (is), amikor a Szigeten vagy más rendezvényen tartózkodnak. Mellettük volt a szigeti szelektív gyűjtő projekt fő támogatója, az Öko-Pannon Nonprofit Kft. standja is. Itt készségfejlesztő játékokkal várták a kisebb gyermekeket - néha az illuminált nagyobbakat. A játékok célja természetesen a tudatos hulladék-kezelési ismeretek bővítése volt.

Még sokat kell fejlődnie a "Zöld Fesztivál" elismerést is kiérdemelt Szigetnek, de mindent összevetve úgy érzem, elégedettek lehetünk a törekvéseikkel. Hogy a nyári fesztiválok tényleg tiszta, környezetbarát rendezvények legyenek, ahhoz a szórakozni vágyó fiataloknak is meg kéne tenniük a magukét. Mert a szervezők nem tudnak több tízezer ember helyett tudatosan viselkedni, csak megadják erre a lehetőséget. Egy apróságot azért hiányoltam: a csapolt sör még mindig eldobható műanyag pohárban jön át a pult fölött a szám irányéába, és ez nem helyénvaló. Jó lenne egy olyan rendszer kialakítása, melyben strapabíróbb poharakat adnak a tisztelt vendégeknek, melyek moshatóak és újratölthetőek. A ZöldÖvezet működteti a repohár rendszert, melyet egyre több rendezvényen alkalmaznak, pl SZIN, Hegyalja és Fekete Zaj fesztiválokon. Korábban írtam egy beszámolót az erdélyi Tusványos fesztiválról - technikai baki miatt sajnos elveszett - melyben felhívtam a figyelmet egy érdekes eljárásra, melyet a Szigeten is nyugodtan lehet alkalmazni. Ott úgy ösztönözték az embereket arra, hogy ne járkáljanak nyugodtan szétdobált poharak közt, hogy 99 darab összeszedett pohárért cserébe ajándék 1 korsó sört adtak.

Ha sikerül majd egyszer elérni, hogy a fesztivállatok változtassanak szokásaikon, akkor remélhetőleg eljön az a nap is, amikor mindenki remekül tud szórakozni szemetelés és egyéb szennyezéő tevékenység nélkül. Búcsúzóul egy magyar nóta, melyből a poszt címe lenyúlatott: