Nemes Gábor vezetővel együtt képviseltem a Szentimrevárosi Egyesület Zöldkörét a TeSzedd országos akció keretein belül Kamaraerdőn. Budapest egyik legeldugott része ez, olyannyira, hogy míg odaérsz, el kell hagynod a város területet, és egy ideig a városon kívül kell utaznod, ha busszal vagy kocsival mész. Ugyanakkor csodálatos villák, házak is vannak ott, és alapvetően egy szép környék (lehetne), ha nem lenne az a sok illegális szemétlerakó, amely arra terem. Márpedig az van, méghozzá, mint mondtam, szép számmal.

Némelyikünk azt remélte, sőt talán volt, ki nem is kételkedett benne, azokat számoljuk föl aznap. Ám tévedett. Az egész akció arról szólt, hogy az út mentén szedtük az ott szorványosan, ha nem is magányosan heverő (főleg, de nem kizárólag) hol jobb, hol rosszabb állapotban lévő palackokat, ami ugyan nem lett volna rossz, hogy ha teljesül mellette pár feltétel: a forgalom leállítása (a szemétszedők folyamatos veszélyben voltak, a pár polgárőrnek is, a kocsivezetőknek is kellemetlen perceket okozott a feszültség, nem is beszélve a lassítások és gyorsítások okozta fokozott kipufogógáz-kibocsátásról), a (szerves vagy felbomló anyagból készült) zsákok, kesztyűk, és nem utolsósorban a mellények biztosítása a szervezők részéről, valamint a különböző gyűjtőközpontok felállítása, amely csökkentette volna az állandó teherautózást, illetve a különböző hulladékok szelektív gyűjtése. Hisz végeredményben csak több lett a szemét: ugyanis nem egyéb történt, mint az, hogy szépen átrakosgattuk, utána elszállították a szemetet az út mentéről valamilyen számunkra ismeretlen legális szemétlerakóra, és csak megnöveltük a használatban lévő, olajból készült nem felbomló zsákok számát. Nem is kevéssel.

Miközben – mint mondtam – az illegális szemétlerakók ugyanúgy éltek és virultak, és élnek és virulnak mind a mai napig. Ám a legtöbbünk ezekre nem is gondolt. Egy jó páran “siettek”, “nem volt idejük” - ezért nem szedték szelektíven a szemetet. Érdekes, miért nem volt idő erre, ha már úgyse fogtunk hozzá az igazi feladatokhoz, ráadásul a legtöbben nem is vette tudomásul, hogy azok vannak.

Ez is a remek szervezésnek köszönhető, amely azzal kezdődött, hogy tíz órai hivatalos kezdet mellett a “góré” valamikor negyed tizenegy után gurult a helyszínre, és valaki szólt, és lehetett zsákot kapni. Ugye volt valaki, aki tudta, hogy hol van nagy szemétlerakó, de azzal nem törődött senki, mert a “góré” utasítására az út mente felé toppantunk, már amennyiben lehetett abban a melegben toppanni. A folytatásról már szóltam.

Mégis valamikor bemerészkedtem az egyik illegális szemétlerakóra, és elhoztam onnan egy, talán másfél zsáknyi dolgot – de amikor a mi zsákunk is – s egyben társam türelme is – elfogyott, haza kellett indulnom. Villamossal jöttem, azon pedig egy jó pár emberrel találkoztam, akikkel szedtem – pedig akkorra csak 12 óra múlt. Érdekes, vajon ők is csalódtak. Hisz ott voltak mind a hivatalosan részt vevők, mind a kevés önkéntes közül is jónéhányan. És ugye sietni kellett...

Egyik nap annyira kiakadtam azon, hogy milyen bonyolult külföldi számlára valutát utalni egy magyar bankban, hogy elegem lett mindenből és nem mentem el a 47-es körtéti megállójáig, hanem fölültem az első 7-esre vagy 173-esre, amely szembejött velem. Régen abbahagytam a buszozást a körtér és az Astoria között, emlékeim szerint amikor újraindult a villamosforgalom a Szabadság hídon. Sebaj, mondom, kipróbálom ezt is. Állítólag gyorsabb.

A frászt. Kész csoda, hogy nem előzött meg egy másik busz. Mi ugyan nem előztünk meg egyet se, bár vezetőnk tett rá egy-két kísérletet – épp egy hasonló sorsú 7-essel vagy 173-assal szemben. Meleg volt bent és büdös mint a bűn, közben mellettünk szó szerint elsuhantak egymás után a villamosok, vígan a Szabadság hídra, és igen, irigyeltem a rajtuk ülőket. Kicsit mérges voltam magamra, hisz tudtam, hogy én is köztük lehettem volna.

Nem vitatkozom azzal, hogy a busz alapból gyorsabb tud lenni, nem tagadom, hogy nagyobb a sebessége a villamoséhoz képest, ám van egy körülmény, amelyről sokan hajlamosak megfeledkezni. A villamos menetrendje úgy van összeállítva, hogy ne alakuljanak “dugók” a vágányon. Sőt, ha valaki valaha is várt pl. a Bertalan Lajos utcai villamosmegállóban, az tapasztalhatta, hogy a villamosok irányonként váltogatják egymást: egy a Deák felé, egy a Batthyány felé, egy a Deák felé, 18-as (mivel a 18-as és a Batthyány felé közlekezdő villamosok mind ritkábban járnak, mint a Deák felé közlekedő 47-es-49-es pár.) A villamos ugyan nem tud beelőzni, ám hányszor nyílik lehetősége egy hetesnek megelőzni bárkit is, különösen csúcsórában? (Márpedig az átlagos hallgató reggel, csúcsórában megy egyetemre, és akkor értelemszerűen sokkal jobban siet, mint az esti csúcsórákban, amikor (pardon, ha) hazamegy. ) Kíváncsi vagyok, készített-e valaki statisztikát arról, hogy évente hány órát tölt értelmetlen, elkerülhető dugókban a 7-es – 173-as páron? Énnekem ez az idő és tökéletesen elég volt, statisztika nélkül is, hogy levonjam a számomra releváns következtetéseket:

1. Egy busz csak buszsávon tud egy villamosnál gyorsabban hajtani.

2. Buszsáv nincs mindenütt

3. Ha a buszsávra kerülve, a busz be is tudja hozni a különbséget, attól nem fognak regenerálódni az idegeim és a várakozás alatt elhasznált agysejtjeim

Mostanában végre biciklizni is kezdtem, de arról majd legközelebb.  

Újbudán nemrégiben új szakértő vette át a jegyzői feladatokat, aki csak annyiban új, hogy előtte másutt dolgozott – éspedig Törökbálinton és Érden. Bemutatkozóul szolgáló interjújában az azonos nevű újságban Újbuda új jegyzője egy új világot kíván építeni, melynek szerinte egyik alappillérének a papírmentes hivatal kialakításának kell lennie. Derék elhatározás, annál is inkább, mert már az Új Magyarország fejlesztési tervben is lefektették a papírmentesítést mint alapvető célt, ami Újbuda polgármesteri hivatalát illeti.

A papírmentes során a szakember előző két munkahelyén elért eredményeket tűzte ki célul. A következőket mondta el róluk:

“Ott már teljesen papírmentes a képviselő-testület munkája, minden elektronikusan, az internet segítségével működik. A Hivatal dolgozói is elektronikus úton tartják a kapcsolatot egymással. Csak a papírmentes munka bevezetésének évében, 2008-ban 4 millió forintot spórolt meg Törökbálint Önkormányzata de ez a módszer az ügyintézést is jelentősen felgyorsítja. “

(Újbuda, XXI. évf., 13. szám, 1. oldal)

Ugyanis minden bizonnyal szavahihető emberrel van dolgunk, nincs okunk kételkedni abban, hogy 4 milliót spórolt meg a hivatal, az meg mindenki számára világos, hogy – legalábbis azok számára, akik tudják kezelni – az elektronikus ügyintézés egyszerűbb. Ám furcsa módon hiányzik innen az a megfigyelés, hogy sokkal kornyezetbarátabb! Nem teszi egyértelművé azt, hogy hány fa életét mentenénk meg, mennyi vizet spórolnánk meg, ha kevesebb papírt használnánk fel ügyintézés közben!

Sok sikert kívánok Újbudának. Hajrá! És nagyon örülnénk, ha egyszer hívószámokat se kellene húznunk.  

Számos hagyomány és hiedelem foglalkozik a gyógynövények kedvező élettani hatásával, manapság a tudomány is kezdi kutatni és elismerni a gyógyfüveket. Örömteli esemény volt Pécsett a Tudományegyetem Általános Orvosi Karának Farmakognóziai Tanszékének gyógynövénykert létesítése a Gyógyszerész Szak Rókus utcai épületének udvarán. A gyógynövénykert célja elsősorban friss növényanyag bemutatása, a gyógynövényismeret bővítése a pécsi gyógyszerképzésben résztvevő hallgatók kötelező és szabadon választható kurzusaihoz. A gyógyszerész hallgatók  a Farmakobotanika tárgy gyakorlatainak mindkét félévében élőben tanulmányozhatják az egyes taxonokat és morfológiai bélyegeit, valamint félévente egy alkalommal a kerti munkálatokban is részt vesznek. Olvashattuk dr. Papp Nóra cikkében, melyet a Az Európai Unió Agrárgazdasága (2010.15 évf. 4.szám) című folyóiratban publikált. A környezettudatos ember saját és környezete érdekében igyekszik minél kevesebb szintetikus terméket fogyasztani. Egészségünk megőrzése érdekében a napjainkban reneszánszát élő gyógynövényeket hasznosíthatjuk. A körültekintés itt is elengedhetetlen, erős hatású gyógynövényeket ne használjunk, csak a bevált jól ismerteket. Szakemberek megkérdezésével persze mi is bővíthetjük kiskertünket néhány hasznos gyógy- és fűszernövénnyel. Az esztétikai hatás sem elhanyagolható. Egészségünkre!

Sokunkban felmerül a kérdés mi is a helyes megoldás a kullancs fertőzöttség  társadalmi kezelésére. Egy részről a prevenció helytálló, másrészről viszont vannak olyan alkalmak amikor nem áll módunkban különféle rovar riasztót elővenni. Gondoljunk csak egy spontán kerti sütögetésre, piknikre. Volt olyan "vegyszer" ami biztonságosan védett egy terület kellemetlen és annál veszélyesebb vendégeitől, ezt azonban az EU-ban tiltó listára tették. A szer körültekintő használatával lokális védelmet kaphatott egy óvoda kertje, kórház park, közintézményi- vagy magánkert. A mérhetetlen mennyiségű emberi szenvedés amit ezek az apró "jószágok" okoznak kezdik egyértelművé tenni, megoldást kell találni mihamarabb a problémára. Nem kerül-e többe az egészségügynek a drágábbnál drágább kullancstesztek finanszírozása? Nem káros a környezetre a mértéktelen antibiotikum fogyasztás, minimum 3 hónap. Mért jó az ha a rehabilitáció évekig elhúzódhat egy Lyme-kórós fertőzés után.

Volt olyan kutatás amely szerint egy gomba elpusztítja a kullancsot itt abba is maradt a téma. Védőoltás sincs mindegyik kullancs által terjesztett fertőzés ellen. Megoldás valószínűleg abban lenne ha kompetens személyek összehangoltan döntenének. És nem kell félni; a cél nem az, hogy az ország egészét permetezzük (hallottam olyan szakembert aki ettől tart). Csak ésszerűen!

"A világ erőforrásai elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki szükségleteit, de nem elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki mohóságát.„

Mahatma Gandhi

A hazai mezőgazdaságban azon kis és középvállalkozók számára, akik növényházban folytatnak kertészeti termelést rentábilis, jövedelmező lehetőség a geotermikus energia felhasználása. A fosszilis energia hordozókkal szemben versenyképesség növelő.

A Kárpát-medence és Alföld egy ártézi medenceként képzelhető el, nagy nyomással a talajfelszín alatt 500 méterrel, ezért pozitív kutak fúrására alkalmas, ebben a mélységben már bizonyosan termálvizet nyerünk. Negatív kutak esetében szivattyú használata kell a víz feljuttatásához. Az Alföld adottságai ezt nem igénylik. Fontos a felhasznált rétegvíz visszajutatása ehhez, három tényezőt kell figyelembe venni:

- hő szennyezés elkerülése érdekében nem szabad felszíni vizekbe juttatni

- kémiai összetétele miatt felszíni vizekbe juttatni ökológiai szempontból előnytelen

- ugyanabba a rétegbe kell visszajuttatni ahonnan a víz kivételezés megtörtént

Egy vállalkozás fejlődése során különböző szakaszokat jár be, a növekedéssel párhuzamosan pedig mindig  egyre távolabbi jövőképet kell megfogalmazni a tulajdonosoknak, ahol fontos a költségkímélő és zöld szemlélet. 2003. január 4-én lépett hatályba az „Épületek energiafelhasználása” című, az Európai Unió által kiadott direktíva, amely uniós csatlakozásunk után ránk is kötelezettségeket ró. Az épületek energiafelhasználásának csökkentésére kell törekedni főként az energia ellátás biztonsága érdekében, mivel a jelenlegi tendenciát követve az európai közösség 2030-ra a felhasználásnak mintegy 70 százalékát tudná belső forrásból fedezni, valamint környezetvédelmi okokból, mert a  CO2 –emisszió 94 százaléka az energiatermelésből és felhasználásból származik. A 2005-ben elfogadott kiotói egyezmény elfogadásával hazánk is csatlakozott ahhoz a célkitűzéshez, mely szerint 2008-2012 között az EU tagországai 5,2 százalékkal csökkentik az üvegházhatású gázok– ezen belül is a szén-dioxid –kibocsátását. Az elavult rossz technológiák, a rossz hőszigetelés a pazarló vagy csak rosszul tervezett fűtés és világítás mind fölösleges energiákat használ fel. Összefoglalva elmondható, a geotermikus energia környezettudatos felhasználása a releváns KKV-nak hosszútávú jövedelmező célkitűzés. 

Kedves olvasók! Emlékeznek még, milyen volt gyermekkorukban a balatoni nyár? A rendszerváltásnak nevezett esemény előtt született emberek bizonyára értik mire célozgatok. Nem volt még Balaton Sound, tangapapucsban csoszogó bikinis lányok, homokos strand és még sok más újdonság, melyek ma már természetesnek számítanak. De volt akkor is rengeteg olyan dolog, melyek mind a mai napig meghatározzák a balatoni életstílus hangulatát: lángos, kertmozi, hideg sör, rettenthetetlen horgászok, vitorlás hajók... Egy dolog viszont nagyon megváltozott azóta: a nádas!

Lehet, hogy a nádas nélkül eljön a Balaton alkonya? Fotó: Vad_Alma, 2011.július

Érdekes, hogy pont a napról szól ez a bejegyzés. Néhány napja egy finn lapban megjelent egy esetleges – a napon való klimaváltozás okozta – globális lehűlésről szóló cikk. Röviden az a lényege, hogy léteznek az ún. napfoltokról lenne szó, amelyek bizonyos időközönként meg-megjelennek, illetve el-eltűnnek, az utóbbival jelentős hőmérseklet-csökkentést okozva. 2020-re egy drasztikus csökkenéssel számolhatunk, amilyen eddig állítólag mindössze háromszor volt a világ történetében, és mind a három alkalommal jégkorszakot vagy ahhoz közeli állapotot eredményezett. Ha beválik jóslásunk – mondja az egyik tudós – alkalmunk lesz a valóságban, a gyakorlatban megvizsgálni, milyen hatással van a napsugarak gyengülése a Föld időjárására.

Vagyis – magyarán mondva – melyik erősebb? A természet védőmechanizmusai, vagy az ember destruktív tevékenysége? Hiszen hogy máshogy lehet fölfogni a napnak eme ciklikusságát, mint az egyensúlyra való törekvés jelét? Egyensúly, amely felborítására az ember megjelenése óta, de különösen az ipari forradalom óta rendszeres és – valljuk be – nem feltétlenül sikertelen kísérleteket tesz. Ezt is egy kísérletnek tekinti most a tudósoknak az a része, aki bízik a 2020-ra bekövetkezendő “napnyugvásban” - amely nem tévesztendő össze a napnyugtával. Azért mondják napnyugvásnak, mert amit napfoltnak nevezünk, az nem egyéb, mint a napon dúló vihar “vetítése”. A finn újságírók a szóban forgó állapotot betegséggel, míg brit kollégáik mintegy téli álommal hasonlítják össze. Szóval a nap akkor megy “aludni”, amikor elfárad, amire általában 11 évente kerü sor. A jelek szerint most úgy néz ki valamennyivel fáradtabb (vagy ha északi nyelvrokonaink metaforájával élünk – súlyosabb a betegésge), így akár betegséggel, akár puszta fáradtsággal van dolgunk hosszabb pihenésre van szüksége. De erről az ördög nem alszik, aminél fogva mi lelkiismeretünknek se szabadna. Most ugye nem a véleményt nyilvánító tudósok britek, hanem csak az azokat közlő lap az, ám attól, hogy bekövetkezik egy ilyen klímaváltozás a napon, nem szabad megfeledkeznünk: ami a Napon történik lehet is hatással ránk, de ami itt történik, az nem hat ki a Napra – hanem csak saját magunkra, vissza. Valamint gyermekeinkre, unokáinkra stb. Más szóval: ha most hűvösebb is lesz egy darabig, az emberiség beindította folyamatok nem állnak meg, és amikor újra “fölébred” a nap, hozzáadódik az akkori aktuális hőmérseklethez (amely közben az emberi tevékenység eredményeképpen kétségkívül csak nőni fog, ha úgy megyünk tovább, ahogy eddig) a viharok dúlása okozta melegség.

Összegzésül: a kis jégkorszak nem megodás, ha most, ha 2020-ben következik be. Ezzel a véleménnyel korántsem ért egyet a brit olvasó: tőlem függetlenül valaki hozzászólás formájában írta le (nagyjából ezeket), és ezzel a “worst rated comments” listájának élére került. Miközben egy másik – ironikusan vagy komolyan gondolt, illetve vett hozzászólásával – hogy

“Now we can line up against the wall the lines of eco facists once and for all” -

egyenest az 5 legjobban értékelt hozzászólás közé ugrott.

Igen, mert aki nem akar felelősséget vállalni, az bármit elhisz, ami amellett szól, hogy nem is kell, legyen is bármilyen számú bizonyíték arra, hogy igenis kell.  

Múlt ősszel mindenkit megrendített a vörösiszap-tragédia, ugyanakkor azok közül sokan nem gondolnak rá, akik mind a mai napig a kukába dobják – ha nem épp az utcán hagyják heverni – sörös vagy energiaitalos dobozukat.

Pedig jóval kevesebb vörösiszapot termelnénk, ha azok a hulladékfeldolgozó gyárakba kerülnének.

Egy ideje fölszedegetem őket, pontosabban persze egy részüket, mivel az összeset nyilván nem tudom. Sokan biztos csövesnek tartanak vagy betegnek néznek, vagy legalább alantosnak tartják, amit csinálok. Szerencsére ez nem különösen érdekel.

Az viszont baj, ha valaki megakadályoz benne, mint múltkor, amikor megpróbáltam fölszállni a 979-esre pár sörös dobozzal kezemben. A biztonsági nem engedett föl.

Mert tilos, talán. Bezzeg senkire nem szólna rá, ha a kukába rakná vagy az utcára dobná, mint azok tették, akiknek a cuccait azon éjjel fölszedtem. Pedig az az igazi baj. Aminek tilosnak kell lennie – és amiért bírság járna. Őröket kéne tehát alkalmazni, akik többek közt a vörösiszap-termelő termékek megfelelő helyre kerítését ügyelhetnék.

Ami jó volt abból, az az volt, hogy gyalog mentem tovább a Boráros felé, és az úton még néhány dobozhoz volt szerencsém. Illetve, hogy a 6-osra már problémamentesen szállítottam föl őket. Ez talán annak volt köszönhető, hogy igazolásul néhány üres műanyag palack is kísérte őket (szintén friss gyűjtés eredménye), no meg az is lehet, hogy az ott éppen rongáló buliból hazafelé tartó fiatalamberekhez képest meglehetősen békésnek tűntem, még öt-hat sörösdobozzal a kezemben is. Vagy a biztonsági egyszerűen érezte, hogy ciki lenne nem fölengedni engem, ha nem teszek semmi rosszat, miközben a föntebb említett alakok zavartalanul utaznak tovább. Mindenesetre piros pont jár neki érte, mert sötét volt és hideg.

Kár viszont azért, hogy nem volt nálam egy zacsi, mert azért volt még egy pár doboz, aminek nem ott kellett volna maradnia, ahol végül is, sajnos, maradt.