Figyelem! Ennek a bejegyzésnek van folytatása is: II. rész, III. rész!

Mielőtt elkezdenék komolyabb bejegyzéseket írni ezen a blogon, úgy érzem közölnöm kell egy kis ars poeticát. Leírok mindent, amit a témáról gondolok, érzek, tapasztalok; a későbbiekben pedig erre a poszt-sorozatra tekintsenek vissza, ha nem értenék kissé bonyolult világnézeteimet.

Válaszolnék a költői kérdésre: Miért fontos a környezetvédelem egy ipari termék- és formatervező szakos hallgatónak? Nos, a válaszhoz kicsit értelmeznünk kell magát a kérdést, mint amikor középiskolában elemeztük a verseket. Az első szó: "miért". Ezzel már beismertem, hogy az állítmány, vagyis a "fontos" már tény, tehát nem kell kérdeznünk, hogy fontos-e a környezetünk védelme. A mondat alanya a "környezetvédelem". Sokan már azzal sincsenek tisztában, hogy mit jelent ez a szó, vagy csak félreértik, rossz fogalmakkal azonosítják. Elmondom hát, hogy számomra mit jelent ez a kifejezés, s ezzel talán a kedves olvasók is közelebb kerülnek magához a fogalomhoz, ami emögött a hosszú, kellemetlen szó mögött áll.

A környezet védelme nem egy harc, amiben képzelt ellenséget kell legyőznünk. A környezetet szándékosan nem támadja senki, csupán áldozatául esik a tudatlan viselkedésünknek. Ezért nem is tudom komolyan venni az olyan "környezetvédőket", akik dzsihádot hirdetnek minden ellen, ami jelenleg az emberiség életszínvonalát biztosítja: ipar, közlekedés, stb. Ha valóban visszatérnénk a természetes életmódunkhoz, akkor újra lehetnénk ősemberek, akik barlangban élnek, de még a tűzzel nem kezdenek el játszani. Én nem ezt szeretném, hanem inkább a 21. században kéne megtalálnunk azt az életmódot, ami környezetünk számára is élhető. Ennek pedig - reményeim szerint - előbb-utóbb megtaláljuk a racionális módját, és akkor a "környezetvédő" már nem olyan ember lesz a köztudatban, aki odaláncolja magát a fákhoz és a koala macikhoz. Saját magát védi az az ember, aki környezettudatosan él, a jövő nemzedékeinek pedig ezt az alapelvet kellene követnie.

És most tömören megmagyarázom az "ipari termék- és formatervező szakos hallgató" kifejezést a kérdésben, merthogy egy ilyen személynek (vagyis jómagamnak) a szemszögéből vizsgáljuk a témát. Valahányszor megkérdezik, mit tanulok az egyetemen, mindig elmondom ezt a rémesen hosszú elnevezését a szakomnak, ennek következtében pedig csodálkozó arckifejezéseket, és buta kérdéseket szoktam kapni. "Akkor ti sokat rajzolgattok?" Hát nem egészen. A terméktervező mérnökök olyan műszaki szakemberek, akik termékekkel látják el a piacot. Ha esetleg nem lenne világos, mit jelent a termék fogalma, a tisztelt olvasó menjen el egy boltba, vegyen le valamit a polcról, nézze meg: na, ez egy termék. Gyakorlatilag minden olyan tárgy, ami előrébb vitte az emberiség fejlődését, az első kőfegyvertől egészen az elektromos autóig, valójában a designerek agyszüleménye. Ez az alkotó képesség az, ami az embert kiemelte a környezetéből, és bizony nagy felelősséggel jár. A formatervezőnek az a feladata, hogy a többi ember helyett vállalja ezt a felelősséget, és termékeivel hozzájáruljon a fejlődésünkhöz. Többek közt ezt a szakmát tanulom, és ezzel eljutottunk az alapkérdéshez, melyre egy kis agyfárasztás után végre választ is adok - a magam módján.

A környezetvédelem valóban fontos dolog; de egy formatervezőnek másképp, mint egy lelkes aktivistának, aki a sok probléma közül kiválaszt magának egy szimpatikusat, és az ellen tiltakozik jó hangosan, hogy mindenki lássa: ő bizony zöld. Csakhogy az ilyen emberek, akik látványosan hirdetik a maguk "környezettudatát", valójában nem élnek környezettudatosan. Gondolhatunk olyan bakikra, mint pl. egy kerékpáros, aki felvonul a tiszta városi levegőért, aztán leül a Városligetbe dohányozni és szemetelni. Vagy egy olyan (egyébként tiszteletre és megbecsülésre méltó) háziasszonyra, aki otthon szelektíven gyűjti a szemetet, és rendszeresen hordja a legközelebbi gyűjtőbe, de fogalma sincs arról, mi történik a hulladékával a jövőben. Egy designernek a feladata, hogy megpróbálja azt, ami szinte lehetetlennek tűnik: egy terméket meg kell vizsgálni a teljes életciklusában, anyag- és gyártástechnológiai, gazdasági és egyéb szempontok szerint, hogy ismerje annak hatását a környezetre.

Sokan élünk ezen a bolygón, és rengeteg dologgal foglaljuk el magunkat életünk során. Kizárt, hogy mindenki mindig mindenre odafigyeljen. Az egyén helyzetét az könnyítheti meg, ha a közösség tudatosan bocsátja rendelkezésére a szükséges dolgokat. Egy terméknek a teljes életciklusában olyan kapcsolatban kell állnia a környezetével, hogy az ne okozzon károsodást. Én ebben látom a választ a "miért?"-re: azoknak a szakembereknek, akik termékekkel látják el a világot, kötelességük úgy tervezni, hogy tekintettel legyenek a jövőre. Azért választottam egyebek mellett ezt a hivatást, és azért kezdtem el írogatni a Hatodik Elem blogba is, mert nem bírom tétlenül nézni, hogy manapság a fejlődés csak a látszat, valójában egy helyben toporgunk. Közben folyamatosan szennyezünk mindent magunk körül, és saját magunkat is. Nem vagyok borúlátó; sőt, optimistán látom a jövőt, melyben a hétköznapi embereknek is teljesen megszokott dolog lesz, hogy nem kell benzint égetnie, energia-zabáló lámpát égetnie és több tonna papírt fölöslegesen elhasználnia.

A folytatásban részletesebben ismertetem a környezettudatos tervezés fogalmát.