„Megfelelő tápértékű és biztonságos élelmiszerhez jutni minden ember joga.”

(WHO)

Környezetünk védelmében, egészségünk érdekében fontos a megfelelő minőségű élelmiszerek forgalmazása és fogyasztása. Kiemelten fontos az előállításnál a környezettudatos szemlélet, az újrahasznosítható csomagolás, minél kevesebb káros adalékanyag felhasználása. A veszélyes és gyanús adalékanyagok felhasználásának mérséklése, esetleg megszüntetése. Vigyázat, az E 123 erősen rákkeltő! Az USA-ban és Oroszországban tiltott a használata. Az E 330 a legveszélyesebb, fokozottan rákkeltő adalék, a Düsseldorfi Orvosi Egyetem gyermekklinikájának megállapításai közt szerepel.

Társadalom-biztonsági, sőt, stratégiai jelentőségű kérdéssé vált a népesség egészséges táplálékkal és ivóvízzel való ellátása, melyről alapvető emberi jogként is beszélhetünk. Biztonsági kérdés, mert hatással van a közegészségügyre, és stratégiai kérdés, hogy a népesség ellátása ne behozatalra, hanem önellátásra alapuljon!

Fotó: Google képek

Mindkét tényező nyilvánvalóan hosszú távú nemzetpolitikai kérdés is, hiszen kihatással van úgy a munkaerő gazdálkodásra (a betegállomány és munkanélküliség viszonylatain keresztül), miként befolyásolhatja az elvárható népesedési mutatókat is!

A közelmúltban sajnálatos módon bekövetkezett élelmiszerrel kapcsolatos botrányok − gondoljunk csak a franciaországi lisztéria baktérium által okozott halálesetekre, a dioxinos csirkékre, a paprika aflatoxin tartalmára, az Ír sertéshúsbotrányra, az indiai guar-gumira vagy a kínai melaninra, miként a hazai közétkeztetésben előforduló ételmérgezésekre is −, melyek megrengették a fogyasztók élelmiszer-biztonságba vetett bizalmát.

Fotó: Google képek

Általános jelenség, hogy − különösen a fejlett gazdasággal rendelkező országokban − az élelmiszer termelése, feldolgozása térben és időben elválik egymástól. A nagy mennyiségben előállított − ezen belül az esetleges ártalmas élelmiszerek is − a világkereskedelem vérkeringésébe kerülnek, rövid időn belül nagy számú fogyasztó vásárolja meg a világ különböző pontján. A fogyasztóknak szinte nincs már rálátásuk az előállítás körülményeire, a technológiára, csak az élelmiszer-előállítókba vetett bizalma segíthet a termékek választásánál, hogy tényleg azt kapja, amire számít. (Vö. http://www. agraroldal.hu/ipar-cikk.html)

Egyre gyakrabban merül fel a jogos aggodalom: biztonságosak-e a termelt és importált élelmiszereink? Milyen kockázatokkal kell számolnunk? Melyik gyártó termékeiben bízhatunk meg? És mindig biztosak lehetünk-e abban, hogy az adott élelmiszer-előállító termékei nem jelentenek-e az emberi egészségre ártalmas veszélyforrást, illetve megfelelő minőségűek-e?

Az intenzív nagyüzemi mezőgazdaság helyett és mellett, mely a magas vegyszerigénye mellett még talajeróziót is okoz, meg kell erősítenünk az egyéni gazdálkodást, a feldolgozó házi manufaktúrákat, biztosítva számukra a feltételeket!

Támogatni kell a kárpát-medencei fajták termesztését, és törekedni kell a vegyszermentes, fokozottan bio-organikus növényvédelem térhódítására. A figyelem középpontjába kell tartanunk azt, hogy nemcsak az élelmiszer-előállítás, hanem a forgalmazás során is biztosítva legyen az élelem megóvása a külső fertőződésektől, fizikai szennyeződésektől. Mindezt annál is inkább sürgetni kell, mert Magyarország az elkövetkezendő évtizedekben széleskörűen, igen komoly kihívások elé néz. Tekintve, hogy hazánk kevés ágazatban önálló, a globális gazdasági és ökológiai folyamatok különösen súlyosan érinthetik. A globális éghajlatváltozás miatt hazánkban az átlaghőmérséklet emelkedése mellett a következő évtizedekre az éves csapadékmennyiség csökkenése, de főként eloszlásának átrendeződése várható (több csapadék télen és kevesebb nyáron).

Fotó: Google képek