Oh, én még nem is tudom, hogy kezdjem el...

Először tehát ott, vagyis azzal, hogy hol vagyok...hisz nem akárhol, hanem Tallinnban! Igen, nevezetesen Európa egyik kulturális fővárosában. De talán nem sokan tudják, hogy Tallinn akár Európa elektronikus fővárosa is lehetne. Észtországban – és főleg itt ugyanis – szinte bárhol lehet netezni, még buszokon és egyéb járműveken is. Egy csomó minden digitalizált és elektrizált.

Szóval, nagyon jó itt lenni. Igazi civilizáció.

Mégis lehet olyanokat tapasztalni, amelyek kétségbe vonják az előző mérvadóságát, holott korántsem jelentéktelen az, hogy ott áll az ország, ahol.

Egy egyszerű, a wifi meglétének vagy éppen hiányának kérdésénél jóval mindennapibb problémáról lenne szó. A Tallink Express szállóban vagyunk elszállásolva, ahol is, ahhoz, hogy föl tudd kapcsolni a villanyt a fürdőben, ugyanezt kell tenned a szobában is: legalább is első nézésre.

És ugyan lehet, hogy mégsem.

(És az egy másik kérdés, hogy a szobatársad fütyül a környezetvédelemre, és nem hagyja megoldani a problémát, mert sötétben - azt hiszi - nem tudja kezelni a helyzetet, s egyszersmind pazarolja a vizet.)

Ami jelentős, az az, hogy egy ilyen szinten álló országban, egy központinak mondható szállodában az ember azt várná el, az lenne a természetes, ha nem kéne senkinek a türelméhez vagy éppen környezettudatosságához folyamodni, hogy ne égjen egyszerre két lámpa fényes nappal. És nem az, hogy meg lehessen oldani a problémát – hanem az, hogy ne is kelljen.