Fotó: lci.tf1.fr

Igaz vajon, hogy sokatoknak semmit nem mond Pierre Pellerin neve? Ha valamelyikőtöknek mond valamit, le a kalappal előtte. Nekem ugyanis nemrégig abszolút semmit sem mondott.

A most “idős” és “beteg” orvosprofesszor 1986. április 29.-én a SCPRI (a francia sugárzásvédelmi központ) igazgatójának minőségében azt nyilatkozta a TV-nek, hogy “A [mag] felhő tulajdonképpen senkit nem veszélyeztet.”

Jelen pillanatban 656-an vannak, akik idősek vagy kevésbe azok, de mind betegek, és igazságra várnak, bár egyre fakuló reményben. Mert már elmúlt 25 év...

Természetesen ilyenkor az elpusztított földek, növények és állatok még fakóbb reménnyel lehetnek: az ő véleményüket ki sem kéri senki. Őket nem védi az igazságügy ilyen esetekben. Őket elfelejtették.

És hiába múlt el 25 év, az embereknek ettől nem lesz jobb – de nem lesz jobb a föntebb említett földeknek, növényeknek és állatoknak sem.

És hiába múlt el 25 év, a történet ma is ismétlődik! Ma is ugyanúgy győzködnek, hogy nem veszélyeztet minket az üvegházhatás, a globális felmelegedés, a globális pusztítás...

És hiába haladt, hiába nagyobb a tudományunk: az eszünk ugyanott van, ha nem fejlődött vissza.

Ma is találni olyan szakembereket, akik vagy nem azok, vagy pedig éppen ilyen-olyan megfontolásokból olyanokat nyilatkoznak, amelyek következményeit ártatlanok százai, ezrei viselik éveken át, akár egész (néha váratlanul rövid) életük végéig. Nem is beszélve a már lépten-nyomon, már-már untig szóba jövő kék bolygóról, anyaföldünkről.

A szakembereknek pedig egyértelműen nem szabad politikai érdekeknek beadni a derekukat, ugyanis akkor már nem lesznek szakemberek. Ugyanakkor nem biztos, melyik veszélyesebb: az, ha egy szakember politikát csinál, vagy az, ha egy politikus a szakembert játssza.

Egy viszont biztos: ha valaki politikát akar csinálni, mindenképpen szakembernek kell lennie, vagyis szakpolitikát kell csinálnia. Akkor is, ha nem azt csinálja, aminek tanult. Tehát, ki kell választania egy szakterületet, amellyel foglalkozni akar politikusként, és alaposan meg kell ismernie: így indulhat neki a nagy karrierjének. Ha pedig úgy indul hivatásos politikusnak, hogy egyetlen szakterülete maga a puszta politizálás lesz, akkor inkább ne is induljon... Mert ilyen hivatásos politikusok és a voltaképpen rájuk hallgató (“szakember”) tanácsadóik olyan robbanékony koktélokat képesek bekeverni, amelyek ereje és kihatása akár több Csernobili katasztrófáéval egyenlő...