Augusztus 28-ával véget ért az ország zöld fesztiváljaként emlegetett Szegedi Ifjúsági Napok. Lelkes környezetvédőként evidens volt, hogy hova megyek fesztiválozni, és ha már ott voltam, igyekeztem alaposan felmérni a terepet, hogy mennyire beszélnek zöldséget a SZIN-esek, vagy tényleg azok.
· Hulladék: A legelső dolog, ami az embernek eszébe jut a fesztiválokról, meg a környezetvédelemről, a hulladéktermelés. A Sziget például egy kisebb falu havi hulladékmennyiségét produkálja egyetlen hét alatt. Itt a repohárnak köszönhetően fajlagosan sokkal kevesebb keletkezik. Kíváncsi voltam, hogy én mint kicsit tudatosabb egység sugarú SZIN-es vajon az átlag alatt vagy fölött vagyok hulladéktermelésben, ezért fesztiválozó társammal lelkesen eltettünk az utolsó szalvétáig mindent, hogy a végén lemérjük, mennyit szemeteltünk. A végeredmény: kb. 15 l hulladék/2 fő. A legtöbb része műanyag és alumínium volt, papír alig keletkezett. A szelektív gyűjtés természetesen jelen volt, így a részünkről nem sok minden került a kommunálisba. Sajnos a szervezők, akiket kérdeztem, nem tudták megmondani, hogy mennyi hulladék keletkezett összesen, mivel ezek az adatok csak egy-két hét múlva lesznek elérhetőek, de a szelektív mennyisége hozzávetőlegesen 50 m3.
Amit személy szerint hiányoltam, az a repohár rendszer bővítése volt. Amekkora tumultus volt esténként a Jäger pultnál, akkora sor állt másnap reggel a kis büfénél a kávéért. Koffeinmániások lévén ugyanígy tettünk mi is, ennek következtében jó néhány kávés poharat összegyűjtöttünk a 4 nap alatt.
8/10
· Kaja: ennél már nem tudok olyan sok pozitívumot elmondani. A kommersz strandkajákon kívül nem igazán lehetett mást találni. Ha pedig vegetáriánus vagy, választhattál a tejfölös lángos vagy a kovászos uborka repertoárja között. Egyébként meg ehetted a kilós grillcsülköt – aranyáron. Egy fenntartható fesztiváltól elvártam volna, hogy valamilyen szinten ösztönözzön arra, hogy kevesebb húst együnk, ez azonban abszolút nem volt jelen. A menü hiányosságait a szervezők pótolták ugyan annyival, hogy lehetett ételt behozni, szóval, mi sem maradtunk éhen.
6/10
· Kommunikáció: természetesen a Tisza-parton is lehetett bálnát menteni a Greenpeace-szel, vagy a fair trade kereskedelemről és egyéb okosságokról tájékozódni a civil szervezetek standjainál. Visszatérő SZIN-esként hiányoztak tavalyról a mindenféle feliratok és üzenetek a fákról, ezeket kár, hogy idén nem rakták ki.
Saját bőrömön tapasztalt nagyon nagy ötlet azonban a babzsák fotel. Amikor egy sátorba betévedve kómásan reggel lehuppansz egy ilyenbe egy kávéval a kezedben, tényleg azt érzed: „Aaahdejó… én innen fel nem kelek… dumáljatok bármiről.” Így csöppentünk mi is egy atomenergiáról szóló előadásba, ami még érdekes is volt.
8/10
· Zene: ha már zenei fesztiválról van szó, tegyünk erről is említést egy pár mondat erejéig. A zenei repertoár mindenképpen fair trade-nek mondható, hiszen a fellépők nagyjából 90%-a magyar volt, úgyhogy támogattuk a helyi piacot, nem beszélve arról, hogy az utazással, hangszerek szállításával járó plusz CO2 kibocsátás is kisebb lett ezáltal. (Bár van egy sejtésem, hogy nem ez volt a fő szervezési szempont.) Olyan bandát azonban nem nagyon láttam a programfüzetben, akiről köztudott lenne, hogy környezetvédő (pl. Kardos-Horváth). Ennek ellenére azért minden estére találtunk 2-3 jó koncertet.
7/10
Összesítés:
7,3/10
