Érdekes, hogy pont a napról szól ez a bejegyzés. Néhány napja egy finn lapban megjelent egy esetleges – a napon való klimaváltozás okozta – globális lehűlésről szóló cikk. Röviden az a lényege, hogy léteznek az ún. napfoltokról lenne szó, amelyek bizonyos időközönként meg-megjelennek, illetve el-eltűnnek, az utóbbival jelentős hőmérseklet-csökkentést okozva. 2020-re egy drasztikus csökkenéssel számolhatunk, amilyen eddig állítólag mindössze háromszor volt a világ történetében, és mind a három alkalommal jégkorszakot vagy ahhoz közeli állapotot eredményezett. Ha beválik jóslásunk – mondja az egyik tudós – alkalmunk lesz a valóságban, a gyakorlatban megvizsgálni, milyen hatással van a napsugarak gyengülése a Föld időjárására.
Vagyis – magyarán mondva – melyik erősebb? A természet védőmechanizmusai, vagy az ember destruktív tevékenysége? Hiszen hogy máshogy lehet fölfogni a napnak eme ciklikusságát, mint az egyensúlyra való törekvés jelét? Egyensúly, amely felborítására az ember megjelenése óta, de különösen az ipari forradalom óta rendszeres és – valljuk be – nem feltétlenül sikertelen kísérleteket tesz. Ezt is egy kísérletnek tekinti most a tudósoknak az a része, aki bízik a 2020-ra bekövetkezendő “napnyugvásban” - amely nem tévesztendő össze a napnyugtával. Azért mondják napnyugvásnak, mert amit napfoltnak nevezünk, az nem egyéb, mint a napon dúló vihar “vetítése”. A finn újságírók a szóban forgó állapotot betegséggel, míg brit kollégáik mintegy téli álommal hasonlítják össze. Szóval a nap akkor megy “aludni”, amikor elfárad, amire általában 11 évente kerü sor. A jelek szerint most úgy néz ki valamennyivel fáradtabb (vagy ha északi nyelvrokonaink metaforájával élünk – súlyosabb a betegésge), így akár betegséggel, akár puszta fáradtsággal van dolgunk hosszabb pihenésre van szüksége. De erről az ördög nem alszik, aminél fogva mi lelkiismeretünknek se szabadna. Most ugye nem a véleményt nyilvánító tudósok britek, hanem csak az azokat közlő lap az, ám attól, hogy bekövetkezik egy ilyen klímaváltozás a napon, nem szabad megfeledkeznünk: ami a Napon történik lehet is hatással ránk, de ami itt történik, az nem hat ki a Napra – hanem csak saját magunkra, vissza. Valamint gyermekeinkre, unokáinkra stb. Más szóval: ha most hűvösebb is lesz egy darabig, az emberiség beindította folyamatok nem állnak meg, és amikor újra “fölébred” a nap, hozzáadódik az akkori aktuális hőmérseklethez (amely közben az emberi tevékenység eredményeképpen kétségkívül csak nőni fog, ha úgy megyünk tovább, ahogy eddig) a viharok dúlása okozta melegség.
Összegzésül: a kis jégkorszak nem megodás, ha most, ha 2020-ben következik be. Ezzel a véleménnyel korántsem ért egyet a brit olvasó: tőlem függetlenül valaki hozzászólás formájában írta le (nagyjából ezeket), és ezzel a “worst rated comments” listájának élére került. Miközben egy másik – ironikusan vagy komolyan gondolt, illetve vett hozzászólásával – hogy
“Now we can line up against the wall the lines of eco facists once and for all” -
egyenest az 5 legjobban értékelt hozzászólás közé ugrott.
Igen, mert aki nem akar felelősséget vállalni, az bármit elhisz, ami amellett szól, hogy nem is kell, legyen is bármilyen számú bizonyíték arra, hogy igenis kell.
