Nemes Gábor vezetővel együtt képviseltem a Szentimrevárosi Egyesület Zöldkörét a TeSzedd országos akció keretein belül Kamaraerdőn. Budapest egyik legeldugott része ez, olyannyira, hogy míg odaérsz, el kell hagynod a város területet, és egy ideig a városon kívül kell utaznod, ha busszal vagy kocsival mész. Ugyanakkor csodálatos villák, házak is vannak ott, és alapvetően egy szép környék (lehetne), ha nem lenne az a sok illegális szemétlerakó, amely arra terem. Márpedig az van, méghozzá, mint mondtam, szép számmal.
Némelyikünk azt remélte, sőt talán volt, ki nem is kételkedett benne, azokat számoljuk föl aznap. Ám tévedett. Az egész akció arról szólt, hogy az út mentén szedtük az ott szorványosan, ha nem is magányosan heverő (főleg, de nem kizárólag) hol jobb, hol rosszabb állapotban lévő palackokat, ami ugyan nem lett volna rossz, hogy ha teljesül mellette pár feltétel: a forgalom leállítása (a szemétszedők folyamatos veszélyben voltak, a pár polgárőrnek is, a kocsivezetőknek is kellemetlen perceket okozott a feszültség, nem is beszélve a lassítások és gyorsítások okozta fokozott kipufogógáz-kibocsátásról), a (szerves vagy felbomló anyagból készült) zsákok, kesztyűk, és nem utolsósorban a mellények biztosítása a szervezők részéről, valamint a különböző gyűjtőközpontok felállítása, amely csökkentette volna az állandó teherautózást, illetve a különböző hulladékok szelektív gyűjtése. Hisz végeredményben csak több lett a szemét: ugyanis nem egyéb történt, mint az, hogy szépen átrakosgattuk, utána elszállították a szemetet az út mentéről valamilyen számunkra ismeretlen legális szemétlerakóra, és csak megnöveltük a használatban lévő, olajból készült nem felbomló zsákok számát. Nem is kevéssel.
Miközben – mint mondtam – az illegális szemétlerakók ugyanúgy éltek és virultak, és élnek és virulnak mind a mai napig. Ám a legtöbbünk ezekre nem is gondolt. Egy jó páran “siettek”, “nem volt idejük” - ezért nem szedték szelektíven a szemetet. Érdekes, miért nem volt idő erre, ha már úgyse fogtunk hozzá az igazi feladatokhoz, ráadásul a legtöbben nem is vette tudomásul, hogy azok vannak.
Ez is a remek szervezésnek köszönhető, amely azzal kezdődött, hogy tíz órai hivatalos kezdet mellett a “góré” valamikor negyed tizenegy után gurult a helyszínre, és valaki szólt, és lehetett zsákot kapni. Ugye volt valaki, aki tudta, hogy hol van nagy szemétlerakó, de azzal nem törődött senki, mert a “góré” utasítására az út mente felé toppantunk, már amennyiben lehetett abban a melegben toppanni. A folytatásról már szóltam.
Mégis valamikor bemerészkedtem az egyik illegális szemétlerakóra, és elhoztam onnan egy, talán másfél zsáknyi dolgot – de amikor a mi zsákunk is – s egyben társam türelme is – elfogyott, haza kellett indulnom. Villamossal jöttem, azon pedig egy jó pár emberrel találkoztam, akikkel szedtem – pedig akkorra csak 12 óra múlt. Érdekes, vajon ők is csalódtak. Hisz ott voltak mind a hivatalosan részt vevők, mind a kevés önkéntes közül is jónéhányan. És ugye sietni kellett...
