avagy egy környezetvédő hitevesztett pillanata
Te miért kelsz fel minden reggel? Mi a motivációd, ami kihajt az ágyból? A munkád? Hogy eltartsd a családod? Hogy találkozz a barátaiddal? Vagy hogy kicsit ma is jobbíts a dolgokon?
Ha választhatnék magamnak egy különleges képességet, az egyértelműen a gondolatolvasás lenne. Most nem a magán jellegű felhasználásra helyezném a hangsúlyt (bár lássuk be, pasizáskor/csajozáskor senki nem vetne meg egy ilyen titkos fegyvert), viszont néha szeretnék belelátni a "nagy emberek" fejébe. Hogyan látja Bjorn Lomborg a világot? Min morfondírozik Al Gore elalvás előtt vagy a zuhany alatt? És azok a környezetvédelmi szakemberek, akiknek több évtizedes munka van már a hátuk mögött? Ők hogyan értékelik azt amit elértek? És azt amit nem? És egyáltalán, hisznek ők vajon a környezetvédelemben? Vagy ez is csak egy szakma a sok közzül? De feltehetem ezt a kérdést másképp is: melyik ér többet, egy környezetvédelmi lobbista, aki kocsival jár, import húst eszik és félévente váltja a telekommunikációs eszközeit, vagy az a "közember", aki bringanyeregben, piacon vásárolt zöldséggel, lokálisan cselekedve éli csendes hétköznapjait?
És különben is, mi az, hogy környezetvédelem? Mitől védjük a környezetet? X anyagokból y-t gyártunk. De x is itt volt a Földön! Nem az űrből hoztuk a szénhidrogéneket, itt voltak mindvégig, tehát ez is a környezet része. A jó öreg Földanyának meg édesmindegy, hogy hány ppm a CO2 jelenlegi értéke. Neki az is teljesen mindegy, hogy lesznek-e még jegesmedvéi. Nem Gaya-nak ártunk, hanem a saját orrunk alá pöfögünk. A saját életfeltételeinket lehetetlenítjük el szépen lassan. Ha nem így lenne, magasról tennénk a jegesmedvékre is. De hát minden nagy kampánynak kell egy kabalaállat.
De tényleg az egész emberiséget fenyegető problémáról beszélünk? Jó, tudom, az ezt bizonyító tanulmányokból Dunát lehet rekeszteni. De miért higyjem el, csak mert a Science Direct-en olvastam? Nem én mértem a háromszögvonalzómmal a sarki jég olvadását, innentől kezdve miért legyek biztos benne? Vagy ez is csak egy aktuális össz-küldetéstudat? Garai László ír erről egy érdekes gondolatmenetet "Globális rendszerváltozás" c. könyvében: minden korszaknak megvan a maga küldetéstudata. 1000 tájékán is azt hitték, hogy a számfordulóval eljön a világ vége, és ők a kiváltságos utolsó generáció. Mi garantálja, hogy ez nem csak újabb hepp? Hihetetlen egót kaptunk az Égiektől, ha azt gondoljuk, hogy egy egész bolygó sorsa függ tőlünk... és mi tesz minket különbőzővé a szúnyogtól, amely a bőrünk alól szívja ki a vért?
Sajnos a másik könyv címére nem emlékszem, amit említeni szeretnék, mert csak a boltban állva olvastam bele, de a gondolat, amit elkaptam belőle a környezetvédő emberek lelkületét taglalta. Milyen emberek állnak környezetvédőknek? Az író szerint azok, akik a külső hatásokra fokozottan érzékeny pszichével rendelkeznek. Konyhanyelven: a lelki sérültek. Nos, erre az én válaszom: mindenki lelki sérült. Legyen a színhely az utca, egy tárgyalás, vagy épp a parlament, mindenki a saját kis életében felszedett sérüléseket igyekszik kompenzálni. Ha gyerekként lenyomták, hatalmat akar. Ha szóverték, ő is szóver. Ha csak a pénz nyelvén tanították meg beszélni, az emberekén nem, föl sem fogja a cégének környezetre káros hatásait.
Trollhumorra fogékonyaknak ajánlva a következő videó: (az első fél percet skippeljétek nyugodtan...)
Nos, akkor mi végre? Erre a kérdésre Redford már válaszolt helyettem (nem mellesleg ajánlom az egész filmet):
Nem angolos kollegáknak íme magyarul:
- Valójában a bukás már tíz, 15 éve elkezdődött. Az az igazság, hogy régen könnyen ment az ilyen meggyőzés.
- Mi változott?
- Ti. A diákok, akik itt ülnek velem szemben.
- Ma jobban átlátunk mindent, mert nem akarunk a szemét politikusok miatt meghalni.
-Ki akartok maradni a valóságból, amennyire csak lehet.
- A szemét politikusok...
- hányszor jössz még ezzel? Kihasználják a közönyötöket, meg az érdektelenségeteket. Arra építik a stratégiájukat, hogy kigondolják, mennyivel úszhatják meg.
- Akkor mindenért én vagyok a hibás, mert jól akarok élni, mert megtehetem, mert elég eszem van hozzá? Hibáztat azért, mert nem akarok magával gürcölni egy rohadt téeszben? Mintha csak a szüleimet hallanám. Azt mondják, könnyebb az életem mint az övék volt, de halálosan megvetnek, mert merszem van azt élvezni.
- Todd, mit ér egy 90 ezer dolláros Merci, ha nemhogy benzin nincs a tankba, de az utak is annyira tönkremennek, mint a harmadik világban? Ha igaz, amit a Kongresszusról meg a politikáról magyaráztál itt nekem, ha valóban ilyen szörnyű a helyzet, amikor amerikai katonák ezrei esnek el ebben a percben is, akkor hogyan tudod élvezni a jó életet? Róma lángokban áll, fiam, és nem azokkal van a baj, akik a tüzet gyújtották. Velük már nem lehet mit tenni. Velünk van a baj - mindannyiunkkal - akik semmit nem tesznek, csak malmoznak az ujjukkal, és próbálják kikerülni a tüzet. Vannak emberek az egész világon, akik harcolnak, hogy jobbá tegyék a dolgokat.
- Nem jobb próbálkozva elbukni, mint meg se próbálni?
- De.
- Mi van akkor, ha ugyanoda jut?
- Legalább tettél valamit.
Ha választhatnék magamnak egy különleges képességet, az egyértelműen a gondolatolvasás lenne. Hogy halljam azoknak a gondolatait, akik ennyi év után is töretlen lendülettel küzdenek, hogy erőt és motivációt merítsek belőle. Mert holnap reggel az én ágyam mellett is csörög majd a vekker.
