Keleti kampánymódszerek Nyugaton

Imázs forrása: a szerző saját gyűjtése

Végre itt a pillanat.

Franciaország köztársasági elnököt választ.

15 év jobboldali hatalom után úgy látszik, a szocialista jelölt először az esélyesebb befutó.

Tény és való, hogy egyik pretendes szíve csűske sem a környezetvédelem, ugyanakkor ha nem is szívesen foglalkoznak vele, egyese szívesen foglalkoztatják vele.

Ősszel a Greenpeace franciaországi szervezete egy komoly(talan) gag kereteiben arra intette Hollande-ot, hogy szakítson az atomenergiával. Például hoztá neki Franciaország szomsédait, akik mind ebben az irányban tevékenykednek. Furcsa egy baloldali politikusnak ilyenekkel előjönni, nemcsak azért, mert az atomenergia tudvalevőleg olcsóbb, hanem jelen esetben azért is, mert Franciaországot mind jobboldali kormányok veszik körül.

A franciák fogyasztási szokásain változtatni pedig igen nehéz, úgyhogy abban az esetben, ha a jövőben bármelyik megválasztott köztársasági elnök is szakítson az atommal, az pórul jár, hiszen a jelenlegi fogyasztás “a feje szemébe” kerülne a lakosságnak, tekintve, hogy a megújuló energiaforrásokat egyelőre nemigen veszik igénybe.

Ami itt sarkalatosabb kérdéseket tesz föl, az szerintem a terrorizmus, és ezen a téren jót lépett a Greenpeace, amikor a napokban egyik aktivistája révén behatolt az egyik intézmény terüetére, csupán azzal a céllal, hogy egy köztitkot tárjon föl: az atomerőművek- és bázisok nem épp a legbiztonságosabbak, oda bárki betérhet, anélkül, hogy különös akadállyal üzközne, ergó egy szimpatikus célpontja lehet egy-egy ilyen intézmény az újonnan támadó franciarszági terrorizmusnak. És a terroristákkal az a legnagyobb gond, hogy jóformá kiszámíthatatlanok.

Nem kétlem, hogy ma és holnap a legtöbb francia nem a környezetvédelemre gondol, amikor azon mereng, melyik nevet ikszelje be.

Határozott meggyőződésem viszont, hogy annak, hogy melyik nevet ikszeli be, lesz jelentőssége a környezetvédelem szempontjából, vagy ha úgy tetszik, a környezetvédelem számára.

Eddigi tapasztalatom engedi levonni azt a következtetést, hogy ahol a konzervatív értékek hanyatlásnak indulnak, ott a hagyományos életmód, a föld tisztelete, a természetközpontú szemlőelet és a “zöld” gondolkodás is háttérbe szorul.

Franciaország egy márkáns példája erre az útra, kiváltképpen vidéken, ahol az emberek legalább egy része másképp gondolkozik, de azok is olyanok, mint szigetek a folyam közepén, és ha nem kapnak támogatást az állam részéről, előbb-utóbb lemossa őket az ár.

Természetesen álmodozni szabad, én is akarom hinni, hogy amint folyik lefelé a folyam, egyre több homok és kő odaragad, és nem a szakadékba végez.

Mindenesetre akármelyikük is legyen a holapi párbaj győztese, azt kívánom neki, hogy ne hagyja a dolgot az ámokra, hanem segítsen megvalósítani őket.