Forrás: Le Figaro |
Alig múlt el pár hét, és íme, a Vizi Világfórum kapcsán fölmerült, a palából gáztermeléssel együttjáró veszélyek, pontosabban az azokkal kapcsolatos félelmek már be is igazolódtak. A Total nevű cég egyik gáztermelő platformja lángra kapott. A baleset következtében gázkiömlésre került sor, amelyért a cég egy meglehetősen magas árat kénytelen kifizetni – napi 2 millió eurót. Az összeg valóban hatalmas, legalább olyasvalakinek szemében, aki eddig havi 125 euróból élt. Amikor ezt a számot kimondjuk, elsősorban arra gondolunk, hogy napota ilyen értékben ömlik ki gáz a nyílt tengerbe. A javítási költségeket általában nem értjük bele. De esetleg arra, hogy mennyi fogy el ebból az ugyancsak véges energiaforrásból, természetforrásból, netán arra, hogy milyen következményekkel jár a gázkiömlés az élővilágra, aligha. De vajon azért, mert se az egyik, se a másik nem mérhető pénzbe? Kötve hiszem. Azért nem gondolkozunk el ilyen “apróságokon', mert nem illetnek személyesen, tehát nem érdekelnek. És mert így könnyebb. Megspórolunk magunknak egy-két percet, amelyet egyébként képnézésre szánunk a Facebookon vagy valami hülye cikk elolvasására. Vagy pedig rágyújtunk, és a kormánypártot szidjuk. A sajtó se ösztökél ám arra, hogy másképp godolkozzunk! Még ha nem is csak másképp de legalább másról. Az élet forgataga egyfolytában ugyanoda süllyeszt, és aztán ne csodálkozzunk el, ha úgy érezzük, talajt veszítünk. Hiszen valóban veszítünk, de ahhoz, hogy túléljük, sajnos a folyam ellen kell úsznunk, nincs mese.
Mert minden óra a Föld órája, minden perc a Föld perce. Az a kérdés, mennyi jut belőle nekünk, az emberiségnek – és hogyan tudunk gazdálkodni belőle.