Forrás: Global Event Forum

A víz világfórum után egy olyan eseményre ejtünk szót, melynek látszólag vajmi köze sincs a környezetvédelemhez. Abból a szempotból valóban nincsen köze hozzá, hogy a focivilágbajnokságot nem azért rendezik, hogy ott környezetvédelmi problémákat tárgyaljanak az emberek. Ugyanakkor mindenki számára teljesen egyértelmű, hogy amikor két év múlva rajongók százezrei felszállnak a világ legsikeresebb fociországába induló repülőkre, amikor az óriási stádiook ejjel-nappal üzemelnek, az nehezen megemészthető mennyiségű CO²-kibocsátással jár majd.

A brazílok tehát nem kis kihívást vállaltak, amikor úgy döntöttek, megpróbálják az első zöld világbajnokságot megszervezni.

Ennek a törekvésnek egyik jelképe az új Brasiliai Nemzeti Stádion (portugálul: Estado Nacional de Brasilia, ENB), mely Brazília adminisztratív fővárosában épül. A projekt két mozgatórugója, Ian McKey és Vicente Castro Melo fontos feladatot lát el: míg a FIFA folyamatosan sürgeti a szervezőket, hogy minden időben készüljön el, ők arra vállalkoztak, hogy egy a LEED Platinum környezetvédelmi szabványnak megfelelő stádiont tervezzenek meg.

Ugyanis Brasilia főként adminisztratív központ és nem dicsekedhet kimagasló eredményekkel a labdarúgás terén, a tervezők célja többek közt az is, hogy a világrendezvény után a stádion más célra is használható legyen. Ennek érdekében egy hatalmas képernyőt szerelnek majd föléje, melynek segítségével koncerteket lehet majd lebonyolítani nagy közönségek számára is.

De miben áll a stádion “zöld” volta? Először is, a tetejére és külső falaira szerelt, 15 700 m² összterületű napelemek 1000 háztartás napi energiasükségleteit fedezik. Egy víztárolórendszer segítségével gyűjtik a vizet az esős időszakban, de magához az építkezéshez is újrahasznosított, jűrművek mosásához használt vizet is, továbbá az egykori Mané Garincha stádion lebontása után összes felhasználható építőanyagot használják föl.

Kötelekből és rudakból álló szerkezet a természetes árnyék és szellőztetés jobb felhasználását szolgálja majd, az épület emberektől független üzemelését egy olyan rendszer segíti, mely készelnlétbe, mintegyá pihenő módba állítja, amikor éppen nincsen használatban.

Az utóbbi eszköz üzemeltetése évi 4 millió dollárt nyel el, ám kétségkívül megéri. Erre a Brazíl fejlesztési banktól is ráéreztek, mégsem világos, hogy mennyi támogatást kapnak majd az összes 200 milliós, “zöld” projektek támogatására rendelkezésre álló összegből.

Nagy a versengés ugyanis: a 12 építendő stádiónból 11 esetén ugyanaz a cél: a LEED igazolás megszerzése.

Ezekben a napokban, amikor korrupcióbotrányok, klikkezés és a folyamatos FIFA felőli nyomás könyörtelenül dúlják a szervezők táborát, a főhadiszálláson túl üdítő hírnek vehető ez a versengés. Van ezek szerint olyan is, aki eltekint a mindennapok hiúsága által a figyelem középpontjába kerített mulékony értékektől és azokon túlnőve, valóban egy új, méghozzá nem a rendezvény befejeztével véget érő világot siet építeni.

Még akkor is, ha bizonyos fokon pénzre megy a játék – a kampány egyértelműen gyümölcsöző lesz, ami a környezetvédelmet illeti. Mi nem szervezünk olyan nagyszabású (sport)rendezvényeket. Nincs is rá az anyagi keretünk. Annak viszont semmi akadálya, hogy levonjuk a tanulságokat – és ahelyett, hogy egyfolytában csak a politikusok játékát, szerencsétlenkedéseit már-már mazohista élvezetig néznénk (szórakozásképpen?), versengjünk mi is – akár önmagunkkal. Környezetünkért.