Forrás: Le Figaro

Minél távolabb történik valami, annál kevésbé érint, ami azonban Japánban egy évvel ezelőtt történt, az szinte mindenki komoly kérdések elé állított, hiszen ismét kimutatta, hogy az ember, aki kiszolgáltatta a természetet, tulajdonképpen ki van szolgáltatva neki, annál inkább, mert nem tartja tiszteletben törvény(szerűség)eit.

Sok tanulságot kellett levonni a katasztrófa után, de vajon megtudjuk-e valaha minden körülményét, ahhoz, hogy a jövőben el lehessen kerülni hasonló jellegű tragédiákat? Kötve hiszem.

A szakértők azonban továbbra is minden részlet tisztázásán fáradoznak.

A legutóbbi kutatási eredmények szerint már tavaly is elkerülhető volt, hogy a víz elárassza az atomerőmű területét.

Igen, ezt meg lehetett volna akadályozni! Úgy, ahogy az erőmű szerkezete megrengett, de nem dőlt össze a cunamit megelőző (és okozó) földrengés hatására.

Hiszen tudjuk, hogy épp az óriáshullámi váltotta ki a tragikus események sorozatát, mely legalább 20 000 áldozatot követelt.

Erre a lehetőségre viszont már a tervezés alatt kellett volna gondolni, amit Armando Armijo szeizmológus felmérései tanúsítanak.

Forrás: Le Figaro

Az építési munkák idején a mai reaktorok helyén egy 40 méteres, természetes sziklafal emelkedett, amelyet a mérnökök eltávolíttattak, az óriási szerkezetet csupán 7 méterre a tengerszint fölé helyezvve. A kezdményezés célja az volt, hogy olcsóbb legyen az erőmű működéséhez vizet fölszivatni.

Vajon mennyibe került a japán államnak a tavalyi tragédia? (Az emberi életeket és az élővilágra való drámai hatásáról nem is szólva)

A kérdés szónoki, a tanulságokat egyszerű levonni – olyannyira, hogy sokan mind a mai napig sem veszik a fáradságot levonni őket és belegondolni abba, hogy ahelyett, hogy a természet ellen próbálnánk tervezni életünket és jövőnket, össze kellene fogni vele – mert ha a többi(ek)re nem is gondolunk, az egyszer biztos, hogy életünk állandó veszélyben van, jövőnk meg erősen megkérdőjelezhető...