Poutou Bure-ben

Forrás: L'Est Républicain

Reggeli programnak a rövid (technikai okokból csak felülésekből és fekvőtámaszokból álló) edzésszerűség után ma úgy döntöttem, olvasok egy kicsit egy nem éppen népszerű jelöltről, mégpedig Philippe Poutouról, aki a napokban vendégeskedett Lotringiában: ama régióban, amely otthont ad az intézménynek, ahol most dolgozom.

Franciaország egy elég érdekes demokrácia, mivel jóformán bárki indulhat köztársasági elnöknek úgy, hogy itt pont az államfő az, aki voltaképpen kormányozza az országot, hasonlóan az Egyesült Államokhoz vagy Oroszországhoz (kivéve abban az időben, amikor Putyin nem állam-, hanem kormányfő volt, mert akkor értelemszerűen másfajta demokráciával volt dolgunk.)

Döntésem helyesnek bizonyult: sikerült végighallgtnom egy régi interjút, melyből kiderült, hogy miért (is) olyan népszerűtlen a szóban forgó jelölt: túl gyorsan és túl sokat beszél. Szemben Sarkozy mélyen, már-már erotikusan búgó hangjával és kicsit ekzotikus kiejtésével/hanglejtésével.

Továbbá megtudtam, hogy az illető (autó)gyári munkás – nem hivatásos politikus, ezért még nem fertőzte meg a tipikus politikusi óvatosság, és tényleg jókat mond, de gondoljunk bele – mire mehet egy olyan választási szlogennel, hogy “A kapitalásták fizessenek a váltságért!” ?

Nagyon jól tudjuk, hogy Vörös Danika épp a kapitalásták igaza mellett érvelt soron következő EP-képviselői kampánya előestjén, és bizony be is válaszották, ráadásul hallatlan sikerrel.

Aligha jó jel ez Philippe Poutou számára. De talán épp azért, mert sok esélye nincs, sok vesztenivalója sincs, így él a szólásszabadság jogával és “osztja az észt” - legfeljebb kirúgják a gyárból, de ez utóbbi nem nagyon valószínű, hisz a gyár az ő vára: a szakszervezeti vezetői egyike.

A legutóbbi téma, amit érintett, a bure-i radioaktívhulladék-kutatóküzponthoz fűződik, éspedig ama tervhez, hogy a Meuse megyei faluban radioaktívhulladék-temető épüljön.

A még nem biztos (a szükséges aláírás hiányával küzködő) esetleges jelölt egyenes szóban kimondta: Én nemet mondok a tervnek, de nem én leszek az államfő.

A három főjelöltet ugyan hívták a terv helyi ellenzői, ám őket nem érdekli a dolog: egy kis, a központtól távoleső falu, melynek ráadásul folyamatosan csökken a lakossága – a legutóbbi népszámlálás szerint csupán 94 (azaza kilencvennégy) lakója van Burenek – kit érdekelne az esélyesek közül?

 Ezért nem is csoda, hogy Poutou az egyetlen, aki elment.

És az se csoda, hogy nem választják meg, sőt, én még azon se csodálkoznék el, ha nem tudná ősszegyűjteni a szükséges 500 aláírást. Az viszont tényleg kár lenne, ha nem kezdeményezhetne párbeszédet Sarkóval és Hollade-dal (François Bayrounak ugyan ezúttal is csak másodlagos szerepe lesz a válaszásokon).Mert Eva Joly biztos nem fog.