A hétvégén elmentem családi körben ebédelni a az egyik kedvenc éttermembe. Egy hatalmas nagy darab véres steaket ettem, az élmény egyszerűen leírhatatlanul jó volt. Utoljára akkor éreztem ilyen jó minőségű marhát a számban, amikor Izlandon jártam. Márpedig ha valami igazán nagy örömet tud okozni, az a jó minőségű, finom húsétel. Nyáron sokat grillezek a Balatonnál, főleg sertéstarjából. Csirkével akkor vannak igazán jó élményeim, amikor őstermelői jószágot veszünk, ilyenkor lehet igazán átélni azt a csodát, amit Mátyás király élt át a mesében, az ilyen csirke vagy tyúk levesének tényleg minden zsírcseppje aranyat ér. A vízi lények közül pedig odaadóan rajongok a rákért és a halért. Vegetáriánus olvasóink bizonyára észrevették már: én egy szemét húsevő vagyok!
Valóban szeretem a húst, és akármennyire környezetvédő vagyok, erről az élvezetről, nem mellesleg a benne levő tápanyagokról senki kedvéért nem mondok le. Pár őrült vegán az elmúlt hetekben többször is zaklatta stábunkat a Facebook-oldalunkon, mivel szerintük egy igazi környezetvédőnek kötelessége vegánnak lenni. Nos, szerintem egy környezettudatos embernek kötelessége nem vegánnak lenni. A vegetáriánus étkezés még elfogadható, ha valakinek meggyőződése vagy diétája miatt szüksége van rá. A veganizmusnak viszont semmi értelmét nem látom, főleg ha a követői (mint minden "izmusnak") mániákusan követelik az emberiségtől, hogy azonnal szokjanak rá.
 Forrás: Facebook üzenőfal |
Térjünk vissza arra, miért is jelenthet problémát az, ha valaki egy állatot meg akar enni. Az embereket leginkább az zavarhatja, hogy szegény állatnak meg kell halnia. Lássuk be, hogy senki sem élhet örökké: a zöldségek is meghalnak, ha megesszük őket. Ami a gondolkodó állatvédőket jobban izgatja, az az ember által felnevelt, majd fogyasztás céljából leölt állatoknak az életmódja és a halál körülményei. Úgy gondolom, minden állatunknak joga van a boldog, egészséges élethez és a fájdalommentes halálhoz. A marhának akinek a véres steakjét ettem, a disznónak akiből a flekkent sütöm, a baromfinak és a vízi herkentyűknek is.
Mostanában egyre többet hallunk, hogy vannak törekvések az állatok jogainak védelmére, vagy legalábbis a normális körülmények között való tartásukra. A mezőgazdaságban dolgozók örülnek, ha meg tudnak élni valamiből, de azért mégiscsak kötelességük biztosítani valamilyen elviselhető életszínvonalat állataiknak. Nemcsak azért, mert annyira szeretjük ezeket a jószágokat, akiknek a szemében néha több értelmet és barátságot vélek látni, mint a legtöbb fővárosi mintapolgáréban, hanem mert ez a saját érdekünk is. Az élelmiszer-biztonság egyik alapelve, hogy a jó minőségű ételhez az alapanyagnak is jó életminőséget kell adni. Nemcsak az élelmiszerre, hanem minden más állati eredetű termékre is igaz ez.
Bár sose szoktam gondolni az állatokra, amikor a tányéromon vannak, vannak dolgok amik engem is legalább annyira zavarnak, mint a vegetáriánusokat meg a vegánokat. Az egyik "nemzeti hagyományunk", a disznóvágás számomra egy teljesen értelmetlen, undorító dolog. A sötét középkorban tényleg nem volt más módja annak, hogy a sertés az asztalra kerüljön, de a 21. században erre a szertartásra egyáltalán nincs szükség. Összegyűlik néhány paraszt, hogy halálra kínozzanak egy disznót, s közben leigyák magukat pálinkával a sárga földig. Elhiszem hogy ők ezt élvezik, de a disznót el lehet altatni, és más eszközökkel is ki lehet véreztetni. Hasonlóan hagyomány nálunk a libatömés, mellyel Európa legjobb libamáját lehet előállítani. Egyszer megkóstolnám egy tömés nélkül élő "pecsenyelibának" a máját, mert nehezemre esik megérteni, miért jó nekünk ha csövön át tömjük azt a szegény állatot. Persze a libamájat imádom, a libazsír pedig az egyik kedvenc alapanyagom a konyhában...
Pár hónappal ezelőtt elfogott a kiváncsiság, hogy milyen lehet homárt enni. A rákokat mindig is szerettem, de ilyen nagyot még soha nem ettem. Egy pesti étteremben próbáltam ki, és kissé meglepődtem amikor a pincér elémrakta azt a rákot, akit nemrég az akváriumből szedett ki. Tehát a grillezés előtt utoljára farkasszemet nézhettem a vacsorámmal, aki búsan bámult rám egy tányérról, csápjaival integetve. Bizony ezt a jószágot - vagy ahogy a mellettem ülő nővérkém fogalmazott: ronda dögöt - élve kezdik el sütni/főzni. Gasztronómiai szempontból ez azért jó, mert így kiváló étel lesz belőle. Állatvédelmi szempontból viszont igencsak aggályos a dolog. Sokkal humánusabb eljárás, amit a garnélákon alkalmaznak: a tengerből kifogva azonnal, még a rákászhajón gyorsan lefagyasztják őket, utána pedig a hűtőből kivéve frissen kezdhetjük el pirítani a konyhában. Vajon a homárral miért nem teszik ugyanezt? Erre nem tudnék válaszolni, de biztos volt pár szakács az elmúlt évszázadokban, akik esküdöztek rá hogy ez a tuti. Az őrült vegánok (akiket az elviselhetetlenül idegesítő dzsihádjuk miatt kitiltottunk Facebook-oldalunkról) vitatkoztak velem erről egy keveset. Úgy vélik, hogy a fejlett dúcidegrendszerű állatnak is vannak érzései, ezért nagyon nagy szemétség élve grillezni őket. Hát elhiszem, hogy van jól működő idegrendszerük, ami érzi a fájdalmat, viszont abban biztos vagyok, hogy érzelmeik nincsenek, tehát nem hiszem hogy a szenvedés számukra értelmezhető fogalom lehet. A grillrácson mindössze pár percig tart haláltusájuk, melyből ők annyit fognak fel, hogy "valami nem stimmel" a rendszerben. Javítsanak ki, ha tévedek!
Mielőtt megköveznének, mert egy aljas gyilkos vagyok, gondolkodjunk el azon, mennyit ártok én ezzel a világnak. Vannak, akik nem ivartalanítják kutyáikat, aztán a nem várt kölyköket kihajítják az utcára. A japánok irtják a bálnákat, a kanadaiak a fókákat, a jegesmedvéknek meg vészesen fogy a jegük az északi sarkon. Tényleg az a legnagyobb baj, ha én megeszem azt a bocit, aki azért született és élt, hogy elfogyasszam? Nem hinném. Mint ahogy azt sem, hogy a vegán életmód majd megmenti a világot. Gondoljunk bele, mi lenne, ha most azonnal mind a 7 milliárd ember a Földön elhatározná, hogy soha többé nem eszik húst, tejterméket és minden egyéb dolgot, amit a vegánok sem esznek meg. És persze nem is vásárolhatunk többé állati eredetű ipari terméket sem. Mik lennének ennek a következményei?
Több százmillió állat él a világon, akiket azért tenyésztünk, hogy legyen valamilyen életcéljuk. Ezért vigyázunk rájuk, etetjük itatjuk és gyógyszerezzük őket. Na mit gondoltiok, mi lenne ha a tenyésztőik a veganizmus globális győzelme után nem tudnák értékesíteni őket? Ellátásukat azonnal abbahagynák, mivel vállalkozásuk is csődbe menne. Az állatok pedig élnének tovább, amíg öregségben, betegségben meg nem halnak. A humánusabb gazdák még időben levágnák őket. A bőrből készült cikkeket pedig jóféle műbőrből gyártjuk, "éljen soká az olajipar"! Abba bele se merek gondolni, mi történne a több milliárd tojással és a sok tejjel teli tőggyel... Ugyan már, kedves őrült vegánok, tényleg ezt akarjátok?
Vannak problémák manapság az állattartásban és az élelmiszeriparban. Én azt mondom, a jó minőség érdekében törekedjünk arra, hogy az állataink mindig jól érezzék magukat, és kerüljük el azt a túltermelési válságot, amit a multik okoznak.
Reakció: http://hatodikelem.blog.hu/2011/10/31/nem_eszem_hust_es_meg_mindig_elek
