Sokaknak fel se tűnt, hogy eltűnt a nádas, mert szépen lassan, fokozatosan történt meg. Először csak azért irtottak ki néhányat, mert zavarta a német turistákat a bűze, ami valljuk be, nem túl kellemes. Aztán egyre több balatonparti telket parcelláztak fel az önkormányzatok, és osztották szét befolyásos vagy barátságos embereknek, akik nem szeretik, ha ez a növényzet rontja a kilátást a kis kastélyuk erkélyéről. Az utóbbi években pedig főleg a tó ingadozó vízszintje és a klímaváltozás okozott pusztítást az állományban. A Somogyi Hírlap oldalán található felmérésből kiderül, hogy 2004-től 2010-ig eltűnt a nádassal borított területek ötöde.
  

Hogy miért panaszkodok én minderről? Jogos a kérdés, hiszen gyerekkoromban engem sem vonzott az a sűrű, szagos valami a strand mellett, amiből siklók és békák kandikáltak ki néha. A helyzet az, hogy a nádasnak az ökológiai szerepe óriási, a tó élővilága számára fontos tápanyagszűrő, mellesleg tisztítja a vizet amiben a magyar emberek minden nyáron pancsolni vágynak. Gondoljunk csak bele, mennyi ideig lenne ilyen népszerű fürdőhely a Balaton, ha egyáltalán nem lenne benne nádas. Szerintem szükséges lenne minél többet visszatelepíteni, abban pedig biztos vagyok, hogy a turizmus és az élővilág számára egyaránt elfogadható megoldást lehet erre találni.