A levegő, illetve az atmoszféra az ember természeti környezetének egyik legfontosabb eleme.

Fotó: google képek

Tiszta levegőt a természetben gyakorlatilag nem találhatunk, mivel az mindenütt az emberi tevékenységek következtében szennyezett. A környezet szennyeződés köréből a légszennyeződés éri legközvetlenebbül az embert. Ilyen állapotról akkor beszélünk, ha a levegő természetes alkotórészeinek mennyisége tartósan eltér a normálistól, vagy idegen anyagok, por, füst, gáz, köd, korom, gőz és szag formájában olyan mennyiségben jutnak a levegőbe, hogy az ember egészsége és közérzete kedvezőtlenül alakul. Továbbá kedvezőtlen higiéniai állapotok alakulnak ki, csökken a látótávolság, kellemetlen szagok keletkeznek, a fémek korrodálódnak, az épülethomlokzatok, emlékművek rongálódnak, a növényállomány károsodik.

Fotó: google képek

A hőerőművekben, az ipar hőenergia felhasználásában, a magánlakások egyéni fűtéssel történő tüzelőanyagainak felhasználása során a legelterjedtebb szennyező anyag a kén dioxid, a szén monoxid, a nitrózus gázok, a szénhidrogének, a korom és a különböző szilárd anyagokat tartalmazó ülepedő és szálló por.

A gépkocsi közlekedés a városi levegőszennyeződés legelterjedtebb formái közé sorolható. A világon a gépkocsik száma évente folyamatosan (milliós nagyságrendekkel) növekszik, amely azt vonzza maga után, hogy nő a levegőbe kibocsátott káros anyag mennyisége.

A kipufogógázok körülbelül 200 féle káros összetevőt tartalmaznak, melyek közül a legveszélyesebbek az ólom és a benzol. A legjellemzőbb kibocsátott káros anyagok pedig a szén –monoxid, a nitrogén oxidjai, a szén-hidrogének, a rákkeltő benzpirén, aldehidek , s a kénes gázok.(Nagy ,2008)

Az egyéni fűtéssel felszerelt magánházak és háztartások légszennyező hatásai az elégetett tüzelőanyag fajtájától, összetételétől és az elégetés tökéletességétől függ. Közismert tény, hogy a háztartási tüzelés, fűtés levegőszennyező hatásának fő oka a tökéletlen égés.

Levegőszennyezés okozza a füstködöt, amely a redukáló (kén-dioxid) vagy az oxidáló (ózon, nitrogén-oxid) anyagok jelenlétében, illetve a kétféle szennyeződés hatására keletkezik.

Az egyik leggyakoribb szennyező anyag a toxikus és korrodáló kén-dioxid, amelynek terhelő hatása szorosan összefügg a növekvő energia-felhasználással.

A belső városrészekben a szén-monoxid (CO) tartalom tízszerese a légkör természetes CO-tartalmának, amit a gépjárműforgalom folytonos növekedése még tovább ront. Egy személygépkocsi óránként 3 m3, egy tehergépkocsi pedig 6 m3 szén-monoxidot bocsát ki, így a nagy forgalmú helyeken rendszeresen kell számítani a szén-monoxid megengedett határértékének túllépésével.

Fotó: google képek

A városok levegőjében rendszerint sok a por, a talajrészecske, hamu, korom, virágpor stb. A levegő portartalmának lekötésére az erdő különösen alkalmas. Egy hektár erdő 50 tonna port is képes a levegőből kiszűrni egy év alatt. Az egyes növényfajok természetesen eltérő mennyiségű port képesek megkötni, amit a települések zöldterületeinek fejlesztésében, illetve a növényültetési tervekben figyelembe kell venni.

Az utcai por ólomtartalma elsősorban a gépjárművek kipufogógázából származik. Az ólom a levegőből, illetve a vízzel és a táplálékkal szájon át az ember szervezetébe jut. A városlakók vérének átlagos ólomtartalma 0, 32 ug/ml; vidéken csak 0, 23 ug/ml. A/ ólom toxikus határa a vérben 1, 2 ug/ml, de 0, 3-0, 4 ug/ml-es értéknél az emberi szervezet már veszélybe kerül. Az utóbbi néhány évben jelentős és hatásos intézkedések történtek Magyarországon a gépjármű-üzemanyagok ólomtartalmának csökkentése érdekében, a közlekedési eredetű ólomveszélyeztetettség tehát csökkent. A városokban és az ipari területeken lakók a szennyezett levegő miatt gyakran szenvednek légúti megbetegedésekben. Különös veszélyt jelentenek a levegőben a nehézfém-ionok és a toxikus szerves kémiai anyagok.

Környezet-egészségügyi szempontból úgyszintén fontos a városok levegőjének pollen- és gombaspóra-tartalma. A levegőszennyeződés bizonyítottan fokozza a pollenallergia kialakulását. A levegőben előforduló pollenfajokat meghatározza a város, illetve az uralkodó szél irányában levő növényzet, így az utak, a parkok fái és cserjéi, a gyepek és - főként - az elhagyott, gondozatlan területek növényei. A pollenallergiát leginkább a széles körben elterjedt és nagy pollentömeget adó gyomnövények, szántóföldi növények, fák és cserjék idézhetik elő. Magyarországon a tavaszi pollenallergia fő okozói a fűfélék (angolperje, csomós ebír, csenkeszfélék, franciaperje, csillagpázsit stb.), emellett a fák közül főleg a nyírfa. A legveszélyesebb pollenallergiát okozó növény a parlagfű (Ambrosia elatior), amely igen gyorsan elterjedő, igénytelen, szinte mindenhol előforduló gyomnövény. Elsősorban az elhanyagolt, gondozatlan területeken terjed, ami akár a városi zöldfelület-gazdálkodás vagy a városhigiéné indikátora is lehet.

Városfásításnál lehetőleg kerülni kell azokat a fa –és cserjefajokat, a melyek pollenje az emberi szervezetbe kerülve allergiát okozhat.

Növelni kell a zöldfelületeket, csökkenteni a gépjárműforgalmat ez a járható megoldás.