Egyre gyakrabban halljuk a "nem tetszik" kifejezést. Megünnepelném ezt a hatalmas fejlődését nemzeti retorikánknak, és jó néhányszor az orrotok alá dörgölöm ezt a két szót. Igyekszem olyan mennyiségben tenni ezt, hogy a végére már nagyon idegesítő legyen.
Nem tetszik, hogy ebben az országban az embereket jobban érdeklik a politikusok, mint környezetük tisztasága, saját maguk és barátaik, rokonaik egészsége. Panaszkodnak, a kormányra mutogatnak, közben lazán eldobják a csikket, melynek füstjét akkor is a képembe fújják, ha nem tartok rá igényt. Képtelenek tudatosan vásárolni, aztán jajgatnak hogy nincs elég pénzük. Bele se gondolnak, hogy a környezetszennyezésben alkotott aktív tevékenységüknek gazdasági következményei is vannak, ami ellen hamarosan tüntetni vonulnak.
Nem tetszik, hogy a magát egymilliónak képzelő, 88 ezer embert számláló Facebook-közösség, mely hazugságra és demagóg dumára épül, tüntetést szervez a város kellős közepére. Még jobban elrontják az amúgy sem túl jó közlekedést, a dugóról pedig tudjuk ugye, hogy extra adag levegőszennyezést okoz. Eddig se tetszett, hogy minden évben több ezer ember az utcára vonul nemzeti ünnepeinken, hogy aztán az '56-os forradalmárokba kapaszkodva hirdessék ostobaságaikat. Nyugodtan kihasználhatnák a munkaszüneti nap adta lehetőségeket, például elmehetnének kirándulni, sportolni.
Nem tetszik, hogy a nemtetszikezők képtelenek rendszerben gondolkodni. Önzően, a saját kis meg nem valósult vágyaikért vonulnak tüntetni, másoknak a bajáért is felszólalnak, de képtelenek racionálisan átlátni, mi történik körülöttük a világban. Ha elgázolnak egy állatot az autójukkal, vagy éjszaka összevizelik az utcát, amin nappal járnak, az ellen nem tiltakoznak. De ha szart sem ér a diplomájuk, az ellen már muszáj. Úgy tűnik, manapság a mérnökökön kívül senkit sem tanítanak környezettudatos szemléletmódra az egyetemeken, tehát az én szememben a Dorottya által képviselt réteg a diplomájával együtt úgy ahogy van, szart sem ér.
Nem tetszik a rendszer nekem se. Én sem vagyok elégedett a jelenlegi körülményekkel. Az se tetszik, hogy senki sem hajlamos a változtatásra. Vagy ha mégis változtatni szeretne valaki valamit, akkor rögtön rászólnak, hogy ez nem tetszik! Az álszent "liberális" tiltakozókkal ellentétben sokkal komplexebb fogalmam van arról, hogy mi nem tetszik ebben a világban.
Nem tetszik, hogy az emberek autóval járnak. Nem magával az autózással van a bajom, hanem azzal, ahogyan azt az emberiség csinálja. Hiába van rá mód, hogy károsanyag-kibocsátás nélkül kocsikázzunk, mert ez a többségnek nem tetszik. Szeretnek milliókat költeni egy olyan gépre, ami benzinnel működik. A benzint pedig abból az olajból származik, ami rengeteg pénzt mozgat és háborúkat indít világszerte. És ha elégetjük, akkor büdös szmog lesz belőle, ami itt lebeg felettünk a városban. Annyira megszokták már a pestiek, hogy észre sem veszik. Ezért nem is tüntetnek ellene. De ha valamelyik polgármester szeretné csökkenteni az autós forgalmat a területén, az már nem tetszik nekik.
Nem tetszik, hogy az emberek ész nélkül vásárolnak össze-vissza mindenféle terméket. Fittyet hánynak a minőségre, a környezetre, különös szenvedélyt táplálnak minden iránt, ami árt az egészségüknek. Ez a jó szokásuk pedig gazdasági válságba taszította a fél világot, aztán szidják a kormányt, mert nem tetszik nekik az ha valaki próbál megoldást találni hülyeségükre. Nem védem én a kormányt, mert nagyon is megérdemel mindent, amit most a néptől kap, és még kapni fog. És most konkrétan nem ezekre a macskajancsikra gondolok, hanem minden magyar emberre. Akinek nem tetszik a rendszer, először tüntessen saját gerendája ellen, aztán keressen szálkát mások szemében.
Nem tetszik az a kulturális szenny, ami a médiából árad. Márciusban ennek védelméért tüntettek, és még mindig nem jöttek rá arra, hogy a médiatörvény továbbra is lehetővé teszi azt a kamu-áradatot, amit ránk zúdítanak. Bár ez ellen hiába tiltakoznék, mert a nemtetszikezőket sokkal jobban érdekli néhány primitív ember a tévében, mint a tudomány, vagy neadjisten a természet.
Nem tetszik, hogy a rendszer hű szolgái oly dolgoktól félnek, amelyek nem is léteznek. Diktatúrától, elszámoltatástól, rasszizmustól és egyéb meseországbeli dolgoktól. Amitől igazán félniük kéne, azzal nem foglalkoznak. A passzív és aktív dohányzástól fájdalmasan el lehet halálozni, ennek tudatában akkora füstöt csinálnak minden kocsmába, hogy koppan rajta a fejem amikor bemegyek. Ráadásul engem is sikerült rászoktatni, ezért különösen haragszom. A klímaváltozás teljesen meg fogja változtatni az életünket pár évtized leforgása alatt, erről sem vesznek tudomást. Sőt, röhögnek rajtam, ha szóba hozom. Országszerte hagyománnyá vált az erőszak és a lopás bizonyos társadalmi körökben, de ettől nem félnek, inkább gyártanak maguknak félnivalót.
Nem tetszik, hogy egy műveletlen kis csaj, aki eddig strucc módjára rózsaszín homokban tartotta a fejét, vigyorogva mutogatja középső ujját a rendszernek, forgatja a szemét, és ezért pár ember kivonul majd az utcára. Nincs jobb dolguk?