Forrás: Le Figaro

Mielőtt az emberek feltalálták volna az áramtemetőnek tekinthető műjeget és jégcsarnokokat, minden természetes körülmények között zajlott: kint, a szabad ég alatt versenyt korcsolyáztak, műkorcsolyáztak, hokiztak – gondoljunk csak Andersennek a Hókirálynőjére!

Van, aki őrzi ezeket a hagyományokat. Persze addig, amíg lehetséges.

Mert van, amikor nem a mi akaratunkon múlik, vagy legalábbis nem közvetlenül – amikor a természet úgy reagál a klímaváltozásra, ahogy tud – ugyan nem követelhetjük a jégtől, hogy 0 fok fölött is jég maradjon?

Ez a kérdés ketyeg most sok kanadai szívében, aki – mint igazi kanadai – úgy imádja a korcsolyázást és a hokit, mint mondjuk a (volt) britek a kriketet – nemcsak nemzeti sportokról van itt szó, és tök mindegy, hogy éppen ki az aktuális világbajnok: a hokit a kanadaiak találták föl, és kedves a szívüknek. Ennyi.

Ilyenkor az is kevésbé számít, hogy ki mit gondol a globális felmelegedésről, hogy van-e vagy nincs, vagy éppen ki és/vagy mi okozta.

Mert évről évre egyre kevesebb ideig nyílik az északi országban alkalom a szabad ég alatt való hokizásra. Ahhoz ugye az kell, hogy legalább három napig legfeljebb -5 fok legyen a hőmérseklet nappal, éjszaka meg még hidegebbnek kell lennie.

Ha ezek a feltételek egyszer teljesültek, onnantól kezdve lehet a hőmérseklet valamennyivel – bár természetesen nem sokkal – magasabb.

Kanada fővárosában, Ottawában, egy 90 jéghokipálya területének megfelelő területű jégfelület szokot ilyenkor alakulni, amelyet a sport kedvelői huzamos időn át élvezhetnek.

Ám mostanában egyre rövidül ez az idő. 1950 óta az átlaghőmérseklet 2,5 fokkal nőtt Kanadában, minek eredményeképpen manapság 20 %-kal rövidebb ideig tart a “korcsolyaidény”. Nem nehéz belátni, hogy ha ez így megy tovább, 2050-re nem lesz többé természetes jégpálya.

Ezúttal nem akarom ellátni mondanivalómat további megjegyzésekkel, fölösleges vitákba szállni sincs igazán kedvem.

Mindenki magában gondolkozzon el az elmondottakon és mindenki saját maga vonja le a következetéseket.

Akit pedig érdekel, az itt elérheti három kanadai kutatónak a kérdést részletesen tárgyaló tanulmányát.