Ha egy környezettudatos blogon valaki Londonról ír posztot, a linkre kattintó olvasók talán rögtön azt gondolják, hogy az angolok fővárosát bezzeg-városként emlegetik. Pedig nem tartom annak. 10 millió ember él együtt ezen a gigantikus településen, ezt én semmiképp sem nevezném zöld városnak. Mégis vannak benne érdekes, számunkra tanulságos dolgok.
Múlt hétvégén utaztam ki Londonba. Ezelőtt utoljára valamikor 8-9 éves koromban jártam ott, tehát elég régen ahhoz hogy a Big Benen és a Tower Bridge-en kívül semmire se emlékezzek. Az első dolog, ami megfogott ebben az angol környezetben, az az igényes építészet. Még a város legsatnyább kerületeiben is gyönyörű sorházakat láttam, rendezett kis kertekkel, ahogy haladtam befelé a repülőtéri buszjárattal. Persze most lehetne vitatkozni, hogy ott milyen magas az életszínvonal, ezért van pénz a karbantartásra és a tisztaságra. Mégis elgondolkodtató, hogy a régi házakat újítgatják, ahelyett hogy esztétikailag nulla lakóparkok tucatjait építenék.
Nagy csalódás volt számomra, hogy bizonyos környékeken nincs elég kuka az utcákon. Bár nem nagyon szemetelnek az emberek - merthogy a szelektív hulladékgyűjtő házhoz jön a kukásautóval - eléggé kínos hogy akár kilométereket is sétálhatok amíg utcai szemetesre bukkanok. A belvárosban csak pár száz métert. Ennek egyik súlyos következménye, hogy rengeteg csikket dobálnak el a dohányosok. Angliában már régóta tilos dohányozni épületekben, kocsmákban; odakint pedig szinte minden utcában látni legalább egy cigiző embert, a csikkgyűjtő kukák ennél sajnos ritkábbak. Szerencsére nem minden körzetben van ez így, az utcaseprők pedig szinte minden reggel kipucolják az egész várost. Legalábbis ezt művelték amíg én ott voltam.
London közlekedésének egyik fontos eleme a metró. Nagyon kiterjedt hálózatuk van, annyi vonallal hogy meg se bírtam számolni őket. Nagyon sok tehertől mentesíti az utakat, de egy magyarországnyi embert még ez a hálózat se tud elvinni. A metrók tele vannak emberekkel, az utcán hömpölyögnek a taxik és a piros emeletes buszok, de még így is sok autó jár az utakon. Csúcsidőben szép nagy dugót tudnak csinálni.
Nem mondanám, hogy ez egy nagyon kerékpáros város, de egy picit talán előrébb jutottak ezen a területen, mint a mi jó öreg Budapestünk. Sokkal több bicikliutat nem láttam, viszont azok logikusabban vannak kiépítve - az úttest mindkét oldalán egy-egy sáv, jókora szélességgel megáldva. Ami nagyon tetszett, az a városi biciklikölcsönző rendszer. Elég sűrűn vannak felvevő pontok, ahol a tárolókból ki lehet venni egy bringát, de csak fizető felhasználóknak. Sokan élnek ezzel a lehetőséggel, és nagyon jól teszik. Attól nem kell tartani, hogy beindul a kerékpár-lopó biznisz (mint idehaza), mivel ezek a bicajok rondák, nehezek és könnyen felismerhetőek. Néha én is úgy éreztem, jobb lenne ezzel menni mint gyalogolni vagy metrózni, de erre a pár napra nem volt kedvem befizetni rá.
Barclay's Bikes - Fotó: Vad_Alma, 2012. március |
A másik érdekes felfedezésem az volt, hogy mennyire fontos a helyieknek a fitt, sportos életmód. Percenként láttam elhaladni egy kocogó vagy futó embert. Ebben a hűvös, kora tavaszi időben már rövid ruházatban futkároznak, akár a szmogos város kellős közepén is! Idehaza csak a Margit szigeten és pár zöldövezetnek nevezhető környéken látok ilyen sportembereket. Londonban mindenhol. Ugye vannak sztereotípiák, hogy az angolok sznobok, dagadtak, lusták. Pedig az életüknek fontos része a rendszeres testmozgás, erre nevelik őket kicsi gyerek koruk óta. Nem törődnek a rossz időjárással sem, ha futni kell akkor futnak. Foci edzésre is kimennek kora reggel, még akkor is ha előtte túl görbe estét csaptak. Az éremnek van ám másik oldala is: míg az egészséges életmódra jobban odafigyelnek, mint mi, az esti iszogatással hamarabb kivégzik magukat. Este 7-kor tele van minden kocsma - pedig egy ekkora városban irdatlan sok van ám - és már sörtől bűzlik szinte mindenki. Éjfélre pedig a legkitartóbb ember is végelgyengülésig itta magát, és a legtöbb hely már bezárt.
Kensington Gardens - Fotó: Vad_Alma, 2012. március |
Amit nekünk, magyaroknak érdemes megtanulni a londoniaktól, az a környezet-tudatossághoz való hozzáállás. Nem állítom, hogy London ebből a szempontból sokkal jobb, mert ugyanolyan zajos, koszos nagyváros, mint Budapest. Területe és lakossága nagyobb, így érthető hogy sokkal több figyelmet fordítanak olyan apróságokra, amire itthon látszólag nincs szükség; legalábbis a politikusok bónuszait még mindig szívesebben fizeti az állam, mint hogy pár lépést tennénk egy fenntarthatóbb jövő felé. A londoniak minden lehetséges területet felhasználnak arra, hogy több növény legyen lakóhelyük környezetében. Ha egy belvárosi sorház fél négyzetméteres udvara áll rendelkezésre, akkor oda ültetnek valamit. A portájukat rendben, tisztán tartják, a házakon is ritkán látni azt a kiábrándító koszmennyiséget, ami nálunk van. A főutcák vizuális arculata is rendben van, nincs az a káosz mint ami pl. a Nagykörúton van. És ha valaki biciklivel közlekedik, vagy netán kimegy az utcára futni, azt a legkevésbé sem nézik hülyének. Bár én furcsán néztem, hogy egy néni miért a csúcsforgalom szmogjába megy ki kocogni, de nagyra értékelem hogy legalább fölkelt és megmozdult.
A városnak több nagy parkja is van. Érdekes módon ezek pont azt a szerepet töltik be a helyiek életében, ami itthon a Városligetnek és a Népligetnek egyáltalán nem sikerül. Csak a Margit szigetnek, talán. Aki teheti, mindig átsétál a Hyde Park, Green Park vagy Regent's Park területén. A kutyások erre hozzák sétálni házi kedvenceiket, a fiatal anyukák erre tolják a babakocsit, és természetesen a kocogók is betérnek egy kör futásra. Maximálisan kihasználják ezeket a területeket, hiszen jobb a levegő és kevesebb a lárma, mint a város utcáin. Valamiért az itthoni parkok nem vonzzák annyira honfitársaimat, csak nyáron amikor kivergődnek napozni.
The Serpentine - Fotó: Vad_Alma, 2012. március |
Nem tudom, mit feleljek arra a kérdésre, hogy van-e mit tanulnia a londoniaknak tőlünk. Nem érzem azt, hogy bármit is elértünk volna a tudatos életmód területén az elmúlt évtizedekben. Voltak látszatberuházások, nem nagy ügy. Olyanok mindenhol vannak.
Utolsó napomon evezősöket láttam edzeni a Temzén. Ettől kedvet kaptam rá, hogy itthon azonnal elkezdjem a kajakos szezont, ha már hazatértem. Mindenkinek ajánlom, hogy menjen ki a szabadba! Már nincs annyira hideg, hogy bent kuksoljunk...