Állat, ember, vállalat

Forrás: Sveriges Radio

Ez ugyan nem az első olajszivargás, amelyről szólunk, illetve szólok, hiszen jelentkeztem már ilyen témájú bejegyzéssel – az előző alkalommal is engem ért az a megtiszteltetés, hogy beszámoljak a Shell Északi-tengeri olajszivargásáról.

Ezúttal viszont mégis más. Itt ugyanis nem egy friss olajfolttról lenne szó, ám egy olyanról, mely mély sebeket ejtett környezetünkön – az USA történetében második legnagyobb ökokatastrófának számít a Dust Bowl néven ismert harmincas évekbeli porvihar-sorozat után a 2010 áprilisában, a Deepwater Horizon nevű olajplatform felrobbanását, majd lesüllyedését követő olajszivargás, mely három hónapon át mérgezte a Mexikói öböl vizeit.

Az embereknek saját alkotásairól való tehetetlenségének monumentuma ez, mely előtt a baleset főszereplője, nevezetesen a platformot bérlő és üzemeltető BP (mely ezúttal nem Budapestet, hanem British Petroleumot, a Hat Nagy egyikét jelenti) meglehetősen sajátos módon rótta le tiszteletét: úgy döntött, hogy közel 8 milliárd dollárt fizet ki a panaszosoknak. Az energiaóriás közleményében egyúttal azt is leszögezi, hogy ezen döntés nem jelenti egyszersmind azt, hogy a vállalat felelősnek vallja be magát a történtekért.

Micsoda nagylelkűség! Többet, többet belőle! Bárcsak ilyenekkel lenne tei a világ, micsoda életet élnénk! Képzeljétek csak el, mások hiáiért fizetnek..

De vajon kikéikért? Az USA igazságszolgáltatása szerint a BP egy sor biztonsági és környezetvédelmi szabályt sértett meg, és ez nyilvánvaló, hiszen attól függetlenül, hogy ők nem a platform gyártói, hanem csupán üzemeltetői, egy platformot tudni kell rendeltetésszerűen használni. Nem gyermekjáték ez!

A végkifejlet ez? Kötve hiszem.

A “megállapodás” ugyan öt nappal azután született, hogy n-edjére átlökték a bírósági döntést a BP ellen indított perben. (A vállalat ellen egyszerre több per is folyik, melyek közül egy – számos jogszabály-sértés vádjával – további több milliárdni szankciót sújthat az óriásra.)

Korábban ezen a héten Eric Holder amerikai igazságügyi minszter úgy nyilatkozott, az általa vezetett intézmény már készen áll a perre.

A per és a vele kapcsolatos (tudatos vagy tudatlan) médiakampány további következményekkel is járhat a vállalat részére – az a veszély áll fönn ugyanis, hogy több vevő és partner szakítsa üzleti kapcsolatait vele.

Ez utóbbi nem tudom mennyire jó, azt még kevésbé, hogy mennyire illeti a környezetet, a környezetvédelmet. Nem hiszem, hogy azzal, hogy szoláltatót, ellátót vagy éppen partnert cserélnek a vevők, illetőleg a többi cég a BP személyében, az valami jót tenna az oceánnak, mondjuk: olaszivargást okozott már a Shell is, az ExxonMobil is, és még sorolhatnánk.

Továbbra az az érzés kísérget, hogy a cikk is – holott elvben a svéd rádió ükorovatát díszíti – valahogy mégiscsak a cég, vagy legalábbis az üzleti, ami pedig biztos – az emberi világot képviseli, annak szempontjából tárgyalja a témát.

Beszél ugyanis a magánhalászokról vagy a halászattal foglalkozó cégekkel, mintha ők nem lennének az óceán – ha nem is ugyanolyan mértékben, de ugyanúgy – pofátlan kizsákmányolói!

Beszél - a már jó ismert módon és hangnemben – az eltűnt és jogosan halottként számon tartott emberekről, a sérőlt dolgozókról, de nem az állatokról.

Azokat legalább képen mutat. Azt meg sehogy se juttatja az olvasók eszébe, hogy a számtalan állat mellett, AKI szörnyet halt - igen, szörnyethaltt és nem megdöglött – az ilyen típusú olajszivargásuk egy másik káros következményt is von maga után: minden ilyen esetben az anyaföld véges energiaforrásait pazaroljuk.

Ezekre a dolgokra kell figyelmet fordítanunk, amikor a környezetvédelemről szólunk, írunk vagy olvasunk. Tudom, hogy aki ezeket a sorokat olvassa, nagy valószínűséggel fordít is rá kellő figyelmet, ezért mondom: akinek nem inge, ne vegye magára, mindenesetre úgy érzem, ezt ki kell emelni, hiszen nem egyszer olyan apróságokba kötnek bele egyesek, amelyek nagyon messze visznek a lényegtől, és ezzel egyidejűéeg az igazsággal.

Tehát itt valahol van egy Deepwater Horizon-méretű, de akár minden ökokatasztrófa utóélete – a pénzt ha ki is fizetik, ha nem is fizetik ki, se az ember, se az álat nem éled újra, nomeg a kőolaj sem teremtődik meg – csakúgy, magától.

Levonni a tanulságokat és a dolgok mélyében látni – kicsit keserű szájízű szójáték – igen, valahol itt keresendő az igazság.