Emberek, túléltük februárt! A folyók befagytak, a gázszámlák emelkedtek, a klímaszkeptikusok heteken át tartó fiesztát tartottak.
Namármost én kedvelem a focimeccsek közönségének társaságát. Kifejezetten szórakoztatnak azok a parttalan és értelmetlen viták, amelyek arról szólnak, hogy a zöldfehérek miért felsőbbrendűbbek minden elképzelhető tekintetben a lilákoknál. Azzal viszont nemigen tudok mit kezdeni, amikor egy komplex tudományos témában kapom az ívet azoktól a barátaimtól, akiknek a társaságát nem a hegeli dialektika közös megfejtése céljából keresem. Arról a fura pillanatról beszélek, amikor ellaposodik egymás focicsapatának gyalázása, és átcsap a beszélgetés valami ilyesmibe: „Te bémeg mekkora egy hülye vagy, globális felmelegedés, mi? Bevetted kajakra ezt a liberálcionista maszlagot, mi? Kétcentis hideg van bémeg, a Duna jegén fogják megkoronázni Viktor királyt, legfeljebb te melegszel fölfele tökikém, az undorító csapatoddal együtt...” Itt jövök én, és jutok el a válaszomban odáig, hogy a „földfelszín évi átlagos középhőmérséklete...”, és szinte azonnal, fémes hangú koppanással pattannak le a gondolataim a megértés áttörhetetlen páncéljáról.
Úgyhogy Danikám, ez a poszt nem neked szól, hanem azoknak, akiket érdekel annak a magyarázata, hogy hogy lehetséges az, hogy megvesz minket az Isten hidege a globális felmelegedés kellős közepén (..ÉS nem írtózatosan gáz a csapatuk).
A kiindulási pont a következő: a "globális felmelegedés" pont azt jelenti, amit a neve sugall, azaz, a teljes földfelszín éves középhőmérsékletének hullámzó, de több évtizedes skálán nézve egyértelműen kimutatható növekedését. Egy hosszú távú tendenciáról, statisztikai átlagolásról van szó, amibe simán belefér, hogy egyes évszakokban és egyes régiókban lehűlés tapasztalható. Attól még a földfelszín egésze melegszik. Egyre gyakoribbak az extrém időjárási jelenségek is (pl. hő- és hideghullámok) mert mindeközben zavar keletkezik a Föld éghajlatát kiegyenlítő légköri és tengeri áramlásokban is.
Azt a folyamatot, amely hideg levegőt szállít Európába, úgy hívjuk: arktikus oszcilláció. Ez a szépnek nem mondható kifejezés azt írja le, ahogy nagy és kis légnyomású rendszerek mozognak fel-alá az északi félteke hideg és mérsékelt égövében. (lásd. 2:00-nál ezen a videón). A mostani tél elején, az arktikus oszcilláció abban a fázisában volt, amikor visszatartja a hideg sarki levegőt a déli irányba vándorlástól. Ilyenkor alacsony a légnyomás a sarkon, és a levegő egész egyszerűen nem tud betörni a magas légnyomású mérsékelt égövekbe.... aztán egyszer csak február elején drámaian megfordult a helyzet: egy nagy nyomású légtömeg befészkelte magát Szibériába, és izomból benyomta a dermesztő levegőt Európába. (Megint mások Chuck Norrisra gyanakodnak).
...és akkor most készítsünk fából vaskarikát: globális felmelegedésből helyi lehülést. Klímatudósok szerint a két jelenség összeköthető. Nehéz idők járnak a sarki jégtakarókra: 2011 nyarán ugyanis az északi sarkvidék jégtakarója olyan mértékben húzódott vissza, mint még szinte soha az emberi történelem folyamán. Ez olvadást jelent, az olvadás következtében pedig a szabaddá váló tengerfelszín hőt kezdett el ki/visszasugározni. A töménytelen mennyiségű felszabadult hő teljesen átvariálta a légnyomási viszonyokat. A felszabadult tengerfelület fölött alacsony légnyomású melegebb területek alakultak ki, Szibéria és a jégtakarót megőrző tengerek felett pedig masszív, erőszakos hideg légtömegek, amelyek aztán blitzkrieg-et indítottak Európa középső része és az USA ellen is.
Hogy mi lesz itt, amikor a jégtakarók egyszer majd teljesen elolvadnak, azt jobb nem elképzelni. Remélem a bajnoki fordulókat megtartják.
(Bevezető grafika forrás: http://www.mommo.hu/media/Holnaputan_a_parlament)
