Nem tudom, mikor esett le kis hazánkban az idei első hó. De ma reggel kinéztem az ablakon, és megláttam az elsőt, ami az utcánkban esett; minden bizonnyal ez az első hó a fővárosban. Tehát a tél elkezdődött.

Ilyenkor a már megszokott következményekkel szoktunk szembesülni: az úttestre és a járdára ugyanúgy ráesik a hó, mint a többi helyre. Ebben pedig nem szoktunk gyönyörködni, inkább nekirontunk hólapáttal. Ami gondot jelenthet, az hogy előbb-utóbb csúszóssá válik az út, mi pedig nem szeretnénk a nyakunkat kitörni egy látványos eséssel. Ez ellen több módszerrel is tudunk küzdeni, pl. síkosság-mentesítő szereket szórunk rá. Hogy ne kelljen ilyen bonyolult, furcsa kifejezéseken rágódnunk, elárulom: sóval, homokkal és egyéb dolgokkal lehet beszórni az utakat.

Tavaly óta elvileg tilos sózni, pontosabban korlátozzák ennek lehetőségét. Sokan nyavalyognak emiatt, mert a homoktól még koszosabbak lesznek az amúgy sem tiszta utak. Márpedig tudomásul kell venni, hogy a földre szórt só környezetszennyező. Kimarja a kutyák tappancsait - amikre egész biztosan egyetlen gazda sem tud lábbelit erőltetni. Mellesleg a cipőinket is tönkreteszi, hacsak nem korróziómentes acélcsizmával járkálunk. A talajnak sem tesz jót. A tiltás ellenére sokan mégis ezt használják, mert "ez a legjobb megoldás". Mindezt csak azért, mert a só vizes oldatának kicsit alacsonyabb az olvadáspontja, mint a sima csapadékvíznek. Szerintem nem éri meg.

Ezért arra kérek mindenkit, aki éppen ennek a pár milliméteres hónak a veszedelmes hatásaitól retteg: ne használjanak sót!