Fénykép:  A BioMarine hivatalos oldala

Mindennapjainkban olyan termékek által vagyunk körülvéve, melyek gyártása ilyen, olyan vagy amolyan módon – ha tudatosítjuk magunkban, ha nem – kisebb vagy nagyobb mértékben károsítják a környezetünket. Gyártásuk ugyanis nemcsak anyagilag jelent terhet, tehát nemcsak a mi költségvetésünket – vagy éppen gyártóikét – terheli, hanem másképp is drága. Ilyen köztudottan a hús, melynek termelése és feldolgozása jelentősen nagyobb mennyiségű vizet és energiát vesz igénybe, mint a zöldségé vagy a gyümölcsé. De ilyen a műanyag is, mely a maga részéről folyamatosan egy másik véges kincsünket, a – szintén (egykori) állati eredetű – kőolajtartalékunkat fogyasztja. Az egész világon, de főként Európában tevékenykedő környezettudatos tudósok több mint tízéves álma és célja a növényi eredetű műanyag föltalálása. A szóba jövő esetleges nyersanyagok között elsősorban a  fát, a kendert, a ricinust, a cukornádat és a mikroalgát tartják számon.

Szeptember 5-7. között Párizsban a növényi vegyészet európai kongresszusát, közvetlenül azt követően pedig Nantes-ban a BioMarine fórumot rendezték meg. Mindkét rendezvénynek fő témája a mikroalgák kémiája volt. Ám ezúttal nem a szokásos elvont tudományos fórumokkal volt dolgunk: a kérdéssel foglalkozó tudósokon túl nagy lelkesedéssel a témában ugyancsak érdekelt ipari gyártók, üzletemberek, pénzügyi szakértők képviseltették magukat. Sőt, a másik rendezvény kifejezetten az utóbbiaknak szólt. Nem is csoda, hiszen ki nem lenne érdekelt, ha egy gyorsan csökkenő mennyiségű – ráadásul egyébként is, de ettől meg valóban borzasztóan drága – nyersanyag helyett egy jóformán folyamatosan regenerálódót, viszonylag könnyen és olcsón fenntarthatót kapna?

Képzeljük csak el, mi lenne, ha a tégláktól az olajzóig, az olyannyira rettegett palackoktól a talán még inkább rettegett zacskókig, az állateledeltől a gyógyszeripari, sőt a szépítő termékekig mind bioforrásból merítkezne? Algát most is alkalmaznak a kozmetikában, de más jelleggel és más formában. A szóban forgó változás gyökeres lenne, ha nem is következne be olyan gyorsan, mint szeretnénk.

Mégis: úgy tartják, 2020-ra ezen források a nyersanyag egy ötödét képeznék, míg most csupán 7-8 %-ról beszélhetünk. Ráadásul – ami per pillanat nagyon, de nagyon  nem mellőzendő szempontként – 360 000 új munkahely jönne létre szerte a világon, s így Európában is.

Természetesen akármilyen szépnek is tűnhet a jövő eme elénk táruló képe, mindennek megvannak a maga feltételei: nem szabad egyrészt, hogy a jövőben e vegyészet a kis(mező)gazdák kárára fejlődjön ki, illetve terjedjen el,  másrészt pedig szükséges, hogy az EU-alapok támogassák mind a nemzeti, mind a magánbefektetéseket (pl. a Roquette vagy Arkema kaliberű csoportokét). Nagyon reméljük, így is lesz.

Egyelőre viszont azzal kell megelégednünk, hogy évente annyi (szám szerint 2,5 millió tonna) bioműanyag-terméket gyártanak a világon, mint kőolaj-műanyagterméket... 24 óra alatt.