Frédéric Nihous, forrás: Le Figaro

Szóval Franciaországban a vadászok egy komoly politikai tényezőnek mondhatók. A vadászok, vagyis azok, akiknek joguk van fegyvert viselni, és nem katonák, rendőrök, biztonsági őrök stb.

Nem is csoda: megkőzelítőleg két millióan vannak, a szavazás jogával rendelkező személy pedig körülbelül 43 millió (a legutóbbi népszámlálás adatai alapján). Öt százalék pedig korántsem elhanyagolható mennyiség, pláne, amikor köztársasági elnököt választunk.

S bár ezzel a létszámmal valóban számít a voksuk, persze ha egységes, olyannyira, hogy saját pártjuk is van, a vadászok rájöttek, hogy annyira mégsem számít, hogy saját jelöltjüknek esélye legyen a választásokon.

És mi történik ekkor?

Frédéric Nihous visszalép, és Sarkót ajánlja kedves támogatói figyelmébe.

A két politikust régi barátság fűzi egymáshoz, ugyanis nem Nihous még egy olyan 2007-es vetélytársa, akit az akkoriban újnnan megválasztott köztársasági elnök egy fontos területen részesített megbízásban: hasonlóan Dominique Strass-Kahnhoz, akit a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatójává ajánlott, rá a vidékfejlesztéssel kapcsolatos kutatást bízott. (Persze, korántsem merhető össze a két megbízás, mégis nyilvánvaló, hogy Sarko mind a két gesztussal barátokat kívánt faragni magának egykori ellenfeleiből)

De vajon mit számít az, ha valaki csakúgy valakinek javára lép vissza?

Valamennyit biztos igen, ám mindkét főjelölt – a szóban forgó magyar származású politikus és a szocialista Hollande (aki nem holland származású) – tisztán látja, hogy azért a szavazatokért meg kell dolgozni.

Ezért is külön kis kampányba – ahogy a Le Figaro személyesen írja – halászatra indultak a....vadászok szavazataira. Míg az előbbi már ősszel és január végén is találkozott az FNC küldöttségével (Bernard Baudin elnökkel az élén), március elején pedig jelöltként fogadja majd, az utóbbi múlt héten beszélgetett velük.

Beszélgetni jó dolog, de mondanak-e, tesznek-e valami konkétat is az ellenfelek?

A vadászati törvényt (múlt) csütörtök reggel egyhangúlag elfogadta a parlament (egyhangúlag – persze leszámítva a zöldeket, akiknek pont akkor jutott eszükbe fölébredni (örök) téli álmukból, amikor úgyis tök mindegy), mert itt már komolyra fordulnak a dolgok, és Hollande nyilvánvalóan nem akarja folytatni a tartózkodás veszélyes játékát. Sőt, még ki is emelte a napokban, hogy mily fontos szereplői a vadászok a vidéki életnek, és fel is ajánlotta nekik, hogy közösen kormányozzanak ott, ahol helytálló lehet mondanivalójuk – szóval mindenütt, ahol természetvédelemről van szó, mert a vidéki romantikáról úgyis tudjuk, hogy hülye duma és semmit nem ér, pénzt biztos nem. Továbbá, kijelentette, hogy az FNC minden egyes helyi szervezetéhez személyesne fordul...levélben. Már látom is Sarkót, ahogy magában mondja: “Oda mész öcsém, ahonnan én jövök...”

De ha már a bejegyzés címében is szerepel, fordítsuk hát figyelmünket Sárközy úrfira!

Mit is tett ő?

A hatalmából származó lehetőségekkel élve, több intézkedésre bírta Nathalie Kosciusko-Morizet környezetvédelmi minisztert (aki mellesleg egyben szóvívóje is a kampány idejére), mind olyan területeken, ahol a vadászok érdekeltek. Például azt illetően, hogy mettől meddig szabad egyik vagy másik állatfajra vadászni.

Valahol azt jegyezte meg a Le Figaro, hogy Hollande nem vadász. Azt nem tudom, hogy Sarko az-e, az viszont, hogy a politika terén az, méghozzá nagyon is sikeres. Ugyanis ezúttal is jó taktikát választott: az FNC elnöke már nyilvánosan kijelentette, hogy Sarko az ő embere.