A víz hatodik világfórumának logója

Nemsokára – mához egy hónapra – a meseszép Marseille-ben megrendezik a víz hatodik világfórumát, nyugodtan megkockáztathatjuk az állítást – az év világeseményét a környezetpolitika terén.

A víz világfóruma 1997 óta három évenként kerül megrendezésre, az idei világtalálkozó mottója önmagáért beszél: A megoldások ideje.

Legalábbis látszólag az emberek lassan megérnek rá, hogy nem elég pusztán a szót szaporítani: tenni kell, éspedig igen gyorsan.

Ez a világtalálkozó – miután az ENSZ 189 tagja tavaly megegyezett abban, hogy a víz joga kivétel nélkül minenkinek jár a Földön – elsősorban azzal a kihívással szembesül majd, hogy hogyan győzze meg a világ politikusait is, hogy komolyan vegyék és magukévá tegye eme gondolatokat.

Ez egyaránt érvényes azon országokban hatalomban levőkre, ahol bőségesen van víz, és azokat az országokat kormányzókra, ahol a víz hiánycikk. Az előbbiek esetében át kell nevelni a társadalmat: tudatosítani kell magukban és az azt a tényt, hogy a vízpazarlással fel kell hagyni. Az utóbbiak esetében – ha nem is kivétel nélkül, de több helyütt - le kell bontani egy egész társadalmi szerkezetet, amelynek a felépítésében a kasztok, a törzsek és nemek közötti szakadék jelentős szerepet játszik, de nem szabad figyelmen kívül hagynunk a korrupciót sem. Egy olyan országban, ahol a királynak, diktárornak vagy éppen törzsvezérnek mindenhez joga van, nehét keresztülvinni egy olyan határozatot, mely szerint mindenkinek joga van valamihez, jelen esetben a vízhez. Olyan, hogy a víz közös tulajdon? Egyáltalán mi az, hogy közös tulajdon?

Nem véletlenül viseli a Le Monde Diplomatique a témáról szóló cikke a L'eau a besoin de démocratie (A víznek demokráciára van szüksége) címet viseli.

Ahol ugyanis mind a demokrácia, mind a víz cikkhiány, ott az utóbbinak nincs sok esélye, hogy mindenkihez jusson.

Ember legyen a talpán, aki ezt a nemes feladatot – a szóban forgó országok vezetőit rávezetni arra a gondolatra, hogy mindenkinek joga van vízhez jutni – vállára veszi.

A rendezvény szakmai hátterét két bizottság biztosítja, az egyik témák szerint, a másik régiók szerint vizsgálja a kérdéseket.

A régiók a következők: Afrika, Amerika, Ázsia és az Atlanti óceán, Európa valamint ként kontinensközötti régió.

A témák szerinti bizottság 15 pontban szedte össze a világtalálkozó vezérgondolatait: cselekvési prioritásokat (szám szerint 12-t), illetve a siker feltételeit (értelemszerűen hármat)

Amit tenni kell, az tehát a következő: mindenki jólétét biztosítani (mindenkit vízhez juttatni, jobbá tenni a tisztításhoz (azaz tiztított vízhez) való hozzáférést, jobbá tenni a higiéniát és az egészséget (vagyis az egészségügyet) a jobb víztisztításon keresztül, megfeleő módon figyelmeztetni a lakósságot a vízből, ill, vízhasználatból fakadó kockázatokkal, valamint segíteni nekik megfelelő módon kezelni e kockázatokat, a víz révén az országok közötti békét és jobb együttműkődést elérni, érte tenni), segíteni a gazdasági növekedést (egyenlőségt elérni a vízhasnálatban és a vízzel való gazgálkozásban, hozzáadni a jobb táplálkozáshoz az optimális vízhasználat elérésével, összehangolni a víz- és az energiahasználatot, népszerűsíteni a “zöld” növekedést és értékesebbé tenni az ökorendszereket a népesség szemében), életben tartani a kék bolygót (javítani a vízforrások és az ökorendszerek minőségén. Csökkenteni az emberi tevékenység lábnyomát a víz tekintetében, szembesülni és szembeszállni az éghajlatváltozással egy városiasadó világ kontextusában). A siker feltételei pedig a következők: a jó kormányozás, a vízellátás anyagi hátterének biztosítása és a kedvező körülmények megteremtése.

Minden pontnak számos alpontja is van. Ez mind szép és jó, csak számtalan kételyt támaszt véghezvitelének lehetséges volta.

Arról már szóltunk, hogy aligha érhető el, hogy a merev társadalmi szerkezetű országokban bármilyen mélyreható változás is bekövetkezzék. A javak igazságos felosztása egy szép cél, de nem nagyo látni a helyét ebben a paragidmában.

Ami viszont új kérdésként merül fel ezután a felsorolás után, az a gazdasági növekedés és a kék bolygó életbentartásának szembesökő ellentéte és annak feloldása.

Maga a “zöld növekedés” koncepciója egy oximoron. A növekedés elkerülhetetlenül egyre több forrás igénybevételével jár, és nem kell túl nagy ész hozzá, hogy rájöjjünk, hogy a víz azon források egyike, amely gyakorlatilag minden komolyabb vállalkozáshoz nélkülözhetetlen: legyen szó turizmusról, kereskedelemről, iparról...

A víztisztítás meg nem több, mint a soron következő lelkiismeretcsillapító – olyan mint a hulladékfeldolgozás és a megújuló energiaforrás.

Az igazi megoldás itt sem más, mint egyébütt: nem szabad pazarolni a vizet. Soórolni kell azt. Ennyi.

Ez a megoldás, ha már a megoldások idejéről beszélünk.

Mint általában szokott lenni, másoknak is leesett, hogy ez úgy, ahogy egyesek látják, működésképtelen.

Ezért a hivatalos fórummal egyidőben, ugyancsak Marseille-ben a víz alternatív világfóruma is folyik.

E rendezvény mottója más: L eau – sorce de vie, pas de profit. (A víz az élet, nem a haszon forrása).

E fórumot szervezői úgy mutatják be, mint mindazok találkozóják, akik a víznek – és a földnek! – a monopólium által való kizsákmányolása ellen harcolnak. Akik nem értenek egyet a fölgázt nem látják egy környezetbarát energiaforrásnak, mivel az utána való kutatás valamint termelése káros következményekkel jár a talajvízre és a földalatti folyókra. Akik ellenzik a vizek magánkezekbe való kerülése.

Milyen témákat érintenek majd?

Mezógazdaságról és biztonságos táplálkozásról, enerigáról – természetes forrásairól és termeléséről, egészség(ügy)ről, geopolitikáról és konfliktusokról, a vízhez való hozzáférés jogáról, víztisztításról, a társadalom mozgósításáról, harcokról, demokráciaról és sok minden másról...

Kötve hiszem, hogy ez elég lesz hozzá, hogy rávegye a harmadik világ országáinak vezetői arra, hogy a javak igazságos felosztása nevében dolgozznak.

Valami miatt azonban úgy érzem, hogy ennek a rendezvénynek helytállóbb a kiindulópontja.

Mindenesetre mindkettőre kíváncsi vagyok.

Mindkét esemény Facebookon is követhető itt, illetve itt  és persze mi is figyelemmel követjük – egy hónap múlva.

Tartsatok velünk!