Kép: HS.fi

Gyermekkoromban sose volt műfenyőnk. Valamikor a nyolcvanas évek felé úgy emlékszem, még állványon láttam a karácsonyfát.

Utána megesett egyszer, hogy apukám egy havertól cserépben szerzett egyet, és azt éveken, pardon karácsonyokon át “használtuk”, utána, amikor túl nagy lett, elültettük az udvarba – akkor még volt udvarunk – de az nem élte túl, mert már rászokott a tőle egyébként idegen, magas szobahőmérsekletre.

A következő már bent se élt sokáig...

Akkor egy műfenyőt vettek szüleim, és azóta is boldogak vele – közben már házunk sincs és így udvarunk sem, úgyhogy az élő karácsonyfa kérdése többé nem áll napirenden.

Mostanában kicsit másak a kérdések, másak az emberek is.

Valamikor, egy ilyen két hete, nagyon úgy éreztem, egy ilyen kérdés feszül bennem: műfa vagy vágott fa? Engem nem illet személyesen ugyan, hiszen külföldön tengetem napjaimat, a Karácsonyt is kint ünneplem, itt pedig semmi áron nem veszek – se egyiket, se másikat. Elvi kérdésnek viszont jó.

Amikor megjelent a vásárlásról szóló bejegyzésünk, fölvetődött bennem az ötlet, hogy megosszam Veletek elmélkedéseimet a föntebb említett témáról.

Úgy gondoltam – na, mind a kettő mellett szólnak érvek – egyrészt ugye nem vágunk ki élőlényeket, másrészt viszont támogatjuk az olajipart.

Utána megjelent a Fenyő vagyok, nem karácsonyfa kép, ami úgymond a műfa pártfogói közé billentett.

Ám ma egy olyan cikket láttam a Helsinki Sanomat hasábjain, mely szerint Brazília gazdasága a világon a hatodik legnagyobb lett, egy angol kutatócég szerint. Ami viszont érdekesebb volt a címnél is, az a cikkhez társuló kép volt, ahol is néhány őshonos látható néhány kivágott fa kíséretében. Néhány? Jónéhány.

A képet kísérő szöveg szerint a gazdasági növekedés mértéktelenséghez vezetett a világ tüdeinek otthont adó országban: a környezetévdelmi hatóságok törvénytelen erdőírtásokat tapasztaltak.

Vicces, nem? Mintha most először tudták volna meg, hogy erdőírtások folynak a dzsungelben, és mintha az, hogy most ezt megállapították, valamilyen változást eredményezne...

És itt olyan fákról van szó, amelyeket nem, hogy visszaültetni nem lehet, hanem olyanokról, amelyek helyén nem is nő utána semmi ültetvény. Nem, hogy valaki visszaültetné őket.

Olyan fákról van szó, amelyek úgy, mint a fenyő a hideghez, az ezredek során megtanultak alkalmazkodni a hőperzselte meddő talajhoz, amely utánuk újra meddő lesz.

Mindezek fényében kezdek arra gondolni, mi miért ne támogassuk kisgazdáinkat, akik karácsonyfa-termelésből élnek. Mert hiszen igen – kivágják az idén a fákat, de újakat ültetnek el a helyükre.

Aki meg tudja engedni magának – az vegyen gyökeres fát. És vessen egy gondolatot azokra, akiknek nincs rá lehetőségük.