Erről fogja írni Schmitt Pál a következő PhD dolgozatát.

Három napja lemondott Magyarország államfője. Schmitt Pálnak nem volt tiszta az 1992-ben írt doktori disszertációja, ezért a SOTE visszavonta a kisdoktori címét. Az ügy miatt keletkezett megosztottság miatt, a nemzeti egységre hivatkozva mondott le hivataláról. Ezzel úgy tűnik, ideiglenesen befejeződött karrierje, mégpedig csúfos bukással.

Pályafutása során számos sikert ért el, elsősorban a sport és a diplomácia területén. Zöld szempontból érdekesség, hogy 2007-ben a NOB-nak ítélték az ENSZ "A Föld védelméért" díját, amit ő vett át.

Lemondása után bejelentette, hogy bebizonyítja: alkalmas a sporttudományi doktori címre, és ezáltal az olyan pozíciókra is, melyeket korábban betöltött a nemzetközi sportszervezetekben. Miután óriásit bukott, férfiasan egy nagy ugrással szeretné helyrehozni a hírnevét és egy nagyon jó, fontos témát választott a PhD disszertáció megírásához.

Szerény véleményem szerint rögtön ezt kellett volna tennie, amikor kirobbant a plágium-botrány. Amíg ki nem nevezték államfőnek, mindenki elégedett volt tudásával, tartásával és a különböző helyeken végzett munkájával. Köztársasági elnökként volt pár kellemetlen botladozása, az idei ügyével pedig a közvélemény megadta neki a kegyelemdöfést. Őszintén kívánom, hogy új doktorijával visszaszerezze becsületét és azt a tiszteletet amit megérdemel.

Miről fog szólni az új (remélhetőleg hivatkozásokkal és lábjegyzetekkel dúsan ellátott) dolgozat? Erről a kérdésről próbálunk most elmélkedni egy kicsit.

A sport múltja és jelene

Egy doktori dolgozatban akár arról is lehetne írni, milyen hatással volt a rendszeres testmozgásnak életünkben betöltött szerepe a környezeti változásokra.

A sport, avagy az ember meghatározott célú testmozgása más ősidők óta kapcsolatban áll a természettel. Az ősemberek vadászat közben futottak, dárdákat hajigáltak, néha pedig az életükért kellett futniuk. A főemlősök testfelépítése nyilvánvalóan aktív, ügyes mozgásra lett teremtve. A fizikai erő és állóképesség pedig dicsőséget, elismerést és rangot szerzett a hímeknek a közösségükben az emlősök osztályában.

Az ókorban és a középkorban a sport és a háború jelentette a lehetőséget arra, hogy az emberek legjobb képességükkel, ésszel és erővel érdemeket szerezzenek, diadalt arassanak. A sport mindig a győzelemről szólt, de sosem mások legyőzéséről. Főleg nem a természet legyőzéséről! Aki ezt vitatja, finoman szólva nem sportszerű.

Ami megfigyelhető a múltbeli sporteseményeken (egészen a modern olimpiák kezdetéig) az, hogy az ember csak saját testi képességeit használhatta fel a siker eléréséhez. A vadászat is a sport egyik fajtájának volt tekinthető, hiszen bármilyen eszközt is használtak, rendkívüli bátorság és ügyesség kellett az állatok elejtéséhez. Kétségtelen, hogy puszta kézzel nem mindig az ember győzött volna ebben a küzdelemben. Az élővilág fejlődése és az evolúció története a győztesekről szól. Sport szempontból pedig azt tekintjük győztesnek, aki tisztességes küzdelemben jobbnak bizonyul a másiknál.

Nagyon fontos megemlítenünk, hogy az egészséges életmód elengedhetetlen része volt mindig a testmozgás. Az előemberek számára természetes volt a kemény fizikai munka és a rendszeres mozgás. Láthatjuk, hogy ma ezeknek a hiánya súlyos társadalmi problémákat okoz. Aki nem hajlandó mozogni, abból lusta, kövér, beteg vagy haszontalan ember válhat - esetleg mind a négy együttvéve. Aki igénytelen és felelőtlen magával szemben, az hosszú távon a környezetére is rossz hatással lehet. Ez az elmúlt évezredek tanulsága és a jövőnk egyik meghatározó szempontja.

Egészséges = Környezettudatos

Schmitt írhatna arról is, hogyan alakítja a sport az emberek szemléletmódját.

Életmódunknak fontos szerepe van saját magunk és környezetünk jövője alakításában. A tudatosság hiánya hosszú távon katasztrófához vezethet, ennek belátására pedig manapság igen csekély az emberek képessége.

Nem arról van szó, hogy aki rendszeresen sportol, az majd nem jár autóval, szelektíven szemetel és nem hord állatbőrt. Nagy marhaság lenne azt gondolni, hogy ezek a dolgok közvetlen kapcsolatban állnak egymással.

Először azt vizsgáljuk, milyen hatással van a rendszeres mozgás önmagunkra. Hiszen minden sportszervezet, melyekben az ex-doktor úr valaha szerepet vállalt, első sorban azt hirdeti, hogy magunkért kell sportolnunk. Az aranyérmek száma, a szakág országos vagy nemzetközi szintű elismertsége másodlagos (inkább pénzügyi) szerepet játszik. A rendszeres sport megtanítja az embert arra, hogy odafigyeljen saját szervezetére. Futás közben észre vehetjük ha valami nincs rendben az ízületeinkkel vagy a levegővétellel. Ha túl hamar elfáradunk, talán a táplálkozási szokásainkban kell keresni a hibát. Ha nem elég tiszta és rendezett a környezetünk, hogy egészségesen élhessünk, akkor garantáltan tenni fogunk valamit az ügy érdekében. Legalábbis optimistán ezt gondolhatjuk.

Sportolni általában tiszta levegőn szoktunk, előtte és utána pedig érdemes megfelelő táplálékot és folyadékot bevinni a szervezetünkbe. Ebben a mondatban pedig máris rengeteg igény merült fel a sportemberek részéről. Tiszta levegő, tiszta és egészséges táplálék, ivóvíz KELL. Hiába tekerik a bringát a kerékpárosok a városban, ha ezzel intenzíven belélegzik a szennyezett levegőt. Jó hogy megvan a rendszeres testmozgás, de erősen kétlem hogy hosszú távon ez jót tesz a tüdejüknek. Minden nagyvárosban vannak parkok, ligetek arra a célra, hogy a futással vagy kocogással időt töltő polgároknak legyen tiszta levegőjük. Ha megnézünk egy szmogtérképet, láthatjuk hogy a főváros parkos területein is eléggé kimagaslóak az értékek. Tehát a városiak mindenképp elvárhatják, hogy a számukra szükséges tisztább levegőt legalább a nagyobb zöld területeken biztosítsák nekik. Hasonlóan elmélkedhetnénk arról is, hogy a hazai élelmiszer milyen földön terem és hogyan jut el a fogyasztókhoz.

Arról sokat hallottunk már, hogy az egészséges, sportos életmód jó hatással van az emberek közérzetére. Ha a munkavállalónak rendben van a testi és lelki egyensúlya, akkor hatékonyabban dolgozik, ez az ezredforduló humán-menedzsmentjének egyik fő gondolata. Nem véletlenül tornáznak a háztetőkön Japánban az irodai alkalmazottak minden reggel. Tehát az egészségünkhöz lassan politikai és gazdasági érdekek is fűződnek, így a sport egyre nagyobb támogatottságot élvez az üzleti- és a közszférában.

A következő lépésnek annak kell lennie, hogy a szükséges feltételek megteremtéséhez is több forrásunk legyen. Le kell szokni arról a tévhitről, hogy "erre most nincs pénz", mert a jövőt a hosszú távon hasznos befektetésekkel lehet csak építeni. Ezért lenne érdemesebb inkább a sportegyesületeket szponzorálni a kereskedelmi- és bulvármédia helyett. Én szívesebben látnám a vállalkozásom logóját egy aranyérmet nyerő fiatal, tehetséges kajakos hátán, mint a társadalom undorító szellemi legalját szupersztárként mutogató tévéműsor reklámszünetében. Bár ez ízlések és pofonok kérdése.

A sportoló embernél jobban senki sem tud hatni a környezetére. Inspirálja, motiválja társait, megtanítja tisztán és egészségesen élni utódait, jobban odafigyel a környezetére. Sokkal többet tesz a környezettudatos életmódért, mint bármelyik képmutató szuperzöld aktivista. Talán nem véletlen, hogy a 2010-ben hivatalba lévő magyar kormány egy sportembert választott államfőnek, hogy ezzel a sport iránti elkötelezettségét és az egészségesebb jövőért végzett munkáját erősítse. Sajnos most ott tartunk, hogy bukott az elnök, a sport- és egészségpolitika pedig egyelőre nem mutatott látványos előrelépést. Reméljük, ez előbb-utóbb bekövetkezik. Reméljük.

Nemzetközi sportszervezetek törekvései

Talán az a legvalószínűbb, hogy a megszületendő dolgozat főleg a sporttal foglalkozó szervezetek és szakmai közösségek szerepét vizsgálja majd a környezetpolitikában.

Az utóbbi évtizedben divattá vált, hogy a sportszervezetek a környezetvédelmet használják figyelemfelkeltő eszköznek, illetve azért kampányolnak. Ez mindenképpen jó dolog abból a szempontból, hogy legalább ennyivel több üzenet jut el az átlagemberek tudatáig.

Két szervezetet emelnék ki: NOB (Nemzetközi Olimpiai Bizottság) és FIA (Nemzetközi Automobil Szövetség). Az előbbit azért, mert a világ legnézettebb sporteseményével foglalkozik, a másik pedig szívem csücskével, az autósporttal. Remélem, Schmitt Pál több szervezet programjára fog majd hivatkozni.

Az Olimpiát már 2008-ban, Pekingben is "zöld eseménynek" szánták. A szervezőktörekvései többé-kevésbé megvalósultak, de ne hagyjuk figyelmen kívül a kínai városban kialakult irtózatos szmogot, illetve az elmúlt évtizedekben történt radikális változás a helyi közlekedésben - a rosszabbik irányba.

A vancouveri téli Olimpiát "minden idők legzöldebb Olimpiájának" kiáltották ki, ennek szellemében szeretnének a londoniak is fejlődést elérni ezen a területen. A rendezvény szervezői a helyszín infrastruktúráját és az épületeket alakítják úgy, hogy minél kevesebb legyen a káros környezeti hatás, illetve tisztább környezetet biztosítsanak a sportolóknak és a közönségnek egyaránt. Mind a közlekedéshez, az építkezéshez és a szükséges alapanyagok előállításához megújuló energiaforrásokat használnak.

Az autósportról szinte senkinek se jutna eszébe, hogy környezetvédő tevékenység lenne. Mert nem is az. Ezt észre vették azok is, akik ebben a szakmában tevékenykednek, meg akik ebbe fektetik a pénzüket. Az ezredforduló óta radikálisan csökkentették a pazarlást a költségek csökkentése és az erőforrások kimerülésének megakadályozása érdekében. Ezt a legnépszerűbb sportág, a Formula 1 szabályváltozásaiban figyelhetjük meg. A motorok fogyasztását - hatékonysági szintjüket megőrizve - egyre alacsonyabbra nyomják, valamint a gumiabroncsok használatát is korlátozzák. A technikai fejlesztések pedig szépen lassan terjednek a gyorsasági szakág többi sorozatára is.

Az Olimpia elsősorban az építőiparnak, az autóversenyzés pedig a gép- és járműiparnak ad lehetőséget a környezettudatos fejlesztésekre - és ezt nagyra értékelhetjük. Még mindig rengeteg energiát fogyasztanak ezek a rendezvények, de szervezőik tudatossága példaértékű minden vállalkozás számára. A főszereplők pedig maguk a sportolók, akikért lelkesen szurkolunk, akik gyermekeinket sportsikerekre ösztönzik és inspirálják.

Álszent befektetők

Érdekes tanulmányt lehetne írni arról, hogyan használja a sport és a környezetvédelem kapcsolatát a marketing; illetve ez mennyi hasznot hozhat az említett területeken.

Minden egyes sportesemény közvetítésén láthatjuk a szponzorok reklámait. Pl. az Olimpián rendszeresen megjelenik a McDonald's mint fő támogató. Rengeteg reklámértéke lehet annak, hogy a nagyvállalatok a sportos, környezettudatos életmódhoz kötik magukat, így tetszelegnek a fogyasztóik előtt.

Tisztázzunk valamit: őket nem érdekli sem a sport, sem a környezet. Vedd észre a reklámot, vedd meg a terméket vagy a szolgáltatást. Ilyen egyszerű.

Ha valóban tenni akarnának valamit az egészségünkért és a természeti környezetért, akkor annak nem ez a képmutatás lenne a módja. Arra valóban szükség van, hogy valaki finanszírozza a sporteseményeket és azok közvetítését. Örülök, hogy ezt megteszik. A baj az, hogy ez sem rajtuk, sem a célközönségen nem változtat, az életmód ugyanolyan marad. Az üzenet átjön, a sportolóknak van hol edzenie, a szurkolók látványos eseményt látnak. De a cég terméke ettől még lehet káros a környezetre, ezért sem érdemes térdre borulni előttük.

Hogyan változtathatunk sporttal a környezetünkön?

A költői kérdés kimondja, hogy aki sportol, az nemcsak magának tesz jót, de az egész világnak is. Ez csak akkor működhet, ha mindenki csinálja. Saját képességeinknek és érdeklődési körünknek megfelelően keljünk fel, és csináljunk valami fárasztót! Nem azért, mert a nagyi azt mondta. Nem is azért, hogy az edzőbá megéljen belőlünk. Ami a környezetünknek jó, az nekünk is jó, csak ez motiváljon. Na de miért is? Erre nagyon egyszerű a magyarázat, talán doktori cím sem kell hozzá hogy megértsük.

Ha a városvezetés azt látja, hogy nincs szükségünk tiszta levegőre, akkor nem lesz tiszta levegő. Ha autóba ülünk bicikli vagy séta helyett, ha üresek a parkok és a sportpályák, akkor egy árva kanyit se fog költeni senki arra, hogy tiszta legyen a levegőnk.

Manapság a lusta, igénytelen ember a legfőbb bevételi forrás minden nagyvállalatnak. Ha ez a fajta ember eltűnik, akkor a cégek új ügyfél után néznek. Ha az emberek a sportot és az egészséget választják, akkor már nem éri meg rossz minőségű élelmiszert tenni a polcokra, és több millió tonna üzemanyagot elégetni a közvetlen környezetünkben.

Minden egyes lépéssel, amit a futópályán megteszünk, közelebb jutunk ahhoz, hogy kevesebb cigire, alkoholra, ócska árura és fölösleges termékre legyen szükség. Kevesebb beteg emberre több forrás jut az egészségügy költségvetésében, ha nem tesszük tönkre szándékosan önmagunkat. Azzal, hogy kövér, motiválatlan emberekké válunk, csak még mélyebbre süllyedünk. Pedig mindenki látja, hogy valami nincs rendben ezzel a világgal. Vajon minden jobbra fordul, ha a mozgás, a kitartás és a rendszeres edzés minden ember életének természetes részévé válik - úgy ahogy az volt tízezer évvel ezelőtt? Lehetséges. Próbáljuk meg, aztán ha tévedek, akkor üssenek meg!

Schmitt Pálnak pedig sok sikert kívánok, hogy mindezt szépen leírja egy hosszú, szakszerű tanulmányban, mert a cikkem korántsem tekinthető annak.

Megjegyzés:

Az írás nagy része magánvélemény, vagy olyan információk, melyeket régóta tudok. Annyi hivatkozást tettem bele, amennyit szükségesnek éreztem. Átlagos műveltséggel tudni lehet, hogy néhány helyre milyen linket tehettem volna be. A szöveg saját szellemi termékem, a plágium gyanúját ezentúl szórakoztató hozzászólásnak, a megfogalmazástól függően trollkodásnak fogom tekinteni.