Sokunk autózik, minden nap, akár többször, és biztos sokan gyűjtik a Shell-pontokat, amelyeket be lehet váltani, s így pl. kólás poharakat lehet venni, ha megvan a szükséges mennyiség.

Sokunkat megdöbbentett a Breivik-féle tömegmészárlás.

Ilyenkor természetesnek találjuk azt, hogy megbotránkozunk egy ilyen, vagy bármily olyan eseményen, mely sok ember életét követeli, sok ártatlan áldozatot hoz.

Ám belegondolunk-e abba, hogy hány – szó szerint ártatlan – lény életét veszélyeztetjük, valahányszor beülünk az autóba, és a Shellnél vagy bárhol máshol tankolunk?

És az ő pusztulásukat nem a golyó hozza, nem gyorsan távoznak el: lassan és gyötrelmesen ér véget földi életük. És nincs, ki siratná.

A héten több mint 200 (szám szerint 216) tonna olaj ömlött ki az Északi-tengerbe Skócia szinte közvetlen közelében. Aberdeen városától csupán 18 (a BBC adatai szerint 113) mérföldre. Az olajszivárgás nemcsak halakat és egyéb tengeri lényeket, hanem azon madarak (lunda, lumma, alka) populációit is veszélyezteti, akiknek a kicsinyei még nem tudnak repülni, így elhagyni a tenger felületét sem. 

A DECC brit energiaügynökség egyik képviselője azt nyilatkozta ugyan, hogy a Macondo-katasztófához képest jelentéktelen esettel van dolgunk, ám föl tudjuk-e igazán fogni, miről van szó? Jelenti-e az, hogy kevesebb élőlény pusztult el egy katasztrófa során mint egy másikén, hogy az utóbbiak élete fontos volt a természet (és tán az emberiség számára), az előbbieké pedig nem? Jelenti-e vajon? Ugyanezeket mondta-e volna el, ha az olajszivárgásra nem Aberdeenhez közel, hanem Aberdeen városában kerül sor?

A Shell csak két nappal a történtek után adott információt róluk. Könnyű, viaszmentes nyersolaj ömlött ki. A szivárgás területe 0,5 négyzetkilométer.

De ilyen nemcsak a Shell-lel történik, nemcsak az ExxonMobil-lal, nemcsak a BP-vel. Történik, illetve történhet ez mindenütt, és történni fog addig, amíg az emberiség mohósága, illetve felelőtlensége kockázatnak teszi ki szűkebb vagy tágabb környezetünket.

És akárhogy is próbálgatjuk meggyőzni magunkat, hogy azt ők, a nagyok csinálják, és nem tehetünk róla: hiába. Igenis tehetünk róla.

Igaz – nem mehetünk mindenhova gyalog, biciklivel vagy metróval. Néha repülni is kényszerülünk.

De amit tudunk korlátozni, azt tudjuk korlátozni. És kell is korlátoznunk.

Senki nem vár el csodákat tőlünk. A csodákat Más teszi.

Rajtunk áll viszont, hogy valahányszor olyan helyzetbe kerülünk, hogy csak saját magunk kényelme kedvéért ülünk be az autóba, eszünkbe jusson a számtalan hal és madár, és minden élőlény, mely a Gamet Alpha, a Macondo és egyéb katasztrófák folyamán, ártatlanul pusztul el.

Az Északi Pusztító - Fotó: Google Képek