Szubjektív lista a tragédia legfontosabb környezetvédelmi, politikai és néplélektani vonatkozásairól. 

7. Magyarországon még maradt valami az alumíniumiparból

A nyolcvanas-kilencvenes évek egyik jellemző tünete az volt, hogy a középiskolai második évfolyamos földrajzkönyvekben található felsorolásokból egymás után tűntek el a magyarországi alumíniumkohók, timföldgyárak és bauxitbányák. Az érdeklődő, de laikus magyarok lassan rezignáltan törődtek bele abba, hogy az egyedüli jelentősebb ásványi nyersanyagforrásunk kimerült, a ráépülő ipar kifújt. Országunkban irodai dzsungelharcosok és adminisztrátorok milliói élnek úgy, hogy életükben egy gyárat vagy akár egy tyúkfarmot nem látogattak meg. Amikor 2010. október 4-én a vörösiszap-cunami váratlanul lecsapott az ajkai térségre, az első érzelmi sokk elmúltával magyarok tömegei keresték a válaszokat a guglin arra, hogy „mi az a vörösiszap, mi az timföld, és, hogy mit csinál a MAL Zrt.” 

6. A „spontánprivatizáció” örökségétől nem fogunk egy ideig megszabadulni 

Ha a vadkapitalizmus beköszöntével érkező rablóprivatizációs visszaéléseket nézzük, akkor kiderül, hogy jogi szempontból a vörösiszap-katasztrófa csak a jéghegy csúcsa. Az elmúlt években egyre több olyan ügy került nyilvánosságra (értsd. buktak le az államvagyont bagóért átvevő „vállalkozók”), amelyben látható volt, hogy az új tulajdonosok nem fordítottak elég pénzt a szerződésekben foglalt környezet- és természetvédelmi kötelezettségek teljesítésére, vagy éppenséggel teljesen figyelmen kívül hagyták azokat. Ez a látlelet fogalmazódott meg Magyarország eddigi legnagyobb ipari (nem pedig természeti!) katasztrófája - a kolontári vörösiszap-áradás - kapcsán is. A politikai szféra, a katasztrófa után végre reagált erre és a Parlament egyhangúlag meg is szavazta „A privatizációs szerződések környezetvédelmi és természetvédelmi előírásainak a Kormány általi felülvizsgálatáról” szóló határozatot. A sokezer szerződés felülvizsgálatához innen kívánok kellő kitartást és vasszigort... 

5. Kétszer ugyanoda nem csap a ménkű – ...hacsak?

Összességében nem valószínű, hogy át kell élnünk még egy vörösiszap-katasztrófát. Igaz ez annak ellenére is, hogy a nagy alumíniumgyártó nemzetek lobbiereje miatt az európai szabályozás a vörösiszapot nem tekinti veszélyes hulladéknak és ezért – legalábbis a tragédiáig - nem szigorították túl a tárolás biztonsági követelményeit. Tény, hogy az ország más pontjain is találhatóak vörösiszap tározók, de ezek állagukat nézve beszikkadtak, talaj képződött a tározók tetején, tehát nem kell tartani áradattól sem. Nyugtalanító azonban, hogy az almásfüzitői vörösiszap tározó -írd és mondd- tíz méterre található a Dunától. Nagy baj csak egy extrém árvíz esetén következhetne be, de a klímaváltozás miatt pont az extrém árvizek (és aszályok) korszaka felé robogunk. 

4. Magyarországnak még vannak ellenségei

Miközben a nemzetközi közvélemény szívmelengető együttérzéssel tekintet Magyarországra, és sokan nyújtottak segítő kezet, addig a felszín alatt beindultak a konkurens államok titkosszolgálatai, hogy lökjenek rajtunk még egyet. Ezt persze naivan képzelhetné valaki összeesküvés elméletnek, de tény, hogy olyan „célzott rémhírek” kezdtek el terjedni, aminek hatására Magyarország gazdasága rosszul járt, más országoké meg jól. Így mondták vissza külkereskedelmi partnereink a Nyírségből(!) származó mezőgazdasági export szállítmányokat, és ezzel magyarázható az is, hogy több nemzetközi utazási iroda függesztette fel a közvetítést... még Budapestre is.

3. Vannak dolgok, amelyek működnek Magyarországon

Szegényes eszközállomány ide, tisztázatlan hatáskörök oda, az arra hivatott szervek, hősiesen végezték el a kármentést, a kártalanítást és összességében nagyon flottul úrrá lettek a helyzeten. Az embereket időben biztonságba helyezték, a kármentesítést a hatóságok rendben megkezdték. A kormányzat a rá jellemző rekord sebességgel hozta meg a megfelelő intézkedéseket, törvénymódosításokat, annak érdekében, hogy az érintettek számára ezt a tragédiát minél hamarabb orvosolni lehessen. Ha össze akarnánk vetni ennek a katasztrófa helyzetnek a kezelését mondjuk azzal, ahogy Barack Obama a BP katasztrófát kezelte, akkor egyértelmű, hogy a tétovázásnak, a késlekedésnek mindig ára van. Az állam a MAL költségére megépített két olyan védművet, amelyek megakadályozhatnak egy jövőbeni hasonló katasztrófát, a károsultak pedig kevesebb mint egy évvel a katasztrófa után beköltözhettek új lakásaikba.

2. Vannak dolgok, amelyek nem működnek Magyarországon

A katasztrófa kapcsán a MAL Zrt. korábbi menedzsmentjének felelőssége bebizonyosodott. Viszont az is megérne egy külön tanulmányt, hogy tűnhetett el az ajka térségi vörösiszap-tározó ellenőrzése a megszámlálhatatlan hatóság között tátongó hatásköri hézagban.  Ismeretes, hogy a gátszakadás előtt két héttel a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség vízügyi osztálya ellenőrizte a gátat, de nem talált rendellenességet. A sors iróniája, hogy a Felügyelőség a rá vonatkozó előírásoknak megfelelően ellenőrizte a tározót... a következmények ennek ellenére szó szerint tragikusak voltak. A burleszkbe illő hatásköri vita a katasztrófa utáni építésügyi feladatok ellátása során tovább folytatódott. A környezetvédelmi hatósági feladatokat ellátó Felügyelőség, illetve az építési hatóság (a devecseri jegyző) közötti nézeteltérésnek például a Fővárosi Ítélőtábla vetett véget két hónap eltelte után, majd az érintet döntéshozók arra jutottak, hogy a jövőben hasonló építmények engedélyeztetését és ellenőrzését egy harmadik szervhez, a bányakapitányságok hatáskörébe utalják.

1. Nem vagyunk egy reménytelen nép

Nincs igaza Kertész Ákosnak. 2011 vége megmutatta, hogy a magyarokban nincs genetikusan kódolva az irigység. A vörösiszap-katasztrófa kapcsán sokadszorra bizonyosodott be, hogy -példának okáért- a 2004-es népszavazáson magunk elé tett tükörkép nem egy legyőzhetetlen állapot, hanem képesek vagyunk az empátiára és az áldozatvállalásra. Visszaemlékezve arra a mindenkit megmozgató összefogásra, és arra, hogy egy emberként mozdult meg az ország, fogadtak be az emberek családokat vagy éppen küldtek gumicsizmát úgy érzem, hogy ezen a szubjektív listán ennek kell lennie a legfontosabb tanulságnak.