Fotó: Vad_Alma, 2011. október *

Állítólag egyszer Albert Einstein azt mondta, hogy ha a méhek eltűnnének, négy éven belül vége az emberi fajnak. Kissé merész elképzelés ez a világ egyik leghíresebb tudósától; bár még mindig nem nyert bizonyítást, hogy tényleg mondott-e ilyet. Nézzünk utána, mennyi valóságalapja van ennek az állításnak!

Általános iskolás korunk óta tudjuk, hogy a rovarok, különösen a méhek nagyon fontos szerepet játszanak a természetben. A virágok beporzásának ők az első számú végrehajtói, a növények pedig az ő kedvükért termelnek nektárt. Einstein bizonyára arra gondolt, hogy az eltűnésükkel számos növényfaj kipusztulna, velük együtt rengeteg állat is: a táplálékláncon végigsöpör a láncreakció, a természet egyensúlya felborul. Ez pedig az emberek életére is rossz hatással lenne. Talán nem pusztítana ki minket maradéktalanul az éhínség, de a hiányos erőforrások mindig konfliktusokat szülnek, melyekből általában háború szokott lenni. Einstein korában talán lett volna rá esély, hogy ilyesmi bekövetkezzen, de valljuk be őszintén, ma már biztosan nem.

Pillanatnyilag a vadon élő méheket nem fenyegeti a kipusztulás veszélye, az emberi gondozásban tenyésztett (avagy a méhészetekben élő) méhek pedig jó eséllyel élni fognak, amíg gazdáik vigyáznak rájuk. De miért is fontosak nekünk ezek a szárnyas kis lények? Nem szívesen hívom őket "angyaloknak", mert mindig is utáltam az ízeltlábúakat - igen, fajgyűlölő vagyok. Csakhogy a méheknek sokmindent köszönhetünk, amiért elképesztően hálásnak kéne lennünk. Ahogy elnézem ezt a társadalmat magam körül, nem vagyunk azok, legalábbis nem eléggé.

Amikor éppen nem röpködnek felénk idegesítő zümmögéssel, s tartanak rettegésben fenyegető fullánkjukkal, akkor nagyon hasznos életmódot élnek. Már említettem a pollengyűjtést, mely a növények szaporodásában kulcsfontosságú szerepet játszik. A méhészek persze nem ezért tartják őket, hiszen megtennék azt maguktól is. Olyan termékek miatt van rájuk szükség, mint a méz, viasz, propolisz vagy a méhpempő. Mindezt nem azért készítik a kis hártyásszárnyúak, hogy nekünk örömet okozzanak vele, hanem mert életmúdjukat, ill. társadalmi életüket határozzák meg.

Ha van valami, amit igazán megbecsülhetünk bennük, az a méz. Szeretjük kenyérre kenni, finom sütiket és édességeket készítünk belőle, meggyógyít ha betegek vagyunk, stb. Pedig csak növényi eredetű cukorból készült massza az egész. Ha látnánk egy makró-felvételt arról, hogyan csinálják a méhek, néhányan talán undorodva fordulnánk el tőle, és többé nem ennénk, mert "fúj, hozzányúlt az a ronda dög". Akár tetszik, akár nem, a világ legtisztább, legegészségesebb táplálékáról van szó. Magyarországon a méhészetek különösen jó minőségű mézet állítanak elő, az egyik legjobbat a világon. Ha van valami amiért aggódnunk kellene, az a légszennyezés, mely bizony árt a méheknek, ezáltal a méznek is. Egy korábbi bejegyzésben már említettem, hogy a tisztasággal elképesztően magas minőségi szintre lehet hozni az élelmiszer minőségét.

A másik két terméket már ritkábban találjuk meg a boltokban. A propolisszal kenőcs, ill. tabletta formában lehet megismerkedni. Az egyik legjobb gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító szer. Csodákat ne várjunk tőle, mert inkább a bajok megelőzésében hatékony, nem a gyógyításban. Előfordult már párszor, hogy valamilyen sérülést kenegettem vele a bőrömön, és elégedettem tapasztaltam hogy a patikákban kapható mindenféle masszáknál jóval gyorsabban működik. A méhpempőről pedig tudnunk kell, hogy az a méhek államában az anyakirálynő tápláléka. Ennek köszönhetően sokáig élhet a királynő egészséges életet, tehát jó eséllyel nekünk sem árt, ha bevesszük. Én eddig "leszarom-tabletta" formájában fogyasztottam. Azt hiszem, minden gyermeknek ilyet kéne adni gumicukor helyett, ha már édességet akarnak nassolni, és egy kanál jó méz túl snassz nekik.

Komolyan kell vennünk Einstein jóslatát, függetlenül attól hogy tényleg mondott-e ilyet vagy sem. Nem azért, mert kipusztulnánk ha nem vigyázunk eléggé a méhekre. Mostanában az izgatja legjobban a hétköznapi embereket, hogy nagy a válság, rosszul megy a szekér, az ország nem találja a kiutat jelenlegi helyzetéből. Korábban már említettem, hogy hazánk kihasználhatná az adott mezőgazdasági lehetőségeket az ipar és a foglalkoztatás érekében; a méhészet pedig szintén nagy lehetőségeket kínál nekünk. Ha ennyire jó a magyar méz, csinálhatunk belőle még többet, hogy határainkon túl is azt fogyasszák a hamis mézek helyett. A mindenkori magyar kormányzat legnagyobb problémájának tekinthető egészségügy is sokkal kevesebb problémával küszködne, ha egészséges életmódunkat még több méhészeti termékkel támogatnánk. Hiszen ha kevesebb a beteg, akkor mindegyikre több időt, energiát és költséget tudnak szánni az orvosok. Remélem nem tévedtem nagyon ezen állítással. Ezért is lenne fontos, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk az élelmiszer-biztonságra és a jó minőségű hazai áruk védelmére.

Az Egyesült Államokban, Arizona területén van a világ egyik legnagyobb bioméhészete. Ennek a helynek az a különlegessége, hogy teljesen el van szigetelve a szennyező emberi külvilágtól, még repülők sem járhatnak felette. Levegője tiszta, a méhecskék egészségesen élnek benne és tökéletes minőségű mézet és egyéb termékeket termelnek. Példát vehetnénk erről a helyről, a magyar méhészetenek sem ártana ehhez hasonló rezervátumokat létrehozni. Úgy tudom, hogy a hazai termelők igyekeznek megóvni mézüket a szennyező körülményektől, így mindenkinek merem ajánlani, hogy vegyenek tőlük. Ahogy a Tékozló Homár hozzászólásaiban mondani szokás: mézet csak őstermelőtől!

Ha mézet veszünk, vásároljunk tudatosan! A zümmögő angyalokat pedig tiszteljük, és becsüljük meg, amennyire csak lehet; még akkor is, ha ez nehezünkre esik.

*Megjegyzés: Miután a szigeti beszámolóm információ-gyűjtése során eltulajdonították előző fényképező felszerelésemet, nemrég vettem egy újat, mellyel most a tisztelt olvasók kedvéért lefotóztam két méhecskelányt. Nem hagyhattam ki az alkalmat, ha már berepültek a munkahelyemre!