Hibrid fordulat

 

Emlékszünk arra, amikor a hibrid autók még csak a rukkolazabáló ökozealóták méregdrága játékszerei voltak? 2012 elejére fordult egyet a világ az üzemanyag-takarékos autókkal: viszlát idegesítő hipszter allűr, Isten hozott polgári mainstream!
 
A 2012. első negyedévi autó-eladási adatok egyszerre sokkolták azokat, akik szerint a hibrid autók megjelenése nem más, mint egy vélt réspiac által gerjesztett lufi, és azokat is, akik feltűnési viszketegségből ruháztak be egy ilyen „guruló divatcikkre”. Az elmúlt hónapokban ugyanis a világszerte harmadik legkeresettebb típus a Toyota Prius volt. Igen, egy hibrid. Igen, a világon. Igen, a harmadik. A zebrák hangtalan ragadózójánál csak a Toyota Corolla és a Ford Focus volt népszerűbb. A vásárlókat nem zavarta sem a „priuszosokat” sújtó negatív sztereotípiák, sem az előnytelen teljesítmény/ár arány, sem az, hogy a modell hátsója úgy néz ki, mintha az autó J-Lo és Optimus Prime nászából született volna.
A népszerűség kézenfekvő okai lehetnek az olykor ijesztő üzemanyag-árak. Örök érvényű igazság, hogy korunk társadalmaiban csak az a környezetvédő kezdeményezés hull táptalajra, amelyik érezhető és azonnali pénzmegtakarítást hoz. De talán rendben is van ez így. Ez lehet ugyanis az a surranópálya, amin keresztül a fenntarthatóság (kevésbé virágnyelven: a mértékletesség) eszméje beférkőzik a legbigottabb klímaszkeptikusok mindennapjaiba is.  
A fellendülés legfontosabb kiváltó okát egyébként Japánban találjuk. Itt egy kormányzati támogatáspolitikai döntés nyomán, az állam közel 300.000 forinttal egyenértékű támogatást kínált mindenkinek, aki hazai gyártású, üzemanyag-takarékos autót vásárolt. Adja magát a felvetés: milyen támogatást ad a magyar állam, akár gyártásra akár vásárlásra? Az érthető válasz erre az, hogy térjünk vissza a témára a válság után… Vissza fogunk térni rá. Come on now, people now, people now!
Búcsúzóul pár aranyköpés a hibrid autók vicckorszakából:
„Every Prius you see on the street comes equipped with a passenger side airbag, and a driver side douchebag.”
„A pushup bra on an ugly woman is like a spoiler on a Prius.”
„This Prius is miraculous. I'm getting over 50mpg from an Earth-friendly mix of smug and self-righteous.”
„I need to find a girlfriend before I buy my BMW M3. The Prius is the best 'she loves me for me' filter.”
Azbej Tristan a kerdem.blog.hu és a hatodikelem.blog.hu állandó szerzője. 

 

Szólj hozzá!

A kaja forradalma

 
 

 

 

Szólj hozzá!

Szevassz Revolution!

2012. május 19., szombat, a nemzetközi Food Revolution, az első Gasztro-forradalom napja. Az esemény Angliából érkezik, a szakácsok lezser fenegyerekétől, Jamie Olivertől. Ő az, aki inspirálja és ismeretekkel látja el az embereket, hogy a világ minden tájékán maximális egyetértésüket fejezhessék ki a valódi, feldolgozatlan ételek, élelmiszerek mellett. 
A résztvevők közösségekbe szerveződnek az önkéntesség jegyében. Ezáltal a Food Revolution Day mozgalomhoz te is könnyedén csatlakozhatsz a www.foodrevolutionday.com oldalon keresztül. A lényeg, hogy holnap, helyi forrásból származó termékeket preferálj és add át magad a főzés okozta örömöknek.
Jelenleg több mint 50 országban, több mint 500 városban és több százezren döntöttek az önkéntes nap bevállalása mellett. Köztük Magyarország is.  Povodör Judit, a Food Revolution Day budapesti nagykövete a siker érdekében számtalan fórummal vette fel a kapcsolatot. Judit mindannyiunkat arra buzdít, hogy vegyünk részt kisebb-nagyobb rendezvényeken, ingyenes nyílt napon, baráti piknikezésen vagy a saját konyhánk meghittségébe burkolózva adjuk át magunkat a gasztro élvezeteknek.
Az alábbi klassz program lehetőségek közül válogathatsz kedved, érdeklődésed szerint:
 
1.  A Pastrami étterem tulajdonosai, akik annak idején a máig nagysikerű TV Paprikát és a TV Paprika magazint is elindították - köztük Prokopp Dóra - most csatlakoznak Jamie Oliver Food Revolution programjához. „Csatlakozz, ha kedves az ételed!” A Pastrami nyitása pillanatától, lassan három éve hirdeti, hogy le a vacak élelmiszerekkel, éljen a minőségi alapanyag! A Pastrami konyhájából hiányzik a mikrohullámú sütő, hiszen minden helyben, friss alapanyagokból készül. Ők sütik a kenyerüket, gyúrják a tésztát, főzik a fagyit, töltik a kolbászt és lehetőség szerint kistermelőktől vásárolják a szörpöt, mézet, zöldséget. Május 19.-én, de. 10 órától barátaiknak, minden kedves érdeklődőnek bemutatják azon terméket, amely egy számítógépes szoftver és mobil applikáció, a VIDEORECEPIES, ami reményeik szerint valóban forradalmat fog indítani az ezredforduló nemzedékének konyhájában.
 
2. Goodness Medical Fitness- és Wellness Stúdió Food Revolution Day Nyílt Napot szervez, ahol a sportimádók egész nap ingyenesen látogathatják a jógaórákat, vehetnek részt dietetikai tanácsadáson, és próbálhatják ki az új X-Body speedtraining gépet. Ezen kívül ételkóstoló, a fenntartható gazdaságról és a lelassult anyagcsere tüneteiről, annak kezeléséről szóló szakmai előadás várja majd az érdeklődőket az Élő Tisza Egyesület és a Fat Free Testsúlycsökkentő Központ előadásában. Akik pedig a jógaórák között fel szeretnének frissülni, a Somerset Teahouse  felajánlásával a nap folyamán különleges zöld és fehér teákat kóstolhatnak (bővebben az alábbi facebook oldalon: https://www.facebook.com/note.php?note_id=251980964909745 .)
 
3. A MoM Kulturális Központ szabadtéri színpadán  11:30-tól délután 4-ig kerül megrendezésre a Szemünk Fénye Családi Majális, aminek szervezői Povodör Judit FRD nagykövet és  Hadarik Rita gasztroblogger. Itt főzőbemutatók, érdekes előadások, dietetikai tanácsadás, gyerekprogramok és vetélkedők várják majd az érdeklődő családokat. A rendezvény szponzorai a MoM Kulturális Központ és a Miele Magyarország Kft.
 
4. A Mannatural Ételbár kóstolóval egybekötött tortakészítő workshopokat szervez – aminek keretében 13:00, 15:00 és 17:00 órától a három legközkedveltebb nyers tortájukat fogják elkészíteni a finomságok kedvelőinek.
 
5. Napos Oldal Vegetáriánus Étteremben önkéntesek fognak gyerekekkel szárított gyümölcsökből és magvakból  kókuszgolyókat készíteni, valamint az étterem séfje, Tóth László egy izgalmas workshop keretében készít majd el 3 egyszerű Food Revolution Ételt. Akik pedig kedvet éreznek egy kis főzéshez, elkészíthetik saját "Napraforgó krémjüket" , amihez az alapanyagokat és a fűszereket az étterem biztosítja -- ezen kívül délután 1-től a környezettudatos ételkészítésről lesz kerekasztal beszélgetés.
 
6. A Nyersétel Akadémia két programmal is csatlakozott a rendezvénysorozathoz: május 5-én, szombaton, tanácsadással egybekötött nyílt napot tartanak a budapesti központjukban, valamint május 19-én a 4. kerületi Szűcs Sándor Általános Iskolában egy családi nap keretében tartanak felvilágosító előadásokat a gyerekeknek. A Szűcs Sándor Általános Iskola igazgatósága nagy örömmel fogadta a Food Revolution Day koncepcióját – példaértékű a többi iskola számára, hogy ebben az iskolában minden évben rendeznek családi napot, aminek keretében egész nap az egészséges táplálkozásra és sportra nevelő programok várják a gyerekeket.
 
7. Somerset Teahouse (Fény u.1.) 14:00,16:00 és 18:00 órától egy különlegesen összeállított teakóstoltatással várja majd az érdeklődőket. A teák kóstolása közben az édeklődők interaktív beszélgetés keretében ismerkedhetnek meg azok származásával, egészségügyi hatásaival.
 
8. Az Életkonyha gourmet nyers vegán ebédet szervez Noszvajon, a barlanglakásokban, s a Food Revolution Day keretében ingyenes előadással kedveskedik majd a résztvevőknek, ami az ehető, vadon termő növényekről, valamint a nyers étkezés szervezetre gyakorolt hatásairól szól majd.
 
9. A Fruccola étterem (V. Kristóf tér 3.) Happy Fruccola Day-el várja a gyerekeket és azok szüleit, akik animátorok által vezetett, játékos programok keretében ismerhetik meg a zöldségeket és a gyümölcsöket. A programok között szerepelni fog: csukott szemmel való zöldség- és gyümölcskóstolás, gyümölcssaláta készítés, házi gyümölcsjoghurt készítés, kitűző és Fruccola-Naptár készítése, vetélkedők és még sok egyéb.
 
10. A napot pedig az Akvárium Klubnál (Erzsébet tér) megrendezésre kerülő Food Revolution Day flash mobbal zárnánk, aminek részleteiről és szervezéséről a Felelős Gasztrohősök lelkes csapata gondoskodik majd.
 
Csatlakozz, ha kedves az ételed! Szavazz Te is az igazi ételre!
 
A magyarországi esemény hivatalos facebook oldala: https://www.facebook.com/pages/Food-Revolution-Hungary/233132023461306

Szólj hozzá! · 1 trackback

Napelemes billentyűzet iPad-hoz

 

Forrás: diena.lv

Bevallom, nem vagyok igen jártas a modern tehcnológiákban, hallottam ugyan olyanról, hogy tabletta, sőt, okostelefont láttam is, ám nekem mindig is egy őskori Siemensem van, s amióta meghalt ősszel az akkuja, mobil nélkül is egész jól elvagyok, van egy egyre öregedő laptopom, amihez egeret nem használok, de szüleimnél még megvan a régi asztali gépem, amihez értelemszerűen egerem is volt, és emlékszem egy LogiTech nevű cég nevére, amely az én fejemben valahogy mindig az egerekkel azonosul. Vagy legalábbis arra asszociálok, amikor azt hallom, hogy LogiTech.

Ezóttal egy másik szövegkörnyezetben merül föl a neve. Mégpedig zöldben.

A szóban forgó cég egy napelemmel műkődtetett billentyűzettel jött elő, még egy olyan találmányra, amelynek a létjogosultsátát sokan megkérdőjelezik, azzal érvelve, hogy a kutatásba és a gyártásba beruházott energia és idő nem éri meg, vagy azzal, hogy nem sokan vásárolják majd, vagy bármi mással.

Nem fér hozzá kétség, hogy a legjobb az lenne, ha nem folyamodnánk olyan eszközökhöz, amelyekhez szükséges az ilyen billentyűzet használata. A fejlesztést főleg Ipadnak és Ipad2-nek gondolták. A Mac-hez és PC-hez felesztett napelemmel műkődő billentyűzetekhez képest jelenső előnye, hogy nemcsak a természetes fényt ismeri föl, így a művilágítást is igénybe veszi szükség esetén energiaforrásként. A napelem első használatától számítva kb. 2 éven át tölthető újra, utána ki kell cserélni

Bárki mondhat akármit, de ha már létezik és forgalomba került, azok számára, akiknek nem elég a képernyőn található billentyűzet, mindenképpen ajánlatos elgondolkodni a napelemes billentyűzet megvásárlásán.

Végül is, minél többen vásárolják az ilyen termékeket, annál jobban éri meg a cégeknek, és annál nagyobb az esély, hogy egyre jobban szélesedjék majd a zöld termékek palettája. 

Szólj hozzá!

Franciaország államfőt választ

 

Keleti kampánymódszerek Nyugaton
Imázs forrása: a szerző saját gyűjtése

 

Végre itt a pillanat.

Franciaország köztársasági elnököt választ.

15 év jobboldali hatalom után úgy látszik, a szocialista jelölt először az esélyesebb befutó.

Tény és való, hogy egyik pretendes szíve csűske sem a környezetvédelem, ugyanakkor ha nem is szívesen foglalkoznak vele, egyese szívesen foglalkoztatják vele.

Ősszel a Greenpeace franciaországi szervezete egy komoly(talan) gag kereteiben arra intette Hollande-ot, hogy szakítson az atomenergiával. Például hoztá neki Franciaország szomsédait, akik mind ebben az irányban tevékenykednek. Furcsa egy baloldali politikusnak ilyenekkel előjönni, nemcsak azért, mert az atomenergia tudvalevőleg olcsóbb, hanem jelen esetben azért is, mert Franciaországot mind jobboldali kormányok veszik körül.

A franciák fogyasztási szokásain változtatni pedig igen nehéz, úgyhogy abban az esetben, ha a jövőben bármelyik megválasztott köztársasági elnök is szakítson az atommal, az pórul jár, hiszen a jelenlegi fogyasztás “a feje szemébe” kerülne a lakosságnak, tekintve, hogy a megújuló energiaforrásokat egyelőre nemigen veszik igénybe.

Ami itt sarkalatosabb kérdéseket tesz föl, az szerintem a terrorizmus, és ezen a téren jót lépett a Greenpeace, amikor a napokban egyik aktivistája révén behatolt az egyik intézmény terüetére, csupán azzal a céllal, hogy egy köztitkot tárjon föl: az atomerőművek- és bázisok nem épp a legbiztonságosabbak, oda bárki betérhet, anélkül, hogy különös akadállyal üzközne, ergó egy szimpatikus célpontja lehet egy-egy ilyen intézmény az újonnan támadó franciarszági terrorizmusnak. És a terroristákkal az a legnagyobb gond, hogy jóformá kiszámíthatatlanok.

Nem kétlem, hogy ma és holnap a legtöbb francia nem a környezetvédelemre gondol, amikor azon mereng, melyik nevet ikszelje be.

Határozott meggyőződésem viszont, hogy annak, hogy melyik nevet ikszeli be, lesz jelentőssége a környezetvédelem szempontjából, vagy ha úgy tetszik, a környezetvédelem számára.

Eddigi tapasztalatom engedi levonni azt a következtetést, hogy ahol a konzervatív értékek hanyatlásnak indulnak, ott a hagyományos életmód, a föld tisztelete, a természetközpontú szemlőelet és a “zöld” gondolkodás is háttérbe szorul.

Franciaország egy márkáns példája erre az útra, kiváltképpen vidéken, ahol az emberek legalább egy része másképp gondolkozik, de azok is olyanok, mint szigetek a folyam közepén, és ha nem kapnak támogatást az állam részéről, előbb-utóbb lemossa őket az ár.

Természetesen álmodozni szabad, én is akarom hinni, hogy amint folyik lefelé a folyam, egyre több homok és kő odaragad, és nem a szakadékba végez.

Mindenesetre akármelyikük is legyen a holapi párbaj győztese, azt kívánom neki, hogy ne hagyja a dolgot az ámokra, hanem segítsen megvalósítani őket. 

Szólj hozzá!

Szemétség

A politikus, a szakember és a celeb gondolatai a szemétről - jövő-időben!

Szólj hozzá!

Az erdőember

 

Kazziranga erdő, Assam régió, India
Forrás: Huffington Post

Olyan furcsán érzem magam, amikor itt valaki olyat mutatok be, aki kimondottan és mintha a környezetét semmibe véve kiállt a másik, a tágabb értelemben vett környezete mellé és úgy döntött, inkább cselekszik, ahelyett, hogy (közvélemény)kutatásokat végezne afelől, hogy van-e értelme, vagy nincs...

Hiszen a magam részéről megszoktam ezt a szerepet szerény életemben. Viszont akiről most ejtek szót, az az enyémnél jóval nagylépzékű projektek megvalósításához fogott hozzá – és nemcsak hozzá fogott, hanem véghez is vitte.

Már amennyiben elmondható, hogy egy olyan projekt esetén, amelyről szó van, beszélhetünk végről.

Egy olyan országban, melyet egyre többen laknak, és melyben ezzel párhuzamosan rohamosan csökken a termőföldek területe, a tiszta víz és levegő mennyisége, bizonyosn jóval szembeszökőbbek a környezetünkben zajló folyamatok.

És akiről szó van, az még abban a korban látta be azt, amit a világ uralkodóinak is be kell látni, amikor nem beszéltek sokszor és sok mindenütt róla – és éppen ezért nem is rejtették az igazságot és a valóságot a nagyközönség szeme elől.

Na, játsszunk találgatóst? Nem, ezúttal nem franciaországi a példa, a szóban forgó ország viszont, mely nem egyéb, mint India, szolgált már nekünk kiváló példát arra, hogy hogyan lehet másként gondolkozni úgy, hogy senkinek ne tűnjék úgy, mintha éppen őt vádolnád azzal, amit teszel.

A mostani példánk nem a Buddha történetét követi. Jadav “Molai” Payeng egy egyszerű vidéki kamasz fiú volt, aki a soron következő katasztrófa után kiment a faluból körbenézni. Amit kint talált, nem volt épp lelkesítő: hőperzselte kígyók hullái hevertek egy homokzátozon, százasával, tán ezresével.

Eléggé meghökkentő lehetett a látvány az akkoriban 16 éves Jadav számára. Valami preapokaliptikus képet láthatott akkor, szembesülve annyi halállal egyszerre, annyi elkerülhetetlen, könyörtelen halállal.

Ha innen nézzük, mézes-mázos törtéetnek hathat, valójában nem az, és ezt tudjuk is nagyon jól. Mert a srác akkor úgy döntött, hogy megteszi, ami szükséges, hogy elkerülhetővé tegye az ilyen eseteket.

A hatóságok, szép szokásukhoz hűen, nem akadályozták meg szándéka megvalósításában, ám pont támogatók sem voltak: annyit mondtak neki, ott bambuszon kívül más nem teremhet, és nem nyújtottak neki semmiféle segítséget. Anyagit sem.

Mára az egykori zárony egy kb 4350 km ² -nyi területen terjedő erdővé burjanzott ki, amely nem csak bambuszból áll. Az itt található fafajták száma meghaladja a három ezret, akik pedig lakják, azok is számos fajt képviselnek – madaraktól a szarvason át egésze a tigrisig.

Mégis 2006-ig senki nem hallott róla.

Na mit látunk ebben a kis történetben?

Az élet jeleivel számolni kell.

A halál láttára nem elcsüggedni kell, hanem harcolni kell érte.

Elismerésre nem érdemes számítani. Hivatalosra a legkevésbé.

A lehetetlen megvalósítható, csak türelem kell hozzá és jóakarat.

Egyedül lenni nem szégyen, sokkalta nagyobb szégyen a szakadék felé rohanó vagy éppen a már zuhanó tömegbe olvadni.

És elvégre: pozitív példák is vannak, keresni kell őket, szabad hivatkozni rájuk, de ha nincsenek is, akkor nekünk kell példáknak lennünk – mint Jadav a maga idejében.

 

Szólj hozzá!

Elavult világnézetek

A 21. század emberisége önmagához képest le van maradva egy kicsit. Nemcsak a technológia és a tudás kihasználtsága területén, hanem abban is, amit az értelmiség gondolkodásnak szokott nevezni. Miközben a társadalom életmódja több évtizedes hátrányban van az elvárható szinthez képest, sokan olyan dolgokon agyalnak, melyek a 20. század sötét évtizedeiben voltak aktuálisak.

Leragadtak az emberek olyan ideológiáknál, melyek neve többnyire "izmussal" végződik. Olyan eszmék, melyeknek a múltban van a helye, nem a jelenben, de főleg nem a jövőben. A jövő nem épülhet olyan eszmékre, melyek az önmagukat túlértékelő politikusok vagy filozófusok fejéből pattantak ki. Hozzátenném személyes meggyőződésemet, hogy olyanokra se, amiket a közgazdászok kreálnak.

... Izmus

Kommunizmus, fasizmus, szocializmus: olyan ideológiák, melyekkel szellemi vezetőik a világot akarták megváltani. Végeredményük több millió halott, tönkre ment családok, lerombolt városok és gazdasági válságok lettek. A mai napig haraggal, bánattal és sok gyűlölettel emlékezünk rájuk. És mivel a múltat nehéz gyűlölni, ezért sokan hajlamosak a jelenben keresni híveket ezekhez az ideológiákhoz.

A gyűlölködés egyik legbutább változata, amikor múltbeli eseményekért hibáztatunk mai embereket. És most ne arra gondoljunk, hogy a Józsi a múlt héten leverte a vázát a polcról; hanem arra hogy a nácik deportálták a zsidókat. Ez ugyebár elég régen történt ahhoz, hogy Józsi legyen érte a felelős. Mégis akad olyan ellenlábasa, aki nem győzi hangoztatni, hogy Józsi egy rohadt náci, mondjuk azért mert vonakodik egy baloldali politikus megválasztásától. Ugyanígy vén kommunistának szokták megbélyegezni azokat a nyugdíjasokat, akik az MSZP-re szavaznak.

Ami számomra nehezen felfogható, hogy milyen alapot adnak a szitkozódók az általuk használt kifejezéseknek. Mert azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy valaki még őszintén hisz a szocializmus elveiben, vagy képes lenne újra neki látni egy Endlösungnak. Tehát mielőtt bárkit bármilyen "istának" nevezünk, gondolkodjunk el a mögötte vélt "izmus" létezéséről! Szinte minden esetben arra a megoldásra jutunk, hogy ilyen márpedig nincs. A régmúlt rendszerei nem léteznek, és nem is létezhetnek. Akár ellenezzük, akár szeretjük valamelyik ideológiát, örökre le kell mondani annak megvalósíthatóságáról. Mert az soha nem működik, ha egy elavult, be nem vált eszközt újra előveszünk, ha valamit meg kell javítani; azt hiszem ez a világ megdönthetetlen törvényei közé tartozik.

Valahányszor meghallom a liberalizmus, kapitalizmus, nácizmus, vagy bármelyik izmus szót, mindig el vagyok egy kicsit keseredve. Teljesen függetlenül attól, hogy melyiket mennyire utálom - mert azonosulni egyik eszmével sem tudok. Számomra az aggasztó, hogy egyesek nem veszik észre, ezek már nincsenek. Képtelenek nyitott szemmel járni a világban, hogy észre vegyék: bármelyik izmust próbálják beleképzelni a rendszerünkbe, mindig lehet találni olyan tényezőt, mely egyáltalán nem illik a képbe. Gyakorlatilag ez így volt a szocializmus éveiben is, hiszen tudjuk, baromira nem jött be az a boldog, egyenlőségen alapuló rendszer, amit az elején "ígértek".

... Rasszizmus

Napjaink egyik kedvenc témája a rasszizmus. Mostanában még kampányok is indultak azzal a fő mondanivalóval, hogy "Ne legyél rasszista".

Elvileg a rasszizmus lényege, hogy ha valaki más rasszhoz tartozik, akkor azt lenézzük, megvetjük, kirekesztjük, rosszabb esetben ki is akarjuk irtani. Ez nagyon nem helytálló világnézet, főleg úgy hogy már nemcsak a rasszok (bőrszín és egyéb fizikai tulajdonságok) alapján tesznek megkülönböztetést. Ma már gyakorlatilag bármilyen másság elegendő a rasszista viselkedés kiváltásához. "Buzi-e vagy?"

Azért nem korszerű bármilyen másságon alapuló gyűlölködésben élni, mert már tudományosan is bizonyított - ha már a vallás nem volt elég - hogy a világon semmilyen különbség nincs két ember között. Ugyan úgy csecsemőként jövünk a világra, mint bárki más, ezt nem kell bizonygatni. Az pedig nem tekinthető megkülönböztetési alapnak, hogy milyen a szülők társadalmi vagy vagyoni helyzete, származása, stb.

Mielőtt bárki is azt hinné, hogy afféle liberális, antifasiszta szónok lennék, megjegyezném hogy nem vagyok az. Ha esetleg nem tűnt volna fel a bejegyzés elejéből, hogy engem nem érdemes ideológiákhoz sorolni. Azért írom e gondolatébresztő sorokat, mert szoros összefüggést látok a fenntartható fejlődés hiánya és az elavult világnézetek között.

A környezettudatos szemlélet alapja az előzmények és a következmények ismerete. A radikálisan sötétzöld gondolkodás ugyanolyan izmus, mint bármely másik eszme. Legalább egy ember kellett hozzá, hogy kitalálja, meg sok birka akik elvakultan követik bárhová. Belőlük kialakul egy még kisebbségben levő közösség, amely a többségre akarja erőltetni nézeteit. Előbb-utóbb ez sikerül nekik, vagy nem. Ha nem, akkor irányukban rasszizmus alakulhat ki a többség részéről, illetve kialakulhat fordítva is. A másság iránti gyűlölet az maga a félelem, a gyávaság egyik legvisszataszítóbb formája. "Aki nem olyan, mint én, azt nem ismerem eléggé, ezért bármi áron igyekszem megszabadulni tőle. Nehogy már érvényesülni tudjon bármiben úgy mint én." Na ez az a mondat, amiről nagyon gyorsan le kell szoktatni az emberiséget, mert erről szól a rasszizmus, az amerikai indiánok üldözésétől a mai kocsmai verekedésekig. A tudatos életmód tökéletes ellentéte.

Soviniszta rasszizmus

A rasszizmus legocsmányabb fajtája, egy igazi "izmus az izmusban". Az ember természetétől teljesen idegen, aberrált magatartás, mely csak a rossz nevelés és a társadalom hibái miatt jöhetett létre. Egy olyan torz világnézetből beszélek, melyben az adott ember nemcsak másokban keresi a hibát, hanem önmagát tökéletesnek érzi. Nevezhetnénk ezt akár narcisztikus rasszizmusnak is.

Önmagában hibás elmélet az, ha valakit mássága miatt kirekesztünk. Ugyanennyire abszurd az is, ha saját magunkat rekesztjük ki, avagy a társadalom fölé helyezzük, másságunk miatt. Amikor a rossz gyerek úgy érzi, bármilyen csínyt következmények nélkül elkövethet, mert ő nem olyan, mint a többiek.

Napjaink egyik legnagyobb gondja, a cigánybűnözés is hasonló elméleten alapul. Mivel kisebbségben vannak, származásuk révén egy kicsit mások is mint a többiek, a múlt századi "izmusai" pedig elég mélyre taszították őket a társadalmi ranglétrán, néhányan közülük úgy vélik, különlegesen védett csoportnak tekinthetik magukat. Bárkibe beleköthetnek az utcán, betörhetnek mások házába, mert kisebb büntetés jár nekik mint másoknak. Akinek ez nem tetszik, azt nyugodtan nevezhetik rasszistának. Érdekes elmélet: ha egy másik, nem cigány bűnözőt elítélek, akkor már nem vagyok rasszista? Pedig ugyan úgy kirekesztem őt azért, mert bűnt követett el. Valakik nagyon súlyos hibákat követhettek el, hogy idáig fajult a dolog. Reménykedve várom, ez mikor oldódik meg. Mert ez a soviniszta rasszizmus egyik legsúlyosabb problémája hazánkban.

A másság nem ad okot a kiváltságokra. Ez sajnos nem mindenkinek egyértelmű, például a magukat "zsidó liberális értelmiséginek" tartó embereknek sem, akik saját nemzetükről írnak pocskondiázó cikket, majd mártírként külföldre vonulnak, azt hazudva hogy itthon kirekesztik, üldözik, bántják őket. Természetesen félelmet keltve mindenkiben, aki zsidó vallású, politikailag baloldali beállítottságú vagy bármilyen formában ezzel a fickóval azonosulni tudó ember.

Ez a gerjesztett félelem az, amivel a soviniszta rasszisták érvényesülni tudnak. Olyan emberek, mint Sulla, Haynau, Hitler, Sztálin, Kony vagy bármelyik véres kezű zsarnok a félelem erejének köszönhette hatalmát. Hogy ne legyen még több ilyen ember, nekünk hétköznapi embereknek kell magunkat immunissá tenni a hülyeségükkel szemben. Mert ember és ember között nincs helye megkülönböztetésnek és félelemnek. Mindannyian egészségesen és boldogan akarunk élni, ez pedig nem lehetséges békétlenségben és gyűlölködésben.

A hazafiasság pedig nem nem lehet oka a sovinizmusnak! A nemzetiség nem kiváltság vagy érdem, hanem örökség. Ennek megfelelően tudni kell bánni vele.

Egy környezettudatos társadalomban nincs helye az izmusoknak. A jövőt pedig nem ideológiákra kell építeni, hanem szakemberekre, technológiára, kreativitásra és erényekre. Az elavult, tömegeket mozgató világnézetek helyére az egyéni, tudatos gondolkodásnak kell lépnie. Nem szabad elvakultan mozgalmakat követni, inkább keresse mindenki a saját útját az életben!

"Ne féljetek!"

(II. János Pál pápa szavai)

5 komment

Luxus

Egyre helytállóbb az az elmélet, mi szerint a mai társadalom nem normális. Erre leginkább az az állapot enged következtetni, hogy a gazdaság válságban van, az egészségügy a rendelkezésre álló technológiához képest borzasztó, a környezet pedig szennyezett. Aki vitatná ezen megállapításokat, nézzen körül egy kicsit: rengeteg ember egyik napról a másikra él a jövedelméből, vagy még ennyire sem tud megélni; évente több millióan halnak meg olyan betegségtől, amit nem is kéne elkapni; a városokban pedig olyan rossz a levegő, hogy az előző tényre nem is oly nehéz magyarázatot kapni.

Számtalan oka van ennek a kellemetlen helyzetnek, mely előbb vagy utóbb történelmi változásokat fog követelni az emberiség életmódjában. Sorolhatnánk őket órákig, a jövőben biztosan megemlítjük valamennyit ezen a blogon. Most azokra térnék ki, amikre a legkevésbé gondolunk szívesen: luxustermékek.

Luxus kategóriába sorolunk olyan termékeket, melyek sok pénzbe kerülnek, különleges alapanyagból vagy eljárással is készülhetnek, speciális célokra. A lényeg, hogy aki megveszi őket, az jelképezheti velük státuszát a társadalomban, demonstrálhatja vagyoni helyzetét, növelheti büszkeségét. Akinek meg nincs ilyenje, azért hajt hogy legyen rá pénze, megvegye és kielégítse vágyát hogy "faszagyereknek" látszódjon mások előtt.

Az európai emberek számára régen ilyen termék volt a dohány. Amikor felfedezték Amerikát, az ottani őslakók számára ez egy különleges termék volt. Nem szívták éjjel-nappal, csak különleges alkalmakon. Ismerték kábító ill. kedélyjavító hatását, ugyanakkor tisztában voltak egészségre ártalmas mivoltával is. Vallási szertartásokon, vagy a tábortűz körüli szeánszokon először mindig a közösség szellemi vezetője szívott a pipából. Az 1600-as években pedig Európában is elkezdett terjedni a dohányzás, csak itt a hozzá tartozó kultúra híján új szokások alakultak ki. A tengerészek könnyen hozzájutottak, de a kontinensen első sorban a tehetősebbek kiváltsága volt a dohánytermékek fogyasztása.

Amerikai indián békepipával - Forrás: HowToGrowBud.com

 

 

Érdekesség, hogy népszerűvé válásával egy időben több helyen is tiltották a dohányzást, mivel az egészségre súlyosan károsnak tartották. Hát már akkor se tévedtek ezzel kapcsolatban!

A szivarozás és a pipázás úri hóbort volt, és csak lassan terjedt át az alsóbb osztályok keresletébe. A könnyen és olcsón elkészíthető cigaretta adta meg a lehetőséget arra, hogy mindenki dohányozhasson. Eleinte Amerikában vált a luxustermékből divattá, majd átterjedt Európára is. Ma ott tartunk, hogy Magyarországon évente 28 ezren halnak meg miatta. Bár több helyen tiltják a dohányreklámokat, elterjedt a füstmentesség a zárt helyiségekben, de a dohányipar még mindig nagyon jó üzlet.

Ebből az egzotikus luxuscikkből olyan tömegtermék született, melyet teljesen értelmetlenül szív aktívan és passzívan az emberek többsége. Rengeteg pénzt költünk rá a saját zsebünkből, valamint az egészségügynek is jelentős költségei vannak a betegek gyógyításában. Ez a probléma már a politika szintjén is izgalmas téma, a közelmúltban többször is neki láttak nemzeti gondolkodóink, hogy valahogy megoldják.

A másik luxuscikk, mely hanyatlásnak indította a modern társadalmat, az autó. Ez talán még érzékenyebben érinti az olvasókat, mint a cigi. Mert az autót szeretjük, része az életünknek. Teljesen elfogadhatatlan sokak számára az a felfogás, hogy ha nincs pénz autó vásárlásra és annak fenntartására, és még életbevágóan nem is fontos hogy legyen nekünk, akkor nem kéne megvenni.

Persze több kategóriája van a gépjárműiparnak, így nehéz általánosítani. A közép- és rövidtávú szállítás elengedhetetlen eszköze a teherautó. A városnak szüksége van buszokra és taxisokra. Pár embernek a munkájához kell valami amivel bármikor meg tud tenni gyorsan nagy távolságokat. Az első automobil megszületése óta kialakult számtalan speciális felhasználási terület, melyeknél nehéz lenne autó nélkül elképzelni az életet. De most nézzük meg, hogyan is kezdődött ez a történet!

Nem részletezném, mit művelt annak idején Otto és Benz, az autó történetét szinte mindenki ismeri, az információhiányban szenvedők is megtalálják a szükséges forrásokat. Amikor már odáig jutottunk, hogy az autó működik és gyártani lehet, akkor a gazdagok játékszere volt. Sokba került, a tervezők a vagyonos embereket célozták meg velük. Iszonyatosan nagy presztízs értéke volt annak, ha valaki autó tulajdonos; a mai napig ez motiválja a legtöbb vásárlót. A szállításban betöltött szerepe teljesedett ki a haszongépjárművek megjelenésével, a száguldás szenvedélye pedig létre hozta az autósportot. Nem is volt gond addig, amíg a kocsikat luxusra, szállításra és élményautózásra készítették. A baj akkor kezdődött, amikor valaki kitalálta, hogy mindenkinek kell autó.

 

Ford T-Modellek a gyárban - Forrás: Autozine.org

 

Henry Ford gyárában indult el először az a folyamat, melyben autók ezrei kerültek hirtelen a piacra, és széles körben elterjedt eszközzé váltak. A 20. század közepére már az alsó középosztály számára is "szükségessé vált" az autó. Tehát mi is történt tulajdonképpen? Volt egy luxuscikk, mely kényelmet, gyorsaságot és rangot adott tulajdonosának; ezt megosztották a gyártók az egész civilizált világgal. Őszintén irigylem azokat a népeket, akik számára még mindig nélkülözhető ez az eszköz, mert életmódjukhoz egyáltalán nem kell, pl. Afrikában.

A benzinnel és dízellel működő gépjárművek tehetnek arról, hogy szinte kivétel nélkül minden városban szennyezett a levegő. Az őket előállító ipar környezeti hatásait nem is említve. A mai napig nem alakult ki olyan közlekedési rendszer, mely garantálná az utasok biztonságát; naponta láthatjuk a hírekben hogy az autózás sokak életébe kerül. Mindez annak köszönhető, hogy jó üzlet volt az elit termékéből olyan kacatot csinálni, amit bárkire rá lehet sózni. Ma pedig sokan nem fogják fel, hogy mennyit veszíthetnek azzal, ha autót vesznek, és gondolni sem akarnak az alternatív megoldásokra. Az elektromos autók terjedését pedig erősen gátolja az olajlobbi, ez ugye nem meglepő.

Sorolhatnám még tovább, mi minden van egy átlagember hétköznapjaiban, ami régen az uraságok drága csecsebecséje volt. Például televízió, turmixgép, kávé, csoki, alkohol stb. Olyan dolgok, melyek nélkül tök nyugodtan tudnánk élni, mégis naponta költjük rájuk a pénzünket. Képtelenek vagyunk megbecsülni, hogy egyáltalán lehetőségünk van ilyen különlegességekhez jutni, és mohón pazaroljuk őket. A mögöttük álló ipar pedig nagy hatással van környezetünkre és a saját egészségünkre is.

A tudatos embernek néha eszébe jutnak ezek a gondolatok. Kár, hogy ma már kevés tudatos ember van, őket is folyton összezavarja ez a rohanó világ. A luxus ereje pedig nagyon csábító, nehéz neki ellenállni.

Szólj hozzá!

Szarból várat

Budapest XII. kerületének, a Hegyvidéknek büszkesége, a nemrég beindított kampánnyal agyon hypeolt kutyaürülék mentesítő akció.

Dicséretes, hogy egy fővárosi kerület kutyabarátnak tekinti magát. A parkokban elhelyezett "Kutyával belépni tilos" táblák helyett lehetőséget teremtenek arra, hogy a gazdik szabadon sétáltassák kedvenc állataikat és gondoskodjanak a közterület tisztaságáról.

Különösen pozitív élmény, hogy a kutyapiszok gyűjtő kukákat egy pályázat során a MOME formatervező hallgatója, Kőrös Benedek tervezte meg. A tároló kialakítása tökéletesen alkalmas arra, hogy csak a zacskóval felszedett ürülék kerüljön bele. A város többi kerületében már találkozhattunk gyűjtőkkel, melyeket gyakorlatilag mindenki közönséges kukának használ. Tehát ismét egy sikeres környezettudatos formaterv született, gratulálunk!

Ami kissé elgondolkodtató, hogy miért kellett ennek az intézkedésnek ekkora kampányt csinálni. A XII. kerületben sosem volt óriási probléma az utcákon levő kutyaszar. Sokan tartanak errefelé háziállatot, éppen ezért a lakosság jobban odafigyel a lába elé, a gazdik többsége pedig tekintettel van a járdák tisztaságára is. Jó dolog hogy bevezetik a kutyapiszok-gyűjtő rendszert, de ezt csendben is lehetett volna csinálni. Olyan érzéssel figyelem az utcán ezt a reklámhadjáratot, mintha tamponreklámot látnék a tévében. Szükség van rá, persze, de nem kell az orrom alá dörgölni se a tampont, se a szart. A helyzet már csak azért is komikus, mert rengeteg dolog van a kerületben, amire költeni lehetne a reklámra szánt pénzt.

A legjobb az lenne, ha az egész városban lennének ilyen szargyűjtő kukák, mert szükség van rájuk. A problémákat pedig a helyükön kéne kezelni. A Hegyvidéknek nem kéne minden apró sikert túlzó önimádattal megkoronázni, és akkor boldogan mondanám a többi kerületnek, hogy kövessék a példájukat!

 
Fotó: www.hegyvidek.hu

 

2 komment

Franciák egy zöld választás elé

 

Forrás: All about Japan autos 

 

 

Biztos furcsa lesz annak, aki ismer, hogy pont egy ilyen témába fogtam bele. Hát bevallom, nekem is fura. Elkötelezett biciklizó és gyalogos vagyok, még jogsim sincsen.

A fő oka annak, hogy mégis kocsikról írok ezúttal, az az, hogy végre belebotlottam egy olyan területébe a környezetvédelemnek, ahol a franciák valamivel többet tesznek minálunk.

Nevezetesen itt lassanként divatba jönnek az elektromos kocsik és a hibridek. Egyre több franciát az elé a kérdés elé áll, milyen “zöld” kocsit vegyen.

Az elegancián, szépségen, sebességen túl a választásban számos pragmatikaibb, mondhatni egyedül vagy főleg a zöldkocsiknak saját tényező is közrejátszik.

Mivel a francia is ember, és a legtöbbjük nem úgy keresi a pénzét, hogy a fáról szedi, fontos tényezőnek bizonyul az ár. Számításba veendő viszont itt az is, hogy a különböző típusú kocsik után bónuszok (vagy egyfajta kárpótlások) is járnak, melyeket árengedmény formájában kaphat a mindenkori vevő. Van mégis a bónuszrendszerükben valami, ami számomra nem teljesen tiszta.

Elvileg úgy van ugyan, hogy a bónusz a CO² – kibocsátás függvénye: minél kevesebbet bocsát ki az autó, annál nagyobb az utána járó árengedmény: míg a kilométerenként 104 grammot kibocsátó Peugeot 2008 dízel hibrid árából € 2000-t adnak kedvezményül, addig a teljesen elektromos Renault Zoe ZE árából, mely értelemszerűen 0 grammot bocsát ki, 5000 eurót. Ez így abszolut stimmel, de hogy jön ide az, hogy a 94 grammot kibocsátó Fiat 500 után járó bónusz csak 400 euró? Simán elképzelhető, hogy itt ismét a (gazdasági) politika játszik bele, Ami érthető ugye, csak a nem politikus francia számára is elég erős a kísértés, hogy az árat vegye elsősorba szemügyre, amikor kocsit választ...

Ez annál is inkább igaz, mert a tiszta elektromos kocsik alapból jóval többet kerülnek – egy Peugeot iOn ára € 35 350 (beleszámítva a bónuszt), míg mondjuk egy benzinnel műkődő Honda Jazz hibridé € 16 900 – magyarán több mint kétszer olcsóbb.Ráadásul az "áramkutak" még mindig a jövő zenéje maradnak...

A legdrágább pedig a dízel hibrid marad, olyan árakkal mint € 48 950 (Peugeot 508 RXH) vagy éppen € 39 950 (Citroën DS5 Hybrid 4) esetén. Vásárlók és gyártók gyaránt várják az idei Mercedes-modellt, mely várhatóa 109 g CO² -t bocsát ki.

Az élsorban itt is a Volkswagent látjuk, mely a “bogár” és a tavaly a LEGO által is megörökített Camper után egy korszakalapító modelel jött elő tavaly, mely hogyhogy nem az Up nevet viseli. A kis fogyasztású háromhengeres motor csupán 105 g CO² kibocsátással jár (60 lóerő esetén), illetve 108 grammal 75 lóerő esetén. A modell BlueMotion technológiával is kapható, mely tovább csökkent a CO²-kibocsátáson, aminek eredményeképpen 96, illetőleg 98 grammról beszéletünk.

Érdekes technológiával mutatkozott meg a Toyota is, melynek Stop&Start motorral ellátott modelljei, pl. a legutóbbi Yaris, megállna, valahányszor pirosat kapnak vagy dugóba kerülnek.

A lista még bővíthető, és bár fölmerül a kérdés, hogy vajon minekünk,átlagmagyaroknak, mikor lesz lehetőségünk valóban választani, méghozzá az egy ilyen listán szereplő kocsik közül, elgondolkozhatnánk azon, hogy valami olcsóbbat vegyünk-e most, vagy addig gyűjtsünk, míg nem lesz pénzünk arra, hogy valami zöldebbet vehessünk.(Addig meg nyugodtan biciklizhetünk.)

Csak kár, hogy az átlagmagyarok kategóriájába nem tartozók akkor is az impozáns benzintemetők mellett fognak dönteni...

Szólj hozzá!

Algákkal a globális felmelegedés ellen

 

A folyamat képekben
Forrás: bm7.blog.mongenie.com

Szoktunk hallani gazdaságos lámpákról, olyanokról, amelyek az átlagnál vagy vetélytársaiknál kevesebb energiát fogyasztanak, ergó kevesebb CO² kibocsátással járnak. Hallott-e viszont valaki közülünk olyan lámpáról, amely nem, hogy nem jár CO²-kibocsátással, hanem felszívja a gázt a levegőből?

Hihetetlen, de tény: van ilyen lámpa. Az egészen különleges találmány egy francia mérnök, Pierre Caleja nevéhez fűződik.

A feltaláló által alapított, a Libourne nevű kisvárosban műkődő Tyca nevű cég az óceán természetes forrásaival ésszerű gazdálkodását tűzte ki célul.

A számos hal- teknős- és egyéb eledel mellet a szóban forgó lámpával tettek szert egy bizonyos népszerűségre külföldön is, mivel az ötlet valóban egyedi és ráadásul óriási haszna is lehet, ha sűrűn alkalmaznák. Ez utóbbi főleg azért lenne fontos, mert a prototípus kifejleszése nemcsak idő, hanem pénzigényes is volt: kerek 1 millió euróba került a fejlesztőnek, aki minden áron meg akarta valósítani álmát.

Érthető, végülis Franciaországban is óriási a CO² kibocsátás: fejenként évi 9 tonnáról beszélünk, amelyből leginkább a nagyvárosok lakói veszik ki részüket. De a kisvárosban lakó franciákra ugyancsak igaz, hogy a legkisebb távolságot is szívesebben autóval teszik meg. Meg is tudják engedeni maguknak.

A franciák környezettudatos életmódjáról több ízben is szóltunk már, ezúttal más a lényeg: Pierre Colleja ugyanis sokat ad arra, hogy megváltoztasson a hazájában jelenleg uralkodó állapoton, ezért rááldozta a föntebb említett óriási összeget a projektre. A lámpa évi 1 tonna CO² -t képes felszívni. Minden lámpa algatárolóval van ellátva, ahol az algák a fényben fejlődnek, a CO² -t felhasználva külső kérget alakítanak maguknak, cserében pedig oxigént adnak.

A feltaláló egy olyan világot álmodott meg, ahol az ő tervezte lámpák parkolók, állomások, alagutak, épületek világítását biztosítják...

Vajon megvalósul-e álma? Nem tudni. Ami egyértelmű, az a növekvő iránta való érdeklődés, valamint az, hogy a leleméyes mérnök szülővárosa már kész kipróbáli az új terméket.

Pierre Calleja több szempontból is irányadó, de ami számomra a legfontodabb, az az, hogy az ár ellen úszik – ellenben sokunkkal, akik azzal jönnek elő, hogy ha Pista nem törődik környezetünkkel, akkor én minek törődjek vele. Mert ő már rájött, hogy a mi környezetünk az a miénk, nemcsak az enyém, és biztos nemcsak Pistáé.

És a másik – nem kell a legnagyobb város fiának lenni ahhoz, hogy nagy tettekre legyél képes.

A környezetvédelemben pedig egyre jobban úgy látom, az ilyen sajátos, rendbontónak mondható ötletek lesznek azok, melyek még esélyesek arra, hogy valami jobb iráyba billentsék a jelenleg zajló folyamatokat. 

Szólj hozzá!

2012.04.09. 12:20 Vad_Alma Címkék: ünnepek állat hagyományok gedeon

Nyuszifül

 

Szólj hozzá!

A nyúlon túl

Kedves Olvasók!

Mindenkinek boldog Húsvéti Ünnepet kívánunk!

Pár tanácsot adnánk a családosoknak, akik sütéssel-főzéssel, dekorációval és egyéb érdekességekkel foglalják el magukat.

1. Ne vegyél ideiglenes kiscsirkét és nyulat a lakásodba, hogy aztán a jövő héten megszabadulj tőle. Nincs túl sok értelme, az állatokkal pedig nem illik így bánni.

2. A főzéshez szerezz hazai alapanyagokat! A piacon kapható bőven tojás, hagyma, sonka, torma, retek, stb. Legalább ünnepnapokon legyen rendes étel az asztalon.

3. Ha már ünnepnap, akkor munkaszüneti nap is van. Amíg nem jön be a lehűlés és a vihar, nézz körül odakinn, napozz és kirándulj!

4. Böjtölőknek nem ajánlatos túl gyorsan rákapni a zsíros ételre és a szeszes italra...

5. Ha még nem tudnád, hogy kell főtt tojást gyorsan pucolni, kín és szenvedés nélkül, akkor ezt nézd meg:

6. A piros tojást fessétek hagymás főzéssel, így ehető marad ami belül van!

Szólj hozzá! · 2 trackback

A sport és a környezetvédelem kapcsolata

 

Erről fogja írni Schmitt Pál a következő PhD dolgozatát.

Három napja lemondott Magyarország államfője. Schmitt Pálnak nem volt tiszta az 1992-ben írt doktori disszertációja, ezért a SOTE visszavonta a kisdoktori címét. Az ügy miatt keletkezett megosztottság miatt, a nemzeti egységre hivatkozva mondott le hivataláról. Ezzel úgy tűnik, ideiglenesen befejeződött karrierje, mégpedig csúfos bukással.

Pályafutása során számos sikert ért el, elsősorban a sport és a diplomácia területén. Zöld szempontból érdekesség, hogy 2007-ben a NOB-nak ítélték az ENSZ "A Föld védelméért" díját, amit ő vett át.

Lemondása után bejelentette, hogy bebizonyítja: alkalmas a sporttudományi doktori címre, és ezáltal az olyan pozíciókra is, melyeket korábban betöltött a nemzetközi sportszervezetekben. Miután óriásit bukott, férfiasan egy nagy ugrással szeretné helyrehozni a hírnevét és egy nagyon jó, fontos témát választott a PhD disszertáció megírásához.

Szerény véleményem szerint rögtön ezt kellett volna tennie, amikor kirobbant a plágium-botrány. Amíg ki nem nevezték államfőnek, mindenki elégedett volt tudásával, tartásával és a különböző helyeken végzett munkájával. Köztársasági elnökként volt pár kellemetlen botladozása, az idei ügyével pedig a közvélemény megadta neki a kegyelemdöfést. Őszintén kívánom, hogy új doktorijával visszaszerezze becsületét és azt a tiszteletet amit megérdemel.

Miről fog szólni az új (remélhetőleg hivatkozásokkal és lábjegyzetekkel dúsan ellátott) dolgozat? Erről a kérdésről próbálunk most elmélkedni egy kicsit.

A sport múltja és jelene

Egy doktori dolgozatban akár arról is lehetne írni, milyen hatással volt a rendszeres testmozgásnak életünkben betöltött szerepe a környezeti változásokra.

A sport, avagy az ember meghatározott célú testmozgása más ősidők óta kapcsolatban áll a természettel. Az ősemberek vadászat közben futottak, dárdákat hajigáltak, néha pedig az életükért kellett futniuk. A főemlősök testfelépítése nyilvánvalóan aktív, ügyes mozgásra lett teremtve. A fizikai erő és állóképesség pedig dicsőséget, elismerést és rangot szerzett a hímeknek a közösségükben az emlősök osztályában.

Az ókorban és a középkorban a sport és a háború jelentette a lehetőséget arra, hogy az emberek legjobb képességükkel, ésszel és erővel érdemeket szerezzenek, diadalt arassanak. A sport mindig a győzelemről szólt, de sosem mások legyőzéséről. Főleg nem a természet legyőzéséről! Aki ezt vitatja, finoman szólva nem sportszerű.

Ami megfigyelhető a múltbeli sporteseményeken (egészen a modern olimpiák kezdetéig) az, hogy az ember csak saját testi képességeit használhatta fel a siker eléréséhez. A vadászat is a sport egyik fajtájának volt tekinthető, hiszen bármilyen eszközt is használtak, rendkívüli bátorság és ügyesség kellett az állatok elejtéséhez. Kétségtelen, hogy puszta kézzel nem mindig az ember győzött volna ebben a küzdelemben. Az élővilág fejlődése és az evolúció története a győztesekről szól. Sport szempontból pedig azt tekintjük győztesnek, aki tisztességes küzdelemben jobbnak bizonyul a másiknál.

Nagyon fontos megemlítenünk, hogy az egészséges életmód elengedhetetlen része volt mindig a testmozgás. Az előemberek számára természetes volt a kemény fizikai munka és a rendszeres mozgás. Láthatjuk, hogy ma ezeknek a hiánya súlyos társadalmi problémákat okoz. Aki nem hajlandó mozogni, abból lusta, kövér, beteg vagy haszontalan ember válhat - esetleg mind a négy együttvéve. Aki igénytelen és felelőtlen magával szemben, az hosszú távon a környezetére is rossz hatással lehet. Ez az elmúlt évezredek tanulsága és a jövőnk egyik meghatározó szempontja.

Egészséges = Környezettudatos

Schmitt írhatna arról is, hogyan alakítja a sport az emberek szemléletmódját.

Életmódunknak fontos szerepe van saját magunk és környezetünk jövője alakításában. A tudatosság hiánya hosszú távon katasztrófához vezethet, ennek belátására pedig manapság igen csekély az emberek képessége.

Nem arról van szó, hogy aki rendszeresen sportol, az majd nem jár autóval, szelektíven szemetel és nem hord állatbőrt. Nagy marhaság lenne azt gondolni, hogy ezek a dolgok közvetlen kapcsolatban állnak egymással.

Először azt vizsgáljuk, milyen hatással van a rendszeres mozgás önmagunkra. Hiszen minden sportszervezet, melyekben az ex-doktor úr valaha szerepet vállalt, első sorban azt hirdeti, hogy magunkért kell sportolnunk. Az aranyérmek száma, a szakág országos vagy nemzetközi szintű elismertsége másodlagos (inkább pénzügyi) szerepet játszik. A rendszeres sport megtanítja az embert arra, hogy odafigyeljen saját szervezetére. Futás közben észre vehetjük ha valami nincs rendben az ízületeinkkel vagy a levegővétellel. Ha túl hamar elfáradunk, talán a táplálkozási szokásainkban kell keresni a hibát. Ha nem elég tiszta és rendezett a környezetünk, hogy egészségesen élhessünk, akkor garantáltan tenni fogunk valamit az ügy érdekében. Legalábbis optimistán ezt gondolhatjuk.

Sportolni általában tiszta levegőn szoktunk, előtte és utána pedig érdemes megfelelő táplálékot és folyadékot bevinni a szervezetünkbe. Ebben a mondatban pedig máris rengeteg igény merült fel a sportemberek részéről. Tiszta levegő, tiszta és egészséges táplálék, ivóvíz KELL. Hiába tekerik a bringát a kerékpárosok a városban, ha ezzel intenzíven belélegzik a szennyezett levegőt. Jó hogy megvan a rendszeres testmozgás, de erősen kétlem hogy hosszú távon ez jót tesz a tüdejüknek. Minden nagyvárosban vannak parkok, ligetek arra a célra, hogy a futással vagy kocogással időt töltő polgároknak legyen tiszta levegőjük. Ha megnézünk egy szmogtérképet, láthatjuk hogy a főváros parkos területein is eléggé kimagaslóak az értékek. Tehát a városiak mindenképp elvárhatják, hogy a számukra szükséges tisztább levegőt legalább a nagyobb zöld területeken biztosítsák nekik. Hasonlóan elmélkedhetnénk arról is, hogy a hazai élelmiszer milyen földön terem és hogyan jut el a fogyasztókhoz.

Arról sokat hallottunk már, hogy az egészséges, sportos életmód jó hatással van az emberek közérzetére. Ha a munkavállalónak rendben van a testi és lelki egyensúlya, akkor hatékonyabban dolgozik, ez az ezredforduló humán-menedzsmentjének egyik fő gondolata. Nem véletlenül tornáznak a háztetőkön Japánban az irodai alkalmazottak minden reggel. Tehát az egészségünkhöz lassan politikai és gazdasági érdekek is fűződnek, így a sport egyre nagyobb támogatottságot élvez az üzleti- és a közszférában.

A következő lépésnek annak kell lennie, hogy a szükséges feltételek megteremtéséhez is több forrásunk legyen. Le kell szokni arról a tévhitről, hogy "erre most nincs pénz", mert a jövőt a hosszú távon hasznos befektetésekkel lehet csak építeni. Ezért lenne érdemesebb inkább a sportegyesületeket szponzorálni a kereskedelmi- és bulvármédia helyett. Én szívesebben látnám a vállalkozásom logóját egy aranyérmet nyerő fiatal, tehetséges kajakos hátán, mint a társadalom undorító szellemi legalját szupersztárként mutogató tévéműsor reklámszünetében. Bár ez ízlések és pofonok kérdése.

A sportoló embernél jobban senki sem tud hatni a környezetére. Inspirálja, motiválja társait, megtanítja tisztán és egészségesen élni utódait, jobban odafigyel a környezetére. Sokkal többet tesz a környezettudatos életmódért, mint bármelyik képmutató szuperzöld aktivista. Talán nem véletlen, hogy a 2010-ben hivatalba lévő magyar kormány egy sportembert választott államfőnek, hogy ezzel a sport iránti elkötelezettségét és az egészségesebb jövőért végzett munkáját erősítse. Sajnos most ott tartunk, hogy bukott az elnök, a sport- és egészségpolitika pedig egyelőre nem mutatott látványos előrelépést. Reméljük, ez előbb-utóbb bekövetkezik. Reméljük.

Nemzetközi sportszervezetek törekvései

Talán az a legvalószínűbb, hogy a megszületendő dolgozat főleg a sporttal foglalkozó szervezetek és szakmai közösségek szerepét vizsgálja majd a környezetpolitikában.

Az utóbbi évtizedben divattá vált, hogy a sportszervezetek a környezetvédelmet használják figyelemfelkeltő eszköznek, illetve azért kampányolnak. Ez mindenképpen jó dolog abból a szempontból, hogy legalább ennyivel több üzenet jut el az átlagemberek tudatáig.

Két szervezetet emelnék ki: NOB (Nemzetközi Olimpiai Bizottság) és FIA (Nemzetközi Automobil Szövetség). Az előbbit azért, mert a világ legnézettebb sporteseményével foglalkozik, a másik pedig szívem csücskével, az autósporttal. Remélem, Schmitt Pál több szervezet programjára fog majd hivatkozni.

Az Olimpiát már 2008-ban, Pekingben is "zöld eseménynek" szánták. A szervezőktörekvései többé-kevésbé megvalósultak, de ne hagyjuk figyelmen kívül a kínai városban kialakult irtózatos szmogot, illetve az elmúlt évtizedekben történt radikális változás a helyi közlekedésben - a rosszabbik irányba.

A vancouveri téli Olimpiát "minden idők legzöldebb Olimpiájának" kiáltották ki, ennek szellemében szeretnének a londoniak is fejlődést elérni ezen a területen. A rendezvény szervezői a helyszín infrastruktúráját és az épületeket alakítják úgy, hogy minél kevesebb legyen a káros környezeti hatás, illetve tisztább környezetet biztosítsanak a sportolóknak és a közönségnek egyaránt. Mind a közlekedéshez, az építkezéshez és a szükséges alapanyagok előállításához megújuló energiaforrásokat használnak.

Az autósportról szinte senkinek se jutna eszébe, hogy környezetvédő tevékenység lenne. Mert nem is az. Ezt észre vették azok is, akik ebben a szakmában tevékenykednek, meg akik ebbe fektetik a pénzüket. Az ezredforduló óta radikálisan csökkentették a pazarlást a költségek csökkentése és az erőforrások kimerülésének megakadályozása érdekében. Ezt a legnépszerűbb sportág, a Formula 1 szabályváltozásaiban figyelhetjük meg. A motorok fogyasztását - hatékonysági szintjüket megőrizve - egyre alacsonyabbra nyomják, valamint a gumiabroncsok használatát is korlátozzák. A technikai fejlesztések pedig szépen lassan terjednek a gyorsasági szakág többi sorozatára is.

Az Olimpia elsősorban az építőiparnak, az autóversenyzés pedig a gép- és járműiparnak ad lehetőséget a környezettudatos fejlesztésekre - és ezt nagyra értékelhetjük. Még mindig rengeteg energiát fogyasztanak ezek a rendezvények, de szervezőik tudatossága példaértékű minden vállalkozás számára. A főszereplők pedig maguk a sportolók, akikért lelkesen szurkolunk, akik gyermekeinket sportsikerekre ösztönzik és inspirálják.

Álszent befektetők

Érdekes tanulmányt lehetne írni arról, hogyan használja a sport és a környezetvédelem kapcsolatát a marketing; illetve ez mennyi hasznot hozhat az említett területeken.

Minden egyes sportesemény közvetítésén láthatjuk a szponzorok reklámait. Pl. az Olimpián rendszeresen megjelenik a McDonald's mint fő támogató. Rengeteg reklámértéke lehet annak, hogy a nagyvállalatok a sportos, környezettudatos életmódhoz kötik magukat, így tetszelegnek a fogyasztóik előtt.

Tisztázzunk valamit: őket nem érdekli sem a sport, sem a környezet. Vedd észre a reklámot, vedd meg a terméket vagy a szolgáltatást. Ilyen egyszerű.

Ha valóban tenni akarnának valamit az egészségünkért és a természeti környezetért, akkor annak nem ez a képmutatás lenne a módja. Arra valóban szükség van, hogy valaki finanszírozza a sporteseményeket és azok közvetítését. Örülök, hogy ezt megteszik. A baj az, hogy ez sem rajtuk, sem a célközönségen nem változtat, az életmód ugyanolyan marad. Az üzenet átjön, a sportolóknak van hol edzenie, a szurkolók látványos eseményt látnak. De a cég terméke ettől még lehet káros a környezetre, ezért sem érdemes térdre borulni előttük.

Hogyan változtathatunk sporttal a környezetünkön?

A költői kérdés kimondja, hogy aki sportol, az nemcsak magának tesz jót, de az egész világnak is. Ez csak akkor működhet, ha mindenki csinálja. Saját képességeinknek és érdeklődési körünknek megfelelően keljünk fel, és csináljunk valami fárasztót! Nem azért, mert a nagyi azt mondta. Nem is azért, hogy az edzőbá megéljen belőlünk. Ami a környezetünknek jó, az nekünk is jó, csak ez motiváljon. Na de miért is? Erre nagyon egyszerű a magyarázat, talán doktori cím sem kell hozzá hogy megértsük.

Ha a városvezetés azt látja, hogy nincs szükségünk tiszta levegőre, akkor nem lesz tiszta levegő. Ha autóba ülünk bicikli vagy séta helyett, ha üresek a parkok és a sportpályák, akkor egy árva kanyit se fog költeni senki arra, hogy tiszta legyen a levegőnk.

Manapság a lusta, igénytelen ember a legfőbb bevételi forrás minden nagyvállalatnak. Ha ez a fajta ember eltűnik, akkor a cégek új ügyfél után néznek. Ha az emberek a sportot és az egészséget választják, akkor már nem éri meg rossz minőségű élelmiszert tenni a polcokra, és több millió tonna üzemanyagot elégetni a közvetlen környezetünkben.

Minden egyes lépéssel, amit a futópályán megteszünk, közelebb jutunk ahhoz, hogy kevesebb cigire, alkoholra, ócska árura és fölösleges termékre legyen szükség. Kevesebb beteg emberre több forrás jut az egészségügy költségvetésében, ha nem tesszük tönkre szándékosan önmagunkat. Azzal, hogy kövér, motiválatlan emberekké válunk, csak még mélyebbre süllyedünk. Pedig mindenki látja, hogy valami nincs rendben ezzel a világgal. Vajon minden jobbra fordul, ha a mozgás, a kitartás és a rendszeres edzés minden ember életének természetes részévé válik - úgy ahogy az volt tízezer évvel ezelőtt? Lehetséges. Próbáljuk meg, aztán ha tévedek, akkor üssenek meg!

Schmitt Pálnak pedig sok sikert kívánok, hogy mindezt szépen leírja egy hosszú, szakszerű tanulmányban, mert a cikkem korántsem tekinthető annak.

Megjegyzés:

Az írás nagy része magánvélemény, vagy olyan információk, melyeket régóta tudok. Annyi hivatkozást tettem bele, amennyit szükségesnek éreztem. Átlagos műveltséggel tudni lehet, hogy néhány helyre milyen linket tehettem volna be. A szöveg saját szellemi termékem, a plágium gyanúját ezentúl szórakoztató hozzászólásnak, a megfogalmazástól függően trollkodásnak fogom tekinteni.

 

10 komment · 3 trackback

Egy újabb gázkiömlés kapcsán

 

Forrás: Le Figaro

 

 

Alig múlt el pár hét, és íme, a Vizi Világfórum kapcsán fölmerült, a palából gáztermeléssel együttjáró veszélyek, pontosabban az azokkal kapcsolatos félelmek már be is igazolódtak. A Total nevű cég egyik gáztermelő platformja lángra kapott. A baleset következtében gázkiömlésre került sor, amelyért a cég egy meglehetősen magas árat kénytelen kifizetni – napi 2 millió eurót. Az összeg valóban hatalmas, legalább olyasvalakinek szemében, aki eddig havi 125 euróból élt. Amikor ezt a számot kimondjuk, elsősorban arra gondolunk, hogy napota ilyen értékben ömlik ki gáz a nyílt tengerbe. A javítási költségeket általában nem értjük bele. De esetleg arra, hogy mennyi fogy el ebból az ugyancsak véges energiaforrásból, természetforrásból, netán arra, hogy milyen következményekkel jár a gázkiömlés az élővilágra, aligha. De vajon azért, mert se az egyik, se a másik nem mérhető pénzbe? Kötve hiszem. Azért nem gondolkozunk el ilyen “apróságokon', mert nem illetnek személyesen, tehát nem érdekelnek. És mert így könnyebb. Megspórolunk magunknak egy-két percet, amelyet egyébként képnézésre szánunk a Facebookon vagy valami hülye cikk elolvasására. Vagy pedig rágyújtunk, és a kormánypártot szidjuk. A sajtó se ösztökél ám arra, hogy másképp godolkozzunk! Még ha nem is csak másképp de legalább másról. Az élet forgataga egyfolytában ugyanoda süllyeszt, és aztán ne csodálkozzunk el, ha úgy érezzük, talajt veszítünk. Hiszen valóban veszítünk, de ahhoz, hogy túléljük, sajnos a folyam ellen kell úsznunk, nincs mese.

Mert minden óra a Föld órája, minden perc a Föld perce. Az a kérdés, mennyi jut belőle nekünk, az emberiségnek – és hogyan tudunk gazdálkodni belőle. 

 

Szólj hozzá!

Bolondok napja

2012. április 1. Vége a türelmi időnek. Nincs több cigi a kocsmában.

Január 1-én lépett hatályba a törvény, eddig tartott a türelmi idő. Bár ez alatt a 3 hónap alatt sokan rettegtek, hogy majd kiürülnek a kocsmák, de a rémálmok nem váltak valóra. Pár helyen az utolsó pillanatig legális volt a cigi. Ahol meg nem, onnan eltűntek a reggeltől estig odaszokott alkeszok.

Most már tényleg le kell mondani arról, hogy sörözés közben rágyújtsunk. A füstmentes életre vágyók pedig nyugodtan bemehetnek bármelyik szórakozóhelyre anélkül, hogy beleütköznének a masszív cigiszagba. Persze mindjárt itt a nyár, a kültéri helyeken továbbra is megállja a helyét a cigaretta; de lényegesen kevesebb lehetőség lesz rágyújtani.

Minden dohányos felteheti magának a kérdést: tényleg annyira fontos része a dohányzás az életünknek?

Most pedig üljünk le szépen egy tükör elé, és gyújtsunk rá! Nézzük, ahogy meggyullad a papírba tekert cucc. Milyen szépen világít, ahogy beleszívunk... és még füstöl is. Az égetett növény füstje megtölti a tüdőnket, majd elégedetten kifújjuk. És közben szemezünk azzal a palival/csajszival ott a tükörben. Ugye, hogy nem normális az illető?

Naná, hogy szeretjük a füstöt. Jól esik, életérzést ad, blabla. De néha jusson eszünkbe: ennél nagyobb hülyeséget ember még soha nem csinált!

Lehet mutogatni a városi szmogra, az alkoholra, az autóbalesetekre, hogy "bezzeg azok  veszélyesebbek". Ez a tény engem nem fog megnyugtatni, amikor felfordulok a cigitől, Téged se! Meg azt se aki nem is akarja szívni, és most miatta kell az utcára menni rágyújtani...

1 komment

Hamarosan itt a Föld Órája

 

 
Hivatkozás: WWF Föld Órája

 

Szólj hozzá!

Valaki plagizált!

 

1 komment · 3 trackback

Kínai kulcstartó

 

 
 
Hivatkozás: YouTube

 

Szólj hozzá!

Design: Evolúció

"Nem lehet természettudományos gondolkodással gépet építeni, azután szentimentalizmussal - olyan primitív érzésekkel, mint önzés, kapzsiság, unalomvágy - vezetni. Ebből katasztrófa lesz, katasztrófa kell, hogy legyen. Ha emellett kitartunk, a helyzet olyan arányban válik fokozódóan veszélyessé, amilyen mértékben a természettudomány tovább építi az ő gépezetét és állítja a természet erőit a szolgálatába..."

 Szent-Györgyi Albert: A tudomány (Irodalom, Tudomány, 1945 dec.1.szám)

 

Mi a baj az emberekkel?

Túl vagyunk a 21. század első évtizedén. Most már világos mindenki számára, hogy egy újabb válságos korszakba csöppentünk. Szinte napi rendszerességgel születnek elméletek a válság okairól és a megoldás lehetőségeiről. Szerencsére egyre nagyobb szerepet kap az a gondolat, hogy a környezettudatosság nem játszik elég szerepet az életünkben, a fejlődést pedig erősen gátolják a gazdasági érdekek.

Pár napja friss diplomásként vehettem részt a BME Gépészkar diplomaosztó ünnepségén. A Dékán Úr felhívta rá a figyelmünket, hogy talán a legfontosabb oklevelet tartjuk a kezünkben mi, tervezők és mérnökök. Teljesen egyetértek vele: a jövő alakításában kulcsfontosságú szerepe van a mérnököknek. Sokan felháborodtak azon, hogy a magyar kormány drasztikusan csökkentette az államilag támogatott létszámot az jogász, közgazdász és egyéb szakokon. Nem kötelező elfogadni ezt a stratégiát - én is kételkedem a felsőoktatási reformok mögött álló személyek elméleteiben - mégis azt javaslom, hogy gondolkodjunk el rajta egy kicsit. Csak a mérnökök képesek 100% biztonsággal tervezni, új terméket alkotni és termelő munkát végezni. A jogászok és a közgazdászok munkájában mindig benne van a hiba kockázata - szerintem erre van a legkevésbé szükségünk.

Hogyan változtassunk mi, mérnökök és designerek az emberiség sorsának alakulásán? Ahhoz, hogy erre megfelelő választ kapjunk, meg kell értenünk azt a fejlődési folyamatot, melyet maga a természet végez több milliárd éve a világunkban. Sokan magát az embert hibáztatják azért, mert pusztító életmódot él, pedig nem ő az első a világ történelmében, aki a környezetét saját hasznára próbálja fordítani. Nemcsak mi avatkoztunk bele a természet dolgaiba, hogy az felborította az addigi rendet, és változások láncreakcióit indította el.

Több millió évvel előttünk fajok ezrei pusztultak ki, gyakran azért, mert kissé módosult a tápláléklánc, vagy csak kiszorította az egyik élőlény a másikat a megszokott élőhelyéről. A világ mindig változott, csillagrendszerek születtek és pusztultak el, hegyek dőltek romba, folyók száradtak ki, növények és állatok haltak ki szinte rendszeresen. Akkor vajon mi emberek mit rontottunk el, ha csak azt folytatjuk, ami eddig is zajlott a világban?

Elődeink, az ősemberek még kevesen voltak, így környezetükre gyakorolt hatásuk nem volt számottevő, pedig már akkor is önérdekkövető életmódot folytattak. Nem gondoltak arra, hogy a fák kivágásával csökkentik az erdőben lakók életterét, de nem is volt szükségük olyan sok fára, hogy túl sokat kelljen kivágniuk. Ha levadásztak pár állatot, talán elszedték a ragadozóktól a vacsorának szánt zsákmányt, de nem irtottak ki elég jószágot ahhoz, hogy a konkurencia éhen haljon. Folyamatosan fogyasztották a körülöttük levő növényeket, állatokat, köveket és földet, hogy saját életüket tegyék egyszerűbbé és biztonságosabbá. Végülis az ember is csak egy állat, aki a túlélésért küzd. A baj akkor kezdődött, amikor az ősemberek elkezdtek kicsit sokasodni. Túl okosak lettek ahhoz, hogy a természet túljárjon az eszükön. Az emberi intelligencia fejlődésével megszületett az a fogalom, mely meghatározta Földünk sorsát: a Vágy.

Az emberiség mindig is többre vágyott, mint ami járt neki. Ha valamiért nem tudott tovább maradni egy csoport a déli, melegebb éghajlatú területeken, elindult északra. Több földet akart, és olyan helyre vágyott, ami nem lehetett az övé. Ha fázott, szépen elvette a szőrösebb állatok bundáját. Aztán párezer év alatt egyre több dologra vágyott, és eddig szinte mindet megvalósította. Gyorsabb akart lenni az ember, tehát elkezdett lovagolni. Feltalálta a kereket, a szekeret és az autót. Miután az egész Földet meghódította, célba vette az eget, a Holdat és a világűrt. Minden cél eléréséhez elvett valamit a természettől, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet gondolt arra, mit ad érte cserébe.

Az intelligencia ilyen magas szintjén létrejött a felelőtlenség és a tudattalanság fogalma. A 20. századig gyakorlatilag nem létezett a környezettudatosság, mert nem kaptunk elég látványos jelzést a világtól, hogy életmódunk egyre értelmetlenebbé válik. Eljött az ideje annak, amikor fel kell ismernünk: a környezettel szembeni tudatlanság saját egészségünket károsítja. Eddig is képesek voltunk rá, hogy az életben maradásért bármit megtegyünk, ezután is azok leszünk. Vagyis az a tulajdonságunk, ami napjaink problémáihoz vezetett, minden bozonnyal az egyetlen reményünk arra, hogy mentsük, ami még menthető.

Pillanatnyilag nem az a gond, hogy vágyaink túl gyors fejlődést okoznak, hanem az, hogy a vágyakat a jelenlegi állapot kielégíti. Legalábbis ezt hiszi az az emberiség nagy része, ezért nem tartanak igényt a további fejlődésre. Annyira megtorpantunk a haladásban, hogy szinte már visszafelé lépkedünk, pedig így is le vagyunk maradva. A tudomány és a technológia évszázadokkal előzi meg azt a kultúrát, amiben élünk. Akár evolúciós zsákutcának is nevezhetnénk a Homo sapienst 2012-ben, pedig csak az elkényelmesedett, nemtörődöm magatartás az ami visszafog bennünket.

A tárgyak is élőlények...

Tárgyi kultúránk az, ami az emberek mindenkori szükségleteit kielégíti. Ezen kell változtatni ahhoz, hogy a helyes úton haladjunk tovább. A tárgyak megértéséhez ismernünk kell a múltjukat, hogy tudatosan alakíthassuk a jövőjüket. Kissé bizarr, de helytálló az a gondolat, mely szerint a tárgyakat is élőlénynek tekinthetjük, ezt bizonyítja minden egyes termék életciklusa és fejlődéstörténete.

Többféle szemléletmód van arra, hogy mikortól tekintjük a designt létező dolognak. Számomra a legértelmesebbnek az az elmélet tűnik, hogy a design születése az emberiség születésével egyidőben történt. Hiszen az emberek magukhoz vették a környezetükben található tárgyakat - melyek élő vagy élettelen dolgokból származtak - és azokból újakat hoztak létre. Felhasználták a meglévő anyagokat, funkciókat, működési elveket, színeket és formákat, hogy valami újat készítsenek belőle. A mai napig ez a foglalkozása mindenkinek, aki tervez: a régi dologkból újakat alkot, hogy újabb vagy változó igényeket elégítsen ki vele. Tévedés az a felfogás, hogy a designer teremtőként, avagy az ember istenként tevékenykedik a világban, csak mert olyan zseniális elméje van, hogy ezt lehetővé tegye. Soha nem volt még olyan ember, aki magától kitalált valamit. Minden új dolgot létező elemekből rakunk össze. Ez a képesség pedig nem emberi eredetű.

Egy termék életciklusát a tervezőnek kell meghatároznia - ahogyan a természet, mint a világ első számú tervezője alakítja a benne levő élőlények és tárgyak sorsát. Bizonyára sokaknak szemet szúr az az állításom, mely szerint egy tárgyat élőlénynek tekinthetünk. "Most akkor ha felveszek egy darab követ, annak is van élete?" Hát persze! 

Vajon akkor jött létre az élet, amikor az első egysejtűek elkezdtek úszkálni a Föld vizeiben? Az életről jelenleg azt gondoljuk, hogy minden él, ami az alapvető életfunkciókat képes ellátni. Nézzünk meg egy szikladarabot, vajon mutat-e valamilyen életjelet magáról. Egy hegy tetején üldögél, majd az időjárás fortélyainak köszönhetően letörik onnan, darabokra hullik. A darabjait egy folyó vize sodorja magával, és kaviccsá változnak. Mi történt valójában? Egy élettelennek vélt tárgy leélt egy életet, halálakor pedig új tárgy született. Az új generáció pedig fejlődésen ment keresztül. Tehát evolúció történik anélkül, hogy igazi élőlény lenne hozzá. A hegy tetején levő szikla korábban lehetett üledékes kőzet, ami a földkéreg mozgásakor feltorlódott. Az üledék pedig sok ásványi anyagból áll, amiket tengervíz vagy édesvíz rakott le valahol. Az anyagok származhatnak vulkanikus kőzetből is, ami a Föld magmájából lett, maga a bolygó pedig mindenestül az űrben található anyagokból tevődött össze valaha. A körforgás mindig állandó, a természet mindenét újrahasznosítja. A tárgyak a világban valójában ugyanazt teszik, mint az élőlények: élnek, elpusztulnak, és újjáélednek, közben mindig aszerint fejlődnek, hogy milyen körülmények közé kerülnek.

Az imént felvázolt elméletet lehet vitatni, de a design értelmezésének egy elfogadható alapot szolgáltat. Mit csinált az ember, amikor felvette a földről azt a kavicsot, aminek az imént írtuk le élettörténetét? Nem is lehet kétségbe vonni, hogy folytatta a történetet, új értelmet adott a kődarab létezésének, életet lehelt bele. Egy kicsit talán átformálta, faragott rajta, és fegyvert készített belőle, amivel megölhetett egy mamutot. Vagy olyan edényt, amiből megehette a bivalyhúst. Aztán az ősember folytatta a maga fejlődését az életben, és eldobta ezt a kődarabot, mert talált egy alkalmasabb dolgot arra hogy a számára fontos funkciókat ellássa. A kő pedig ismét megszűnt annak lenni, ami eddig volt, és új életet kezdett. Elsüllyedt földben, és maga is földdé vált, vagy kavicsként sodródott tovább egy folyóban. Visszakerült a természetbe, és továbbra is bent maradt a körforgásban. Minden tárgy, amit az ember alkot, pont annyira tekinthető élőlénynek, mint a természet többi teremtménye. Elvileg nem a természet hozta őket létre, de az őket alkotó ember maga is a természet teremtménye, akárcsak az anyagok, amiket felhasznált. Az ember, mint minden állat és egyéb élőlény, halála után visszakerül a körforgásba, és valamilyen formában új élet fakad majd egyszer a maradványaiból.

Van egy olyan életfunkció, amire a tárgyak maguktól nem képesek: a szaporodás. Az újjászületés mint az “élet fenntartása” létező fogalom számukra, de egy teljesen új egyed létrehozása egy vagy több tárgy által elvileg nem lehetséges. Tehát ebben van egy kis előnye a valódi élőlényeknek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ennek mindörökké így kell lennie. A természet megalkotta azt az intelligenciát, ami képes lehet a tárgyak szaporodásának katalizálására. Amikor az ember tervez, két vagy több tárgyat egyesít, hogy azok tulajdonságaikkal kiegészítsék egymást, és egy új tárgy jöjjön létre. Az emberek mindig is ezt tették, amikor új termékeket állítottak elő. A kezdetekben a természetben található tárgyaknak hoztak létre utódokat, később pedig a saját tárgyaikat szaporították úgy, hogy tulajdonságaikat egyesítve, funkciójukat fejlesztve új dolgokat alkottak. A természet az evolúcióval fejlesztette teremtményeit, az ember pedig ugyanezt folytatta.

Vegyünk példának egy olyan tárgyat, mely az emberiség egyik legnagyobb vágyát, a gyors közlekedést jelképezi: az autót. Hasonló evolúciós folyamaton ment át, mint maga az ember. Képzeljük el azt az ábrát, amit történelem és biológia órákon mutogattak még a középiskolában. Láttunk egy családfára hasonló dolgot, melynek gyökerében az ősi majmok vannak, törzsében olyan ősi lények mint a Rudapithecus, ágaiban a régen kihalt Australopithecus és az emberszabású majmok, legfelső ágában pedig a Homo sapiens sapiens. Ugyanilyen ábrát felrajzolhatnánk az autóknak is: a történet a szekérrel kezdődött, a kocsival folytatódott, a gőzautók után külön útra tért a gőzmozdony, avagy a kötött pályás közlekedés úttörője; majd érdekes módon a ma megszokott benzines autók előtt feltalálták az elektromos autót is (ami persze nem terjedt el elég hamar), a legfelső ágakban pedig a járművek különböző meghajtásait és konstrukcióit láthatjuk. Pillanatnyilag a világgazdaságot irányító pénzügyi elit csökönyösen ragaszkodik a benzines autókhoz, mintha leragadtunk volna a neandervölgyi emberek szintjén. Nem tudjuk pontosan, hogy az említett emberfaj miért halt ki, de az biztos hogy ma már nincsenek itt, és a világ jól megvan nélküle. Ugyanígy a fosszilis energiaforrással működő járművekre és egyéb gépekre sincs szükség, illetve nem törekszünk eléggé a korszerűbb technológiák alkalmazására.

"A jövőben a design segítségünkre lesz abban, hogy jobb életet érhessünk el, sokkal inkább, minthogy csupán a jobb eladhatóság lehetőségéhez juthassunk hozzá."

Shin Azumi & Tokomo Azumi (designerek)


A tárgyak életútja

Manapság a “design” szó ugyanúgy csak egy eszköz a marketing kezében, mint a “környezettudatosság”. Ha megbélyegeznek egy tárgyat azzal, hogy új design, korszerű formájú, vagy energiatakarékos, általában a fogyasztó vásárlókedvét növelnék vele. Az átlag embernek eszébe se jut, hogy a televízióban reklámozott “okos zöld” telefon konkrétan miben járul hozzá ahhoz, hogy a környezetet védjük vele. Talán azzal, hogy gyártása újrahasznosított anyagok felhasználásával történt? Attól még lehet, hogy a gyártó üzem szennyezi a talajt és a levegőt, és még az energiával sem gazdálkodnak takarékosan. Az is lehet, hogy az újrahasznosított alapanyag több ezer kilométer távolságból érkezett, így fölöslegesen szennyezte környezetét szállítás közben. Energia-takarékos a telefon? Ez nagyszerű, csak arra nem gondolunk, hogy hazánkban még mindig vannak hőerőművek, így minden egyes elektromossággal működő szerkezetünk egy szennyező valamitől kapja energiájának egy részét. Annyit talán felhozhatunk az “okos és zöld” mobiltelefon mentségére, hogy hulladékként majd újrahasznosítható lesz, de mire megyünk vele ha több millió tonna szemét marad még így is, amit nem dolgozunk fel?

A design és a környezettudatosság nem lehet csupán reklámszöveg. Hogy ez ne így legyen, vannak könnyen alkalmazható módszerek arra, hogy a termékek tervezése során biztosítva legyen a jövője minden tárgynak, amit a felhasználók rendelkezésére bocsátunk.

Az életcikluselemzés egy olyan módszer, mellyel értékelhetjük a termékeket a környezeti hatások szerint. Ha a tervezési folyamatban alkalmazzuk, rengeteg előnyét élvezhetjük, például azt, hogy a fenntartható fejlődés szempontjai maximálisan érvényesülnek. Sajnos az LCA elemzést inkább a már legyártott termék minősítésére alkalmazzák, mint a tervezés részeként, így nem tudja megakadályozni a káros hatású termékek piacra kerülését. Egy vásárlót nem igazán érdekli a megvett termék életciklusa, még akkor sem ha esetleg a forgalmazó köteles lenne ismertetni vele. Ha viszont megvizsgáljuk bármelyik termékünk életciklusát, megérthetjük, hogy még az sem “zöld” termék, ami annak látszódik.

Nézzük meg, miben különböznek egymástól a természet és az ember teremtményeinek életútjai. A természet tárgyai és élőlényei elvileg a környezettudatos életciklus példaképei - ezúttal tekintsünk el a kivételektől. Az ember által alkotott tárgyak és termesztett vagy tenyésztett élőlények viszont korántsem követik ezt a példát. Egy háziállat sem él olyan környezettudatosan, mint egy vadállat. Az életciklus-elemzést a természetes élővilág elemeire alkalmazva olyan eredményt kaphatunk, amivel teljesen megelégedhetünk. Bemutatom egy természetes és egy mesterséges lényen keresztül is. Mindkét élővilágból olyan példát választottam, mely a saját környezetében igazi uralkodónak számít. Gyorsak és erősek, sokat fogyasztanak, és bőségesen szolgáltatják vissza a “feldoglozott anyagot” a világnak.

Egy gyártmány (termék) rendszer bemutatása az LCA (Life Cycle Analysis) alapján; Forrás: Dr. Hegedős József és Lakatos Ágnes: Az életciklus-elemzés (LCA) beépítésea terméktervezési folyamatba (NYME segédanyag)

 

A természetből vett példa legyen az oroszlán, az állatok úgynevezett királya. Amióta csak az “eszét tudja” az emberiség, mindig is nagy érdeklődés övezte ezt a fajt. Az ábrán látható rendszer szerint könnyen átlátható, milyen erőforrásokat igényel, és milyen kibocsátásai vannak a környezetbe. A nyersanyag-kitermelés alatt az anyaoroszlán táplálkozását értjük, ez ugyanaz mint a kifejlett egyed energiaellátása. A termék-gyártás alatt a fogamzást és a bébioroszlán kihordását értjük. Ehhez szintén megfelelő energia-ellátásra van szükség. A hulladékkezelést a természet elvégzi, hiszen az anyaoroszlán által kiürített salakanyag beépül a körforgásba. A használat periódusa a már megszületett oroszlán életét jelenti egészen halála napjáig. Ezalatt az energiaellátást a vadászat során szerzett táplálék jelenti. A természetes egyensúlynak köszönhetően nem igazán fordul elő, hogy a táplálékszerzés súlyos környezeti károkat okozna. Az anyagcsere utáni melléktermékek pedig értelemszerűen visszajutnak a környezetbe, a talajba kerülve akár értékesek is lehetnek pl. a növények számára. Ez az állat, mint sokan mások, gazdaságosan és ártalmatlanul oldja meg energia-ellátását és szálítását, pusztulásakor pedig szerves anyagként újrahasznosul.

A mesterséges élővilágból választott példa egy hasonlóan érdekes teremtmény, melyet a termékek királyának tekinthetünk: a gépkocsi. Az autó megtestesíti mindazt, amiről az emberek évezredeken át álmodtak: erő, gyorsaság, biztonság, rang, stb. Csakhogy ez a jármű a mai válságos állapot egyik legfőbb forrása is.

Az autó életciklusát most úgy mutatom be, hogy csak a komplex terméket veszem figyelembe. Termékként nagyon sokféle vásárlói kört céloz meg, ezeket összefoglalva úgy lehet jellemezni, hogy szükségét érzik egy saját járműnek, mellyel gyorsabban közlekedhetnek, mint ahogyan azt saját lábukon képesek megtenni. Ez a felfogás, miszerint az ember az autója nélkül nem juthat el akárhová olyan gyorsan, amennyire szükséges, a mai körülmények között teljesen elavult. Annyi más lehetőség van a közlekedésre, és olyan sok problémával jár egy személygépkocsi birtoklása, hogy ma már egyre több ember autóhasználata teljesen logikátlannak tűnik. A 21. századi autógyártásra alapvető célkitűzés, hogy a környezet minimális károsítása mellett hatékonyan és biztonságosan el tudják látni a leendő járművek azt a feladatot, amit feltétlenül teljesíteniük kell gazdáik számára. A termék életútjába most nem számítjuk bele az autó minden egyes részének a tényleges életútját a bányászattól a szeméttelepig vagy újrahasznosító üzemig. A rendszerben az alkatrészek gyártását és összeszerelését vegyük kiindulópontnak, és az autó használatának végleges befejezését és a lehetséges újrahasznosítást tekintsük végpontnak. A leltározás során a termék életútjának minden egyes lépésénél összegyűjthetjük, hogy milyen erőforrásokat igényel, és milyen kibocsátásai vannak neki. Nem állnak rendelkezésemre részletes adatok arról, hogy egy konkrét termék milyen anyagokból áll, illetve mennyi energiát fogyasztottak gyártása közben. Sajnos a gyártók és a forgalmazók nem adnak ki olyan információt az autóikról, melyek nem arra ösztönzik a vásárlókat, hogy szeressék és megvegyék termékeiket. Ennek ellenére egy általános képet még lehet mutatni arról, mi minden történik.

Első lépés az életciklusban: az alkatrészek gyártása és összeszerelése. Az autógyárak többnyire csak azzal foglalkoznak, hogy összerakják a részegységeket. Az alváz, a karosszéria és a motor általában az autógyártó saját terméke, viszont szinte minden márka esetében külön gyárakban készítik. Az utastér részei, pl. az ülések, valamint a lámpák, felnik, gumiabroncsok, de néha még a váltó és kormánymű is más gyárakban készülnek az autógyár megbízásával. Ennek gazdasági szempontból az az előnye, hogy nem kell külön fogalkozniuk olyan részegységek tervezésével, melyek az ő beavatkozásuk nélkül is garantáltan jók lehetnek arra, hogy ellássák a feladatukat. A környezetszempontúság azonban csak annyira van jelen ebben a szakaszban, amennyire gazdasági szempontból szükséges lehet a gyártónak. Egyre több nagy márka, főleg japánok helyezték előtérbe, hogy újrahasznosított anyagokat használjanak fel a gyártáshoz. Ez csupán azért van, mert olyan mértékben felhalmozódik a fém és a polimer a hulledékká váló régi autók által, hogy az nagyban hozzájárulhat egy teljes széria anyagellátásához.

Azt nem részletezném, hogy egy autógyárnak működése pontosan milyen károsanyagkibocsátási adatokkal jár. A következő lépés az autókereskedelem. Itt a szállítást és a túlzott mennyiségű autóeladást vehetjük figyelembe a környezet szempontjából. A forgalomban levő gépjárművek többsége nem hazai gyártótól származik, ez főleg az olyan helyekre igaz, mint Magyarország. Így rengeteg energiát és költséget, valamint levegőszennyezést igényel az, hogy a sok külföldi autót beszállítsák az országba. Ez különösen nagy gondot jelent minálunk, mivel a vasúti szállítást, mint levegőszennyezés-mentes eszközt, teljesen ellehetetlenítették. Valamint az is felelőtlenség, hogy több millió autót adnak el olyan embereknek, akiknek már amúgy is van autójuk - ami jól működik, mégis lecserélik. Bár a tervezés és az autóipar számára nem jelent problémát, de említésre méltatom azt a sajnálatos felfogást, hogy autók nélkül nem képes a társadalom elképzelni a közlekedést. Sok helyet fogalnak el, időt és energiát pazarolnak azzal, hogy autóval járnak még akkor is, ha van olyan tömegközlekedési eszköz, ami sokkal több embert tud elszállítani kevesebb energiával és szennyezéssel, mintha mindenkit külön járműbe ültetnénk. Ez annak a következménye, hogy a gyártók fő célkitűzése: minél több terméket adhassanak el.

A gépkocsi életének következő szakasza a használat, melynek környezeti hatásai nagyban függenek a felhasználó szokásaitól. Sokféleképpen lehet értékelni, hogy a felhasználó miként tud fölöslegesen helyet, üzemanyagot és levegőt pocsékolni az autózással, mert ez a tevékenység a körülmények szerint változatosan van jelen mindenhol. Önmagában az autók működésével jelen pillanatban az a probléma van, hogy bármit is csinálunk velük, azzal máris ártunk a környezetnek. Ha egy benzin vagy dízel üzemanyagot használó belsőégésű motor hajtja a járművet, az szennyezi a levegőt. Teljesen mindegy, hogy milyen mértékben fokozzák az üvegházhatást és a globális felmelegedést a kipufogógázok, mert a legfájdalmasabb tény az, hogy a szennyezett levegő mindenkinek árt. Az ember egszségére káros hatással van, ha belélegzi. Egy szmogos városi légkör teljesen el tudja rontani egy ember életének öregkori napjait. A szennyezett levegő továbbá károsan hat minden növényre és állatra, mely az élelmiszeriparunk ellátására hivatott. Például ha a méhek nem tiszta levegőben élnek, akkor rosszabb minőségű mézet ternelnek a híres magyar méhészetekben. Ugyanezt el lehetne mondani minden egyes ételről, amit a szánkba veszünk: valami nem volt rendben az alapanyagként szolgáló növénynyel vagy állattal, amiből készült. Nem véletlen, hogy napjainkban minden élelmiszeren észrevehető, hogy rosszabb minőségű, mint egy évszázaddal ezelőtt. Ezalatt nem az élelmiszeripari problémák hatásait értem, bár azokkal is van bőven gond. Az olyan egyszerű alaptermékek, mint egy darab krumpli, színben és ízben is messze alulmúlják azokat, amiket nagyapáink ettek, mert egy emberöltő alatt a gépjármű közlekedés annyira behálózta a Földet, hogy alig van olyan hely, ahol jó levegőn lehetne termelni táplálékainkat. Vannak lehetőségek arra, hogy alacsonyabb fogyasztású, illetve hibrid autókkal járjunk. Gazdasági szempontból mindenképpen hasznosak, de csak látszólagosan környezet-tudatos termékek ezek, valójában ugyanott folytatják a levegőszennyezést, ahol abbahagyták. Villanymotoros autóink pedig csak akkor lesznek tényleg “zöld” járművek, ha az általuk használt villamos energia 100%-a megújuló energiát használó erőművekben, vagy atomerőművekben jönne létre. Amíg folyóvizek élővilágát megzavaró vízerőművek, ill. hőerőművek működnek, addig az elektromos áramot nem tekinthetjük zöld energiának.

Továbbá az autók teljesítménye is kérdéses terület a használat során. Pillanatnyilag 130 km/h sebesség a megengedett az autópályákon, egyéb közutakon 30-as, 50-es és 70-es sebességkorlátozás van érvényben. Tekintsünk el attól, hogy a felhasználók szívesen szegik meg a közlekedési szabályokat, és gondoljunk bele abba, hogy vajon azt a teljesítményt nyújtja egy autó, ami szükséges. Sajnos nem, mert ma már szinte mindegyikük többet tud annál, amit kell. Minek mennek olyan járművek közutakra, amik 300-zal is tudnak menni, de nem jogosultak erre? Természetesen a versenypálya adott, mint olyan környezet, ahol ki lehet használni minden tudását autóinknak, de úgy hiszem hogy a forgalomban levő többmillió autó fölöslegesen rendelkezik olyan képességekkel (és ezáltal gyártási költségekkel meg környezeti hatásokkal), amelyekre nincs szükségük.

Az elemzés szempontjából az életút utolsó állomása az újrahasznosítás és hulladékkezelés. Ezen a téren sokkal biztatóbb a helyzet, és több információ áll a rendelkezésünkre. Ahhoz nincs szükség komolyabb gyűjtőmunkára, hogy észrevegyük: a használtautópiac gondoskodik arról, hogy egy autót addig használjanak, ameddig csak működni képes. Előbb-utóbb mindenki megszabadul egy olyan járműtől, ami gyakran méltóztatik elromlani használat közben. Szerencsére meglehetősen nagy felvevőpiaca van a használtautóknak, ugyanis nem mindenki engedheti meg magának, hogy vadonatúj kocsit vegyen, megelégszenek azzal, ami olcsó és még mozog. A végleges amortizáció után pedig egyre elterjedtebbé válik, hogy minél több alkatrész anyagát újra alkalmazzák az autóiparban. Egy japán autógyártó például fontos célkítűzésének tekinti az újrahasznosított anyagok nagymértékű felhasználását, és ezt nemcsak marketing céljából teszi, hiszen a gyártási költségeket így jelentősen csökkentheti. Sajnos azonban még nem jutottunk el odáig, hogy tényleg mindent visszaforgassunk az iparba, és az így keletkező hulladék elhelyezéséről és megsemmisítéséről továbbra sincs túl sok használható elképzelésünk.

Összefoglalva azt állapíthatjuk meg az autókról, hogy egy részletes életciklus elemzés után nem kapnánk elégséges eredményeket, bár egy halvány reménysugár azért látszódna. A hatékony anyagfelhasználás és a hulladékok visszaforgatása mára létező és nagyon fontos része bármely iparágnak. Ezek azonban csak a vállalatok gazdasági érdekkövetésének következményei. Abból a szempontból hatékony az anyagfelhasználás, hogy a piac kielégítésére tervezett termék működéséhez megfelelő legyen. A baj magával a termékkel van. A tárgyakat úgy keltették életre, hogy nem követték a természet törvényeit, amelyek sokkal észszerűbbek, mint ahogyan elképzelnénk. Először is midenki csak anynyit fogyaszt, amennyire feltétlenül szüksége van. Ennek igaznak kéne lennie emberre, álatra és termékre, de csak a vadon élővilága képes ezt teljesíteni. Másodszor: mindenki a számára leghatékonyabb módon működteti életfunkcióit. Bár azt gondolnánk, hogy az emberek közlekedése a lehető leghatékonyabban működik, ez nem így van. Ezek azonban már olyan kérdések, melyekkel nem a terméktervezőknek kell foglalkoznia, hanem a közéletnek.

Egy termék életciklusát mindig kritikusan kell vizsgálni, mielőtt azt legyártanánk. Mivel a tárgyaknak is van életük, gondoskodnunk kell róluk, amíg a rendelkezésünkre állnak, de még akkor is, ha már ezt nem tudják megtenni. Az életút egy természet által adott dolog, melyet nem érdemes megváltoztatni.

A tárgyak jövője

Miután elmélkedtem egy kicsit a tárgyak élővilágának múltjáról és jelenéről, nézzünk a jövőbe: vajon mi vár ott ránk?

A mai demokratikus berendezkedésben és piacgazdaságban óriási fogalomzavar van a fejekben. Nem látják a különbséget az akarat és az érdek között. Sokan azt hisszük, hogy arra van szükségünk, amit nagyon szeretnénk megszerezni. Én például nagyon szeretnék egy saját Ferrariban üldögélni, és valószínűleg sokmindent megteszek azért, hogy ez az álom megvalósuljon. De azt nem állítom, hogy egy ilyen autó szükséges része az életemnek, hiszen van más eszköze annak, hogy közlekedni tudjak, és közben még elégedett is legyek. Amíg egy alapvető szemléletmód váltás nem történik az emberek fejében, addig csak kis lépésekben tudunk előrehaladni. Mindenkinek tennie valamit egy jobb világért.

A designereknek és a mérnököknek is megvannak a módszerei arra, hogy termékeik többé ne az elavult rendszert szolgálják, hanem egy új szisztémát építsenek fel. A példaként elővett termék, az autó is számtalan lehetőséget kapott arra, hogy másképpen működjön, mint ahogy azt eddig megszoktuk.

Ma már odáig fejlődött a technológia, hogy egy elektromos autó képes 140 km/h sebességet elérni, ami alig haladja meg a szabályokban előírt legnagyobb megengedett sebességet. Az akkumulátorok pedig egyre hosszabb élettartamúak. Valami miatt mégsem szívesen használunk ilyen járműveket: pár óra használat után az akkumulátorokat tölteni kell. Ezzel szemben a benzinmotoros autók napokig elvannak egy jól megtöltött tankkal, és még akkor sem kell túl sokszor felkeresnünk a töltőállomásokat, ha többezer kilométert kocsikázunk. Viszont a töltőállomások létezése lehetőséget teremt arra, hogy a jövőben az alternatív meghajtású autókat feltölthessük. Ahelyett, hogy otthon konnektorba kössük az elektromos autókat, a töltést rábízhatnánk a benzinkutara. Az autókban használt akkumulátorok szabványosításával pedig azt is el lehetne érni, hogy az állomásokon a lemerült áramforrást pár perc alatt lecseréltessük teljesen feltöltött akkumulátorokra. Kevesen tudják, hogy akár 250 km-t is mehet egy elektromos autó (városi közlekedésre ennyi bőven elég), motorjának hatásfoka pedig háromszorosa egy benzinesnek, a köztudatban pedig sok téves információ terjed a “golfautónak” csúfolt gépekről.

Úgy látszik mégis van rá mód, hogy bevezessünk egy új rendszert az autóiparban. Ugyanezt megtehetjük sok más termékünkkel is. Minden tárgynak van alternatív működtetése, amit előbb-utóbb a gyártóktól ki fog kényszeríteni a piac. A designereknek pedig az a dolga, hogy a változásokat felismerjék, és az új igényekhez újabb tárgyakat neveljenek fel, a régi generációkból megteremtsék az újakat.Az evolúció a tárgyak élővilágában folytatódik, a designereknek pedig hatalmukban áll ezt a folyamatot befolyásolni.

A tökéletes designer maga a természet. Soha nem tervezett még olyan dolgot, aminek nincs helye a világban, és pusztulásra ítélt mindent, aminek az élete értelmetlenné vált. Az embernek pedig magadatott az az intelligencia, amivel megértheti a természet munkáját, és folytathatja saját környezetében.

Ebben a kissé hosszúra sikeredett tanulmányban első sorban az autót vettem elő példaként, de bármivel magyarázni lehet gondolataim lényegét. A természet és az ember tárgyai mindenképp teljes életciklust élnek, és evolúciós folyamatban fejlődnek. Tulajdonságaikat "genetikusan" öröklik elődeiktől és továbbítják utódaiknak. Rajtunk, tervező és alkotó embereken múlik, hogyan folytatódik ez a természetes folyamat. És most nemcsak a mérnökökre gondolok, mert alkotni bárki tud. Van hozzá agyunk és fantáziánk, csak akarni kell. A  jogász is alkot, amikor törvény-tervezetet ír, a kérdés az hogy van-e értelme annak, amit csinál. A választ neki kell megtalálnia. 

“A biológiában evolúció alatt folyamatos változások olyan sorozatát értjük, melynek során bizonyos populációk öröklődő jellegei nemzedékről nemzedékre változnak. Más megközelítésben az evolúció alatt a populációknak a változó környezeti feltételekhez való alkalmazkodását értjük, mely alkalmazkodást génállományuk, ezen keresztül tulajdonságaik megváltozásával érik el.”

 

Ezt a definíciót a Wikipédiából idéztem, ennél jobb megfogalmazást nem is találhatunk arra a jelenségre, amit evolúciónak hívunk. A design pedig nem más, mint evolúció a tárgyak élővilágában.

A változó feltételekhez való alkalmazkodás mindig jellemző volt az emberekre, velük együtt pedig a tárgyak is alkalmazkodtak. A design szakma tárgya pedig a változás, és az arra való reagálás. A környezettudatos tervezés is csak egy válasz arra a változásra, amit most most átélünk. A környezetünk rombolásával saját magunknak ártunk, ez látszik a gazdasági és egészségügyi helyzetünkön. A zöld mozgalom immár nem egy radikális ideológia, hanem szükséges része társadalmunk fejlődésének. Ha a laikus emberek is megértik azt az ökodesign-háromszöget, ami egyszerűen felvázolja a környezettudatos tervezés szempontjait (ember - környezet - ökonómia) akkor végre megtörténik, aminek történnie kell: az ember és a hozzá kapcsolódó tárgyi élővilág fellép az evolúció következő lépcsőfokára.

8 komment

Egy zöld világbajnokság elé

 

Forrás: Global Event Forum 

 

A víz világfórum után egy olyan eseményre ejtünk szót, melynek látszólag vajmi köze sincs a környezetvédelemhez. Abból a szempotból valóban nincsen köze hozzá, hogy a focivilágbajnokságot nem azért rendezik, hogy ott környezetvédelmi problémákat tárgyaljanak az emberek. Ugyanakkor mindenki számára teljesen egyértelmű, hogy amikor két év múlva rajongók százezrei felszállnak a világ legsikeresebb fociországába induló repülőkre, amikor az óriási stádiook ejjel-nappal üzemelnek, az nehezen megemészthető mennyiségű CO²-kibocsátással jár majd.

A brazílok tehát nem kis kihívást vállaltak, amikor úgy döntöttek, megpróbálják az első zöld világbajnokságot megszervezni.

Ennek a törekvésnek egyik jelképe az új Brasiliai Nemzeti Stádion (portugálul: Estado Nacional de Brasilia, ENB), mely Brazília adminisztratív fővárosában épül. A projekt két mozgatórugója, Ian McKey és Vicente Castro Melo fontos feladatot lát el: míg a FIFA folyamatosan sürgeti a szervezőket, hogy minden időben készüljön el, ők arra vállalkoztak, hogy egy a LEED Platinum környezetvédelmi szabványnak megfelelő stádiont tervezzenek meg.

Ugyanis Brasilia főként adminisztratív központ és nem dicsekedhet kimagasló eredményekkel a labdarúgás terén, a tervezők célja többek közt az is, hogy a világrendezvény után a stádion más célra is használható legyen. Ennek érdekében egy hatalmas képernyőt szerelnek majd föléje, melynek segítségével koncerteket lehet majd lebonyolítani nagy közönségek számára is.

De miben áll a stádion “zöld” volta? Először is, a tetejére és külső falaira szerelt, 15 700 m² összterületű napelemek 1000 háztartás napi energiasükségleteit fedezik. Egy víztárolórendszer segítségével gyűjtik a vizet az esős időszakban, de magához az építkezéshez is újrahasznosított, jűrművek mosásához használt vizet is, továbbá az egykori Mané Garincha stádion lebontása után összes felhasználható építőanyagot használják föl.

Kötelekből és rudakból álló szerkezet a természetes árnyék és szellőztetés jobb felhasználását szolgálja majd, az épület emberektől független üzemelését egy olyan rendszer segíti, mely készelnlétbe, mintegyá pihenő módba állítja, amikor éppen nincsen használatban.

Az utóbbi eszköz üzemeltetése évi 4 millió dollárt nyel el, ám kétségkívül megéri. Erre a Brazíl fejlesztési banktól is ráéreztek, mégsem világos, hogy mennyi támogatást kapnak majd az összes 200 milliós, “zöld” projektek támogatására rendelkezésre álló összegből.

Nagy a versengés ugyanis: a 12 építendő stádiónból 11 esetén ugyanaz a cél: a LEED igazolás megszerzése.

Ezekben a napokban, amikor korrupcióbotrányok, klikkezés és a folyamatos FIFA felőli nyomás könyörtelenül dúlják a szervezők táborát, a főhadiszálláson túl üdítő hírnek vehető ez a versengés. Van ezek szerint olyan is, aki eltekint a mindennapok hiúsága által a figyelem középpontjába kerített mulékony értékektől és azokon túlnőve, valóban egy új, méghozzá nem a rendezvény befejeztével véget érő világot siet építeni.

Még akkor is, ha bizonyos fokon pénzre megy a játék – a kampány egyértelműen gyümölcsöző lesz, ami a környezetvédelmet illeti. Mi nem szervezünk olyan nagyszabású (sport)rendezvényeket. Nincs is rá az anyagi keretünk. Annak viszont semmi akadálya, hogy levonjuk a tanulságokat – és ahelyett, hogy egyfolytában csak a politikusok játékát, szerencsétlenkedéseit már-már mazohista élvezetig néznénk (szórakozásképpen?), versengjünk mi is – akár önmagunkkal. Környezetünkért. 

1 komment

Harc a vízért

Blogunk két állandó szerzője foglalja össze a Víz Világfórum és az Alternatív Víz Világfórum tanulságait.

1. rész – a világfórum

(Trisztán)

„Az MVP olyasvalami, amit nem láthatsz, vagy nem látsz, vagy az agyad nem engedi, hogy lásd, mert azt hiszed, hogy ez nem a te problémád. Ezt jelenti az MVP. Másvalaki Problémája. Az agy egyszerűen kihagyja, olyan ez, mint a vakfolt. Még ha direkt ránézel, sem fogod észrevenni, hacsak egészen pontosan nem tudod, mi az. Csupán abban bízhatsz, hogy véletlenül észreveszed a szemed sarkából.”  (Douglas Adams)

6e_forum_eau_eng.jpg

Múlt héten volt szerencsém részt venni a Marseille-ben megrendezett VI. Víz Világfórumon. A találkozóra 140 ország mintegy 20 ezer résztvevője jött el azzal a céllal, hogy közösen mérjék fel az emberiségre leselkedő veszélyeket és kézzelfogható javaslatokat tegyenek azok megoldására... legalábbis erre utalt a gigarendezvény mottója. „Time for solutions”, a „megoldások ideje”. Nekem viszont az járt a fejemben, hogy vajon mit keresünk mi, magyarok ebben a globális forgatagban.  A fórumnak ugyanis alapvetően kétfajta résztvevője volt: olyan aki a népe fennmaradásáért küzd, és olyan, aki szeretett volna eladni valamit (pl. víziközmű-szolgáltatást) a szomjazó népeknek. Mi magyarok látszólag egyik csoportban sem tartozunk.

Globálisan közelítve a témához egyébként látszik, hogy a helyzet drámai. A Kárpát-medence földtani „fürdőkádjából” kitekintve az egész egy láthatatlan MVP-nek tűnik, és valahol érthető, hogy az esti híradó nem azzal van tele, hogy a világon 900 millió ember nem jut egészséges ivóvízhez, és, hogy 2,5 milliárd ember számára elérhetetlen luxus a közműves vízellátás. Afrikában embertömegek halnak szomjan, Bangladeshben tízmilliókat mérgez meg a szennyezett ivóvíz, de „a másvalaki problémáját az agy egyszerűen kihagyja, olyan ez, mint a vakfolt”. A kilátások sem bíztatóak: ha a jelenlegi ütemben növekszik a világ vízigénye és romboljuk tovább környezetünket, akkor a jövő évtizedre háromból két földlakó nem tudja majd érvényesíteni a vízhez való jogát (ami egyébként 2010-tőlk papiron alapvető emberi jognak számít).

Tudjuk: Magyarország vízben gazdag ország. Bár kellemetlenül érintenek a belvizek, az egymással váltakozó árvizek és aszályok, az arzénes szennyezés, de az egy lakosra jutó ivóvíz mennyiségét tekintve a világ élbolyában vagyunk. A tiszai ciánszennyezés és a kolontári katasztrófa ugyanakkor megmutatták, hogy ez egy törékeny állapot, ráadásul teljes mértékben kiszolgáltatottak vagyunk a szomszédos országoknak, ahonnan a vizeink 90%-a érkezik. A Világfórum „magyarra szinkronizált üzenete” tehát az, hogy nem dőlhetünk hátra nyugodtan: mindent meg kell tennünk a vízgazdálkodás fenntarthatóvá tételéért. Ez vonatkozik a diplomatáinkra, akiknek részt kell vállalni a nemzetközi folyamatokban, vonatkozik a döntéshozóinkra, akiknek meg kell oldani az árvizek kordában tartását és aszályos időszakokig való eltárolását... És vonatkozik rád is nyájas olvasó, akinek meg kell tanulnod spórolni az ivóvízzel, meg kell tanulnod nem a réten mosni a kocsidat és azt is meg kell tanulnod, hogy mi az amit le lehet engedni a csatornába és mi az amit nem szabad bedobni a vécébe.

Visszatérve a fórumhoz. A szkeptikusok jóslatainak megfelelően, nem született átütő eredmény. Lehet, hogy néhány közmű-multi gazdagodott állami megrendelésekkel, de a megoldások ideje még nem érkezett el. A kormányok és parlamentek képviselői elfogadtak egy nyilatkozatot, de ezek tele vannak olyan kifejezésekkel, mint, hogy „javasoljuk”, „törekszünk”, „szorgalmazzuk”. A fórum résztvevői elkötelezték magukat arra, hogy a vízzel kapcsolatos stratégiai kérdéseket (az ivóvízhez való hozzáférést, a közművesítést) a politikai közbeszéd egyik legfőbb témájává teszik. Felvetették annak a lehetőségét, hogy a gazdagabb és szegényebb országok között egyfajta szolidaritási mechanizmus induljon el. A jelen levő döntéshozók felszólították a politikai döntéshozókat (saját magukat?), hogy a globális felmelegedés és a zöld gazdaság kérdéseivel foglalkozó Rio+20 konferencia - amelyet júniusban rendeznek - vegye fel témái közé a vízügyi kérdéseket is. A nyilatkozatban arra is felkérték a nemzeti parlamenteket, hogy a „nemzeti sajátosságoknak megfelelően tegyék meg a szükséges javaslatokat a vízügyi célok megvalósítása érdekében”. Meglátjuk hova vezet ez az „óriási” elköteleződés. Az én tippem: hacsak nem kezdjük el a témát mi, átlagemberek, MVP helyett kardinális kérdésként kezelni és beépíteni a megoldásokat a mindennapjainkba, akkor nem fog semmi sem történni.   

2. rész – az ellen-világfórum

(Vaeltaja)

rubon99.pngA hivatalos világfórummal egyidejűleg egy alternatív világfórum is zajlott a föníciai városban. Nevéből rögtön kivilágosodik, hogy itt nem a hivatalos hatalom képviseltette magát... És ez nem is volt szükséges, ugyanis arra való volt a hivatalos fórum. Persze ez a körülmény egyúttal azzal is jár, hogy a fórum résztvevői még egy szorgalmazás erejével bíró nyilatkozatot sem fogalmazhattak meg, annál inkább számíthattunk viszont egy ötletgazdag, szabad, a kérdéseket más szemszögből tekintő és kezelő rendezvényre.

Ami ebben az egészben különösen üdvözlendő, az pont a rendezvény építő jellege: itt az antiglobalisták, és a másként gondolkozók jöttek össze, bemutatták egymásnak ötleteiket, eredményeiket, tárgyaltak. A fórum szervezésében sok önkéntes is részt vett: a világ 50 országából 180-an támogatták azt. Akik pedig megszólaltak, azok mind olyanok voltak, akik tettek is valamit a vízgazdálkodás terén.

Képviseltette magát például a VIA CAMPESINA nevű szervezet, mely világszerte mintegy 300 millió tagot számlál, és a földművelők, kisgazdák érdekeit képviseli. Az egyesületnek döntő szerepe jutott a tavalyi olaszországi népszavazásban, mely megerősítette a víznek közkincs mivoltát.

Ricardo Petrella, a nemzetközi vízmozgalom képviselője azt nyilatkozta, hogy közös és alapvető siker volt elérni, hogy a hatóságok ma már közkincsnek tekintik a vizet, a vízhez való hozzáférést pedig emberi jognak, kiemelve, hogy „nem az élet tartozik nekünk, hanem mi tartozunk az életnek”. A fórum egyik fő feladatának is azt választotta, hogy hirdesse a természetnek az emberiséggel szembeni felsőbbrendűségét.

A rendezvény munkája több szekcióban (műhelyben) folyt: „Jog a vízhez”, „Víz és extraktivizmus”, „Vízhez és közegészségügyhöz való hozzáférés”, „Nők és víz”, „Ellenállás a neoliberálisreformokkal szemben”, „Kutatás”, „Menedzsment és együttműködés a víziközművek terén”.

Azt leszögezték ugyan, hogy eme fórumnak – a másikkal, a hivatalossal ellenben – semmi döntési hatálya nem volt, még jelképes se – követelményeket viszont mertek támasztani a hatóságokkal szemben. Ilyen volt az palagáz-kitermelés elleni nyilatkozat, melynek célja fölhívni a hatóságok figyelmét az azzal járó veszélyekre és egyszersmind meggyőzni őket hogy megtegyék a szükséges lépéseket a módszer további elterjedése ellen, illetve a jelenleg folyó termelés megszüntetéséért.

Összességében elmondható, hogy az alternatív világfórum pozitív hangulatú volt. Az egy másik kérdés, mennyire van alapja ennek a derűsnek, elég lesz-e a szervezetek lelkesedése és összetartó, kitartó munkája a kitűzött célok eléréséhez. Amin az ügy sorsa függ, az kinek-kinek a személyes felelősségvállalása a vízszennyezés és a vízpocsékolás csökkentése érdekében.

És egyszer s mindenkorra fel kell hagynunk azzal az önnyugtatással, hogy "attól, hogy én itt nem pocsékolom a vizet, az afrikai gyermekeknek nem lesz jobb". 

45 komment · 2 trackback

Nincs ingyen szatyor!

 

Szólj hozzá!

Kampány az óriás szemetek ellen

Bár sokan úgy gondolják, hogy Bécs a kontinens egyik legtisztább fővárosa, a város vezetése nemrég kampányt indított a szemetelés ellen. Akik Advent idején elmennek a sógorokhoz a karácsonyi zsibvásárba, észre vehetik hogy a város egyáltalán nem makulátlan.

Kép forrása: www.wien.at

 

Felmérések szerint aggasztó mennyiségű kutyaürülék, cigaretta csikk és háztartási lom kerül az utcákra annak ellenére, annak ellenére hogy a városvezetés komoly erőfeszítéseket tett ezeknek visszaszorítására. A plakátok sokkoló képei mellett tömör, egyértelmű tájékoztatás szerepel arról, milyen sokba kerülhet a szemetelőknek felelőtlen életmódjuk. Komolyan ki lehet rámolni a polgárok pénztárcáját azzal, ha ott felejtik a csikket vagy a kutyapiszkot a járdán!

A mostani kampány arra kéri a város lakóit, hogy ők is vegyék ki a részüket Bécs tisztán tartásából. Mi is elgondolkodhatnánk azon, mennyire növelné idehaza az FKF hatékonyságát, ha a tisztelt budapestiek is hajlamosak lennének elsétálni szemetükkel az első kukáig...

Szólj hozzá!

A Hatodik Elem

A négy ősi elem: levegő, tűz, víz, föld; az ötödik elem: a szerelem; a hatodik elem: a környezettudatosság!

Címkék

agrárképzés (1) agro (1) aktivisták (1) alga (1) algák (1) állat (19) állatkínzás (4) állatlínzás (1) állatok (8) állatvédelem (18) almásfüzítő (2) alternatív energia (2) apple (1) áram (1) áramforrás (3) arktika (2) atoerőmű (2) atom (4) atomenergia (8) atomerőmű (1) autó (1) autodidakta mérnök (1) autózás (5) balaton (2) baleset (1) barefoot college (1) belföld (3) benzin (1) bihar (1) bikaviadal (1) billentyűzet (1) bio (1) biomarine (1) biotechnológiák (1) bme ezk (2) brasilia (1) brazília (1) brit tudósok (2) brundtland (1) budapest (1) budapesttakarékosság (1) bulgária (2) bunker roy (1) coca cola (1) cohn bendit (3) család (3) csomagolás (1) cunami (1) deepwater horizon (1) dell (1) demokrácia (4) design (4) dohányzás (4) duna (1) durban (1) egészség (15) egészségügy (8) egyetem (3) élelmiszer biztonság (8) életciklus (1) életmód (52) életmódtisztaság (1) ember (6) emberi méltóság (2) energia (9) energia hatékonyság (4) energia takarékosság (16) ensz (2) erdő (1) erdőirtás (1) erőmű (1) események (26) ételhulladék (1) étkezés (2) eu (6) európai unió (3) exxon (1) faj (1) felsőoktatási törvény (1) fenntartható fejlődés (7) fenyő (2) film (1) flashmob (1) foci (1) fogyasztó (3) föld (1) franciaország (6) françois hollande (1) fukushima (1) gasztro (4) gasztronómia (7) gazdaság (35) gazdaságosság (1) gazdaságos életvitel (2) gázkiömlés (1) gedeon (18) geotermikus energia (2) globális felmelegedés (3) globalizáció (1) gödör (1) greenpeace (2) gyilkosság (4) hagyományok (6) hajók (1) hajóturizmus (1) harlem (1) hazai termék (1) házasság (1) háziállat (1) háztartás (7) hellókarácsony (3) hétvége (1) hibrid (1) hivatal (1) (5) hp (1) hulladék (2) hulladékcsökkentés európai hete (1) hulladékgazdálkodás (2) hummer (1) hunnia (1) idő (2) igazságszolgáltatás (1) igazságügy (1) illés zoltán (1) india (2) interjú (1) ipad (1) ipar (10) ivartalanítás (3) jangce (1) japán (1) jég (2) jegesmedve (1) jéghoki (1) jégpálya (1) jóga (1) jövő (2) k2 (1) kafkaz (2) kanada (1) karácsony (4) karácsonyfa termelés (1) kardos horváth jános (1) kaukázus (2) kender (1) képmutatók (1) kérdés (1) kerékpár (1) kert (1) kertépítés (2) kertészet (3) kiállítás (3) kína (2) kisgazdák (2) klímacsúcs (1) klímaváltozás (8) klimaváltozás (1) kóla (1) komposztkészítés (1) kőolaj (1) kormány (1) környezetpolitika (18) környezettudatosság (70) környezettudtosság (1) környezetvédelem (27) környezetvédelmi politika (5) környezetvédők (5) közlekedés (9) közös jövőnk (5) köztársasági elnök (1) közterület (2) külföld (36) kullancsok (1) kultúra (4) kutyák (1) labdarúgás (1) lábnyom (2) légszennyezettség (4) levegő (9) life (1) logitech (1) magyarország (9) magyar kormány (2) magyar termék (2) marcoule (1) mcdonalds (1) média (1) médiatörvény (1) megújuló energiaforrás (1) megújuló energiaforrások (1) méhészet (1) mérgezés (1) mérgező anyagok (3) méz (1) mezőgazdaság (10) michael jackson (1) mikroalga (1) műanyag (3) műkorcsolya (1) munkamorál (1) nádas (1) nanotechnológiák (1) napelem (1) napenergia (3) napfény (1) napkitörés (1) németország (1) nicholas sarkozy (2) nicolas sarkozy (1) növények (12) növényi kémia (1) nyersolaj (1) ökokatasztrófa (5) ökokuka (42) ökopop (1) ökosítások (2) ökouka (1) oktatás (2) olaj (1) olajfolt (1) olajszivargás (1) olaszország (1) olcsó munkaerő (2) olimpia (1) ólom (1) omék (1) orbán viktor (2) őstermelő (1) pályázatok (1) papírmentes (1) párizs (1) pazarlás (6) pedofil (1) pet palack (1) piac (1) pihenés (1) pláza (2) politika (16) politikus (1) problémamegoldás (2) pvc (1) rabszolga (1) radioaktív hulladék (2) rasszizmus (1) robbanás (1) sarko (1) sárközy (1) sarkvidék (2) sebességkorlátozás (1) shell (1) síelés (1) (2) sötétzöld (1) sport (5) steve jobs (1) sugárzás (2) svájc (1) szálló por (1) szánkó (1) szatyor (1) szél (1) szelektív hulladékgyűjtés (11) szélenergia (1) szélerőmű (1) szemét (3) szemetelés (7) szennyezés (20) szex (2) sziget (1) szilisztra (1) szmog (4) szófia (1) szólásszabadság (1) szőrme (1) takarékosság (12) találmányok (1) társadalom (25) tavasz (1) tech (21) technológia (1) tél (2) telefon (1) téli sport (1) tenger (1) termékek (5) természet (2) természeti katasztrófa (3) természetvédelem (4) terror (1) teszedd (1) tévhitek (2) tisztaság (7) (1) törmelék (1) tragédia (2) tudomány (18) tüntetés (3) turizmus (1) újrahasznosítás (7) ünnepek (4) usa (1) üzemanyag (1) üzlet (2) választások (2) válság (2) város (3) városi élet (3) vegyszerek (2) veszély (1) vidék (1) világbajnokság (1) világfórum (2) világkonferencia (3) villamos (1) virág (2) vitamin (1) vitosa (1) víz (3) vízi sport (1) víz szennyezés (2) vörösiszap (2) vörös dani (1) wwf (2) zeitgeist (1) zene (1) zöld (27) zöldség (2) zöldségek (2) zöld gazdaság (11) zöld oldalak (3) zöld politika (9) zöld politikusok (1) zöld szervezetek (2) zöld technológia (1) zöld vállalatok (1) Címkefelhő

Közösség

Visit The Venus Project

legutóbbi hozzászólások

Naptár

június 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30