Reggeli kávé, kakaós csiga. Petőfi rádió, hírek. Több száz kínai gyereknél mutattak ki ólommérgezést Guangdong tartományban, adta hírül a Hszinhua televízió. Sajnálod szegényeket, elborzadsz egy pillanatra, milyen szürnyű körülmények között és állapotban lehetnek szerencsétlenek. Aztán meghallgatod, hogy itthon nincs sehol köd, és átlag 6 fok várható, majd megszólal egy régen hallott Coldplay szám, és máris jobban érzed magad. Indul a nap.

Minél távolabb történik valami katasztrófa, annál kevésbé rendít meg. Mi közöm nekem a kínaiakhoz? - kérded. - A múltkori csípős csirke ugyan megülte kicsit a gyomrom, de azon túl...?

Nagyon is sok. Guangdong tartomány az 1980-as évek óta elképesztő méretű iparosodáson és fejlődésen ment keresztül: a GDP-je 24 ezerről 2010-re 4 millió yuanra nőtt, mondja a wikipedia. Hihetetlen méretű high-tech termékeket gyártó ipari parkok és egyéb üzemek épültek. Az elektromos ketyerék pedig ha nem 220-ról, akkor akkumlátorról működnek, ehhez pedig bizony ólom kell. 

És itt jössz a képbe Te. Meg a haverod, akivel sörözni mész a hétvégén. Meg Joe, aki éppen most rendel egy Big Mac-et Michiganben. Mert nem maguknak gyártják azt a rengeteg cuccot, hanem kőkemény exportra. Mert évente veszel új telefont, csak mert nem olyan gyors, mint az újonnan kijött társa, vagy már nem tetszik a színe. 

Forrás: Stiqrd blog

Szóval, amikor legközelebb új telefont akarsz venni, hogy most már a klotyón olvashasd az Indexet, gondold meg, milyen hatással leszel másokra. "Nincs ingyen ebéd", a mi úri kényelmünket mások kőkeményen megfizetik...