A kutyák és a macskák állatok, ösztöneik szerint cselekednek, nem gondolják végig a tetteik következményeit. Mi emberek vagyunk felelősek azért, hogy minden kölyök gazdához kerüljön, aki késöbb gondoskodik róluk. Ha minden ember felelősen tartaná állatát, nem lenne szükség ivartalanításra. De ez sajnos nem így van, nem tudunk tenni a nemkivánatos túlszaporulat ellen másképp. Orvosilag kell beavatkoznunk, ez egy termeszetellenes folyamat. Ahogy természetellenes az is, hogy láncraverve tartunk állatot, hogy a fölösleges szaporulatokat sok helyen még ma is agyonütik vagy vízbe fojtják, hogy a menhelyek zsúfolásig vannak kidobott, gazdátlan állatokkal, hogy a sintértelepeken tizezres nagyságrendben altatnak el állatokat hazánkban évente, hogy az utcákon kb. ugyanennyit ütnek el, kínoznak meg.

 

Az ivartalanitast nem lehet igy felfogni. Az ivartalanítás valóban egy műtéti beavatkozás, de az ivartalanitott állat életminősége nem romlik, pszichésen nem károsul, nem csökken munkaképessége, teherbírása, sőt, az ivartalanított állatok egészségesebben és évekkel tovább élnek, sok betegseg nem érinti őket. Az ivaratalanítás nem járhat káros mellékhatásokkal.

 

Ez nem igaz.Elleniük semmiképpen, de még a tüzelést sem indolokja sem fizikailag, sem orvosilag semmi, sőt az első tüzelés előtt műtött szukáknál a legkisebb az esély későbbi daganatos megbetegedésekre. Egyik állatnak sincs igénye kölykök világra hozatalára, nem tudatosan, hanem ösztönösen választanak párt, gondozzák kölykeiket és amikor a kölykök elég éretté válnak, leválasztják őket.

 

Nem igaz. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy hazánkban évente több 10 ezer kutyát altatnak el sintértelepeken.

Sajnos a tapasztalat az, hogy aki kölyök állatért jelentkezik az meggondolja magát, mire a kölyköt magához vehetné. Jobbik esetben sikerül gazdát találni mindnek,( ha egy alomrol beszélünk ) ha a kutyának szerencséje van, akkor olyat, aki felelős gazdaként élete végéig gondoskodni fog róla.( De valljuk be, pl 8 kisállat esetén erre elég kicsi az esély) Ha nincs szerencséje, akkor egy lesz azok közül, akik menhelyeken várják a szebb jövőt, gyepiken elaltatják, utcán elütik, állatkínzók megkínozzák, vagy egyszerűen az utcán él a legnagyobb hidegben, a legnagyobb hőségben, csontsovánnyá fogyva, betegen, magányosan.

 

Aki szereti a kutyáját, az ne tegye ezt a kölykeivel, és azok kölykeivel. És gondoljon a menhelyeken, sintértelepeken élő kutyákra, akiktől az újszülettek,- nehéz így mondani,- de elveszik az esélyt arra, hogy a sok szenvedés után ők kerüljenek gazdahoz.

Ennél a kérdesnél a folyamatot is gondoljuk végig. Mondjuk a szuka kutyus-cica 3 alkalommal hozott világra kölyköket. Tegyük fel, hogy összesen 18  kölyök született. ( Nem valószinű, hogy mind felelős gazdához kerül ).... a 18 kölyökből mondjuk 9 a szuka.... ha a 9 nőstény állatka ugyanígy egyesével 18 utódot fial, az eredmény újabb 162 utód.. És ez a folyamat egy szuka kutyustól/cicától indult el és akár 4-5 év alatt megtörténhet.

 

Ezután akad még valaki aki kétségbevonja az ivartalanítás fontosságát???