A hazai szélerőművek tragikomédiája
Pár napja új szerkesztőtársunk megajándékozott minket egy érdekes eszmefuttatással. Az energia egyre inkább olyan témának számít a közéletben (a politikai vitáktól a kocsmai beszélgetésekig), ami nemcsak érdekli az embereket, hanem szépen lassan meg is értik, hogy miért olyan fontos.
A helyzet tömören: a hazai energia nagy részét olyan erőművektől kapjuk, amelyeknek a kéményéből ömlik a levegőbe minden, ami káros. Nemcsak a környezetnek, hanem az embereknek is. És most senki se gondolja azt, hogy sötétzöld hippi vagyok, aki retteg a globális felmelegedéstől, és zokog ha meglát egy köhögő nyuszit. Engem elsősorban az zavar, hogy a hőerőművekből árad a szenny, és nem nagyon igyekszünk alternatívát találni erre. Ott van még nekünk az atom, melyről Dániel barátunk szépen leírta, hogy lehetőséget teremt a tisztább, biztonságosabb energiatermelésre.
Sokan szidják az alternatív energiaforrásokat, többek közt a szelet. Magyarországon nem nagyon jött divatba a szélerőmű. De vajon miért van ez így?
Az egyik ok talán az, hogy errefelé nem nagyon találunk olyan területeket, ahol állandóan erős szél fújna. Erre nem gondolhatott Árpád vezérünk, amikor megtalálta nekünk ezt a jó Kárpát-medencét, hiszen hol volt még akkor évi kb. 45 TWh fogyasztása a nemzetnek... Az egyetlen olyan hely, amiről tudok - bár lehet hogy több is van - ahol jól ki lehet használni a szélenergiát, az a magyar-osztrák határvidék a Kisalföldön, a Fertő-tó környékén. Ugye sokan észrevettük már, Ausztriába menet azt látjuk a kocsi ablakában, hogy ezen az oldalon elvétve álldogál néhány kósza szélkerék, odaát meg több száz torony áll és pörög rajta a "propeller" szorgalmasan. Ilyenkor pedig előjön a cinikus nemzeti önkritikánk: "bezzeg az osztrákoknak van eszük". Hadd jegyezzem meg, hogy sok-sok évvel ezelőtt volt egy windsurf-bajnokság a Fertő-tavon, ami szél híján elmaradt; tehát ez a híresen jó szeles környék sem mindig működik.
Vitatkozhatunk még sokat arról, hogy megéri-e szélerőművet építeni vagy sem, jót tenne a hazai villamos hálózatnak vagy sem. Pásztor úr posztjában erről sokat diskuráltak a hozzászólók, kíváncsian várom hogy van-e még vélemény és szakértelem a tarsolyukban. Az viszont nagyon érdekes sztori, miért nem valósult meg egy csomó szélerőmű-projekt Magyarországon. Néhány "állatvédő" és "környezetvédő" szervezet - az én szememben képmutató szájhősök - azért tiltakozott, ill. lobbizott hatékonyan a hatóságoknál, mert szerintük a szélkerék veszélyt jelent a madarakra. A többi repülő élőlényért nem aggódtak túlzottan, bár abban egyetértek velük hogy a csiripelő madárkák és a gólyák sokkal cukibbak, mint az utálatos legyek és dongók. Remélem nem bennem van a hiba, és jogosan tátom el a számat amikor ilyen hülyeséget hallok. "A madarak nekimennek a szélkeréknek."
Ez most komoly? Ennyire ostobának nézik azokat a lényeket, akik a fél életüket a levegőben repülve töltik? Eme költői kérdésekre még viccesebb választ hallottam: éjszaka, sötétben, ködben nekimehetnek. Ezt az információt olyan nevetéssel fogadtam, hogy szinte leestem a székről. Annak az esélye, hogy a madár nem vesz észre maga előtt egy tornyot, amin marha nagy kerék lapátolja a levegőt, kb. annyi mint annak hogy elcsapja a kéményeket, villanyoszlopokat és egyéb tornyokat, építményeket. Persze, éjszaka ködben én is nekimehetnék egy oszlopnak, főleg ha nem vagyok józan. Végülis az első többsejtű lény megjelenése óta eljutott addig a Föld élővilágának fejlődése, hogy nem megyünk oda ahol megütjük magunkat. Van okom feltételezni, hogy a madarak érzékei nagyon jól működnek fönt a levegőben, még akkor is ha sötét van. Ha meg egyáltalán nem látnak, akkor talán nem csesznek ki magukkal, nem szállnak fel.
Persze most gyárthatnék összeesküvés-elméletet arról, hogy a szélerőmű ellen tiltakozó kamuzöldek a szén- és olajlobbi megbízásából bohóckodnak, de inkább nem teszem. Hiszen ma már szinte minden dologban lát valaki egy ördögöt, aki az Orbántól egészen a zöldséges néniig bárki lehet; ebbe a buliba inkább nem szállok be. Ami engem valójában izgat a szélenergiával kapcsolatban, az egy olyan lehetőség, amiről ritkán beszélünk. Pedig sokkal jobban kihasználhatnánk az amúgy nem túl jelentős szélenergiát, ami elhúz a fejünk fölött.
Lehet hogy sokan hallottak már róla, van egy magyar találmány: a szélturbina. Olyan erőműről van szó, melyben függőleges tengelyű forgórész hajtja a generátort. Nagyobb hatásfokkal használja ki a szelet, mint a "hagyományos" háromlapátos, vízszintes tengelyű. A kísérletezés folyamatban van, az eredmények biztatóak. Kérdem én: miért nem építünk ilyeneket? És oh vajon miért nem támogatja ezt a projektet a jóságos nagybácsi, az Európai Unió?
Már várom a szuperzöld észrevételeket, pl. Csőrike be fog repülni a turbinába...
Az utolsó 100 komment: